A mesterséges intelligencia soha nem lesz ihletett a Szentlélek által

Egyre inkább terjed a „klímahiszti”, a „klímaszorongás”, ami már Debrecenben is érezteti a hatását. Nem túl jó tehát a kép, sokak fejében lappanganak ezek a kérdések, az ezekből adódó nehéz helyzetek, így érdemes akár egy ilyen komoly témát is feszegetni egy fesztiválon – dobta fel a témát Berecz Péter moderátor, aki szerint az emberiség egykor mindent Isten büntetésének tudott be, elég csak az idén kétszáz éves Himnuszunk soraira gondolni. „haj, de bűneink miatt gyúlt harag kebledben”, manapság viszont ez a szemlélet már nem „divat”. Kérdés tehát, hogy akkor az Isten nem is haragszik?

Arany Barbara úgy véli, az Evangéliumban egyszerre van jelen az igazság és a szeretet, és manapság vagy ezt, vagy azt olvassák ki belőle, pedig a kettő együtt igaz. Kiss László, L’ets go atya egy lengyel nővértől származó gondolattal válaszolt, ami így hangzik: lépjetek be irgalmam kapuján, mert ha nem, akkor az igazságosságom kapuján kell belépnetek. A csapókerti parókusnak ez azt üzeni, hogy az Isten olyan valaki, akit komolyan kell venni, de sokkal jobb, ha nem a bíró előtt kell megállnunk, hanem azelőtt az Isten előtt, aki a végtelen jóságot testesíti meg. De ha nem hangolódok rá, akkor a bíró előtt kötök ki, s ez – szerinte – nagyon izgalmas távlatokat nyit. László atya felidézte a néhány napja ünnepelt Illés prófétát, aki pont egy olyan korban élt, amikor a zsidó nép eltávolodott az Istentől, és számos csapás is érte őket. Büntetésként élték meg, holott ez egy lehetőség volt arra, hogy újra rátaláljanak – világított rá parókus atya.  

Sipos Barnabás atya is úgy véli, hogy az Isten véletlenül semmit nem ad az embernek, és bármi történik, meg kell látni, hogy ezzel a Jóisten hogyan próbál meg nevelni minket, akár mint egy jó szülő. Semmiképpen sem büntetésnek kell megélni a velünk történő dolgokat, hanem nevelőcélzattal – mondta.

Kiss Ákos egyetértett az előtte szólókkal szerinte sem büntet a Jóisten, a jelenleg tapasztalható technológiai fejlődésnek vannak ugyan demográfiai és gazdasági szempontból is árnyoldalai, de ezek a nem egységes kezelésből adódnak. Kezdve a klímagondokkal, amiben az Európai Uniónak sem sikerül dűlőre jutni.  

Berecz Péter még egy gondolatébresztő kérdéssel készült, ami a mesterséges intelligenciára vonatkozott. Ebből kiindulva felfelé, lefelé halad az emberiség vagy éppen stagnál?

A startup szakértő olvasatában minden fejlődés örvendetes, a probléma ezzel annyi, hogy tovább nyitja a társadalmi ollót. Tehát, mi itt Magyarországon jobbára érezzük az innovációk hatását, de a Föld nagy részén talán magát a fogalmat sem ismerik.

László atya szerint a fejlődés akkor jó, ha fékekkel és ellensúlyokkal határolt. – El kell azon gondolkozni, hogy mindez milyen áron történik? Mennyire zsákmányoljuk ki ehhez a Földünket? – világított rá.

- Valaki világvégét vizionál ezáltal, más meg úgy van vele, hogy ettől jön el a tökéletes boldogság – jegyezte meg a református lelkész, aki alapvetően szintén optimista, keresztyén emberként nem is lehetne más, hiszen mint kiemelte: minden mögött a Jóisten van. Összességében Barbara szerint alázatosan kell a fejlődéshez is hozzáállni, mert egyelőre nem lehet tudni, hogy mindez hova vezet, ami nem mellesleg rajtunk, embereken is múlik.

A beszélgetés folytatásában a hallgatóságot is bekapcsolták, a résztvevők igazán kreatív kérdéseket fogalmaztak meg. Az első arra vonatkozott, hogy a technológia előrehaladása mennyire tud abban segíteni, hogy például a teljes klímakatasztrófát el lehessen kerülni?

Kiss Ákos szerint minden technológiai fejlődés szül valamilyen megoldást, ám ezzel együtt problémát is. De sok fiatal foglalkozik már a megoldással, hova tovább a startupoknak is ez lenne a lényege. Érdekességként megemlítette, hogy van olyan vállalkozás, ami már az űrszemét felszámolását tűzte ki célul.

László atya úgy látja, hogy addig, amíg a cégek egyéni érdekeik mentén működnek nehezen jön el a világ számára a kiteljesedés. Ő úgy gondolja, hogy a jövőnek nem az energiafelhasználás lesz a kulcskérdése, hanem a ritka fémek, mert szerinte egyszer a mobilok előállításához szükséges anyag is el fog fogyni.

- Érdemes lenne elgondolkozni azon, hogy hova akar eljutni ez a fejlődés, de nem a biznisz és a hatalom szemszögéből megközelítve – ezt már Arany Barbara jegyezte meg, aki szerint mindenki egyaránt felelős a történésekért; akár tetteinkkel, akár vásárlási szokásainkkal, szórakozási formáinkkal véleményt formálunk. Hozzátette, hogy az egyházaknak is megvan a felelőssége, „mondjuk mi nem is természetvédelemről, hanem teremtésvédelemről beszélünk, mert azt gondoljuk, hogy az Isten által alkotott dolgokat kell védeni”.  A református lelkész úgy véli egy multicég a klímavédelemmel csak azért foglalkozik, mert ez most trendi, de igazán nem érdeke. Ugyanakkor el kell hinni, hogy a kis ember is tud tenni a jóért, a „ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön” (Mt 6,19-23) még aktuálisabb, mint Jézus korában.

Egy másik kérdező felvetése is ehhez kapcsolódott, szerinte a kis emberre rákényszerítik azt, hogy például szelektíven gyűjtse a hulladékot, de a multik nem mozgósítják magukat. A fiatalember ennek kapcsán arra volt kíváncsi, hogy a beszélgetésben résztvevők mennyire értenek egyet azzal, hogy akinek pénze, hatalma van, az bármit csinálhat, míg az átlag polgárnak igazodni kell.

Gyakorlatilag mindenki igazat adott ennek a felvetésnek, ugyanakkor elhangzott az is, hogy az edukáció szükséges, tehát nem lehet haszontalannak nevezni a klímavédelemre vonatkozó kommunikációt.  

Ingyen sört ért az a kérdés is, hogy vezethet-e globális szinten eredményre, ha valaki odafigyel különféle értékekre, akár hívő akár nem? Igen – válaszolt röviden Laci atya, mondandóját egy teológiai igazsággal egészítette ki: a természetfölötti a természetesre épít. Barsi Balázs atyát idézve pedig „a mai világunkban sem a Bibliával van a baj, hanem a mi emberségünkkel”. Arany Barbara továbbment, hiszen szerinte most is ebben élünk jelenleg, mert ha nem a keresztény értékrend szerint létezne a többség, akkor „még mindig az ököljog győzne”.  

A kérdezz-felelek végére a mesterséges intelligenciára terelődött a szó. Az egyik fiatal hölgyet az foglalkoztatta, eltűnhetnek-e emiatt bizonyos szakmák, hol lesz ennek a határa, például a papoknak lehet-e riválisa az AI?  

Kiss Ákos szerint nagyon messze vagyunk még attól, amit a sci-fikben látunk. – Óriási áttörés volt, amikor 1998-ban a világbajnok Kaszparovot legyőzte egy gép, holott egyszerűen csak sikerült egy olyan computert csinálni addigra, ami sakklépéseket gyorsabban számolt, mint az ember. Tehát egy matekversenyt nem nyert volna meg… - válaszolt a startup szakértő, és hozzátette: lehet a parkolóőrök helyett automaták vannak, de az interakciókon alapuló kapcsolatok, mint amilyet egy pappal vagy személyi edzővel ápolunk nem tűnnek el.

Sipos Barnabás szerint a papra lelkek vannak bízva, ezt pedig egy mesterséges intelligencia nem tudja helyettesíteni. Az ő válaszára rímelt a református lelkész gondolata is. Barbara elmesélte, hogy egy lelkésztársa íratott már ChatGPT-vel (chatbot, ami a felhasználókkal való folyamatos kommunikációt automatizálja – a szerk.) prédikációt, ami bár tartalmilag egészen jó volt, azonban nem volt lelke a dolognak. - Az AI ugyanis nem okosabb, mint az ember, csak a meglévő gondolatokból gyűjt, de személyes hozadék nincs meg benne. A mi hitünk szerint pedig a Szentlélek is működik, aki a mesterséges intelligenciát soha nem fogja megihletni – hangsúlyozta lelkész asszony.

A pódiumbeszélgetés azzal a kérdéssel ért véget, hogy vajon lesz-e létjogosultsága a vallásnak? Az ortodox pap válasza egyértelmű igen volt, méghozzá azért, mert szerinte az ember a technikán keresztül ugyan eljuthat valameddig, de aztán rá kell jönnie, hogy mindennek az eredete a Jóisten.  

A jövővel kapcsolatos elmélkedés ősszel folytatódik. A Szólj be a papnak! szeptember 12-én az Egyetem téri templomba várja az érdeklődőket egy interaktív beszélgetésre, amin szintén a klímavédelem kérdéskörét feszegetik majd, „Klímahiszti a teremtésvedelem?” címmel. Az est kiemelt vendége lesz Litkai Gergely, Karinthy-gyűrűs humorista, „ökoharcos”.