A nők diakónussá szentelése is reflektorfényben van napjainkban

A nők diakónussá szentelése is reflektorfényben van napjainkban

2024-04-15 13:32:10
Szerző: Hajdúdorogi Főegyházmegye/Hekler Melinda
Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola
Budapest
Előadás
Görföl Tibor április 11-én Viták a nők pappá szenteléséről a katolikus és az ortodox teológiában címmel tartott előadása rendkívül izgalmasra és érdekesre sikerült a Keleti teológia, bizánci lelkiség című előadás-sorozat keretein belül a Sapientia Főiskolán.

A Görögkatolikus Metropólia szervezésében megvalósuló rendezvényen az előadó azzal kezdte, hogy az egyházban ma divatosnak, égetőnek számító kérdések jelentős része az ember nemiségével függ össze. A nők egyházi helyzete a huszadik század második felétől igen élénken foglalkoztatja a közvéleményt és a keresztény, vallásgyakorló embert is. A Pécsi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának docense előadása elején átfogó történeti képet adott róla, hogyan viszonyultak a protestáns egyházak majd az ortodox és a katolikus egyház a nők pappá szentelésének kérdéséhez.

Ahol nőket is szentelhetnek

Németországban az első nőt 1958-ban szentelték lelkésszé, de a protestánsok egészen 1974-ig csak nem házasságban élő nőket neveztek ki. Egyébként a protestáns egyházban is sok kérdés volt azzal kapcsolatban, hogy vajon a gyülekezetek el fogják-e fogadni a nőket teljes értékű lelkészként. Érdekességként mesélte el Görföl, hogy a lett protestáns egyházban 2016-ban visszavonták a nők lelkésszé szentelésének jogát, olyan sok feszültséget tapasztaltak a már kinevezett nőkkel kapcsolatban. Ez azóta is egyedülálló helyzetnek számít a protestáns egyházon belül.

Ortodox teológia és a nők papsága

Az ortodox teológusoknál ez a kérdés szinte folyamatosan előtérben van, az előadó a továbbiakban részletezte a teológiai vita genezisét majd evolúcióját. Kallistos Ware metropolita, A férfi a nő és Krisztus papsága című 1978-ban megjelent tanulmányában teljes mértékben elutasította a nők pappá szentelését. Majd húsz múlva, 1999-ben már úgy nyilatkozott, hogy szükséges lenne a kérdés újragondolása. A nők pappá szentelése ellen a legfontosabb érve az volt, hogy a hagyományban a katolikus egyház csak férfiakat szentelt pappá. Megfogalmaz viszont egy ikonikus érvet is: Krisztus papságának hordozója, Krisztus papságának megjelenítője, ikonja a pap azért férfi, mert Krisztus maga is férfi volt.

2010-ben mindkét hajdani érvéhez kérdőjeleket fűzött Kallistos.

  • Mi az elsődleges Krisztussal kapcsolatban: az embersége vagy a férfi mivolta?
  • Soha nem találunk a hagyományban olyan kifejezést, hogy Isten férfivá lett, csak olyat, hogy Isten emberré lett. Ha a teológia Isten emberi mivoltát helyezi központba, akkor mi jogosít fel minket, hogy Krisztus férfi mivoltát az emberi felé emeljük? Ezáltal tudjuk aztán az egyházi rend szentségéből kihagyni a nőket.

Az ortodoxián belül nagy hagyománya van a lelki anyaságnak, a lelki anya Krisztust képviseli gyermeke életében. Ha a vallási életben nagyon sokszor nők reprezentálják Krisztus szeretetét, akkor miért engedjük meg, hogy egyes területen képviselhessék Krisztust de a liturgián belül nem? Elizabet Bel Gisel A nőiség teológiája témájában tartott 1976-os előadásában így fogalmazott: “A nőiség az emberi természet spirituális szerve, érzékszerve, működésmódja, ami az Isteni kegyelem befogadásának képességeként határozható meg.”

Problémákat fogalmazott meg a nők pappá szentelése elleni (Evdokimov által megfalkotott) érvekkel szemben:

  • Szerinte a hagyományos érveket valójában nem lehet hagyományosnak nevezni, mert amikor ezek az érvek megszülettek, akkor már nagyon messze jártunk a hagyománytól (például egy egyházatya sem foglalkozott a kérdéssel, mert egyszerűen nem merült fel a nők szerepvállalása abban az időben.)
  • Az ikonok valakinek a megjelenítésére hivatott tárgyak, személyek naturalista felfogást kell-e képviseljenek. Szükséges-e az, hogy a reprezentáció természetes legyen?
  • A megtestesülés nem egyszerűen a férfiasság felvételét jelenti, hanem a teljes emberség felvételét. Ha Krisztus férfi mivolta ennyire meghatározó, nem lehet-e kijelenteni, hogy amit Krisztus nem vett magára (a nőiség), akkor az nincs megváltva.
  • A pap nem csak Krisztust jeleníti meg, hanem magát az egyházat is: miért ne lenne alkalmas egy nő arra, hogy az egyházi közösséget reprezentálja.

A katolikus tanítóhivatal állásfoglalásai:

1976-ban, egy évvel azután, hogy az anglikán egyházban is elkezdtek nőket pappá szentelni VI. Pál megfogalmazza álláspontját. 4 érve hivatkozva utasította el nagyon határozottan annak a lehetőségét, hogy a nőket pappá lehessen szentelni. Ebből a dokumentumból származó érvek a mai napig velünk vannak:

  • Krisztus csak férfiakat választott ki apostollá, nekünk nincs jogunk arra, hogy nőket is a püspökök utódai közé emeljünk.
  • Az apostolok magatartása: az apostolok sem döntöttek úgy, hogy maguk közé befogadnak nőket. (Itt ellenérv, hogy a korbeli kulturális és társadalmi okokból is következhetett ez, bár ellenérv erre, hogy Krisztus viszont mindig szabadon és függetlenül saját korától döntött úgy, hogy csak férfiakat választ ki - egészítette ki ezt II. János Pál 1994-es dokumentumában.)
  • Férfiakat szentelt pappá az egyház mindig is.
  • Szentségi jelek valamiféle természetes hasonlóságon kell alapuljanak. Ha a papság szentségi jellege adott, természetes hasonlóság szerint kell viszonyuljon ahhoz, akit megjelenít. Vagyis Krisztust egy férfi tudja hozzá hasonlítva megjeleníteni.

Mivel ezek után is élénk viták folytak a nők pappá szentelését illetően, ezért 1994-ben II. János Pál is nyilatkozott a kérdésben. Ő kiemeli Mária szerepét, és elmondja, hogyha neki ilyen nagy a méltósága és jelentősége van az egyházban, senki nem mondhatja, hogy a nők diszkriminálva vannak. Végül a dokumentum kimondja, hogy az egyháznak nem áll hatalmában nőket pappá szentelni és ezt minden hívőnek végérvényesen el kell fogadnia. Ünnepélyesen nyilatkozik, szinte mintha tévedhetetlenségével élve dogmát fejezne ki. 1995-ben aztán a hittani kongregáció kiadott egy dokumentumot, amiben utólag tévedhetetlennek, egyszersmind dogmának nyilvánította a pápa 1994-es álláspontját. Örsy László jezsuita teológus viszont erről azt mondja, hogy egy olyan dokumentumot nem lehet utólag tévedhetetlennek nyilvánítani, ami amikor készült, nem volt felruházva a tévedhetetlenség igényével. Ez a kérdés azóta is tisztázatlan maradt.

Nők pappá szentelése csakazértis

Mivel voltak ilyen jellegű kissé elvadult próbálkozások, ezért a 2007-es hittani kongregáció új törvényt hozott arról, milyen súlyos következményei lehetnek, ha valaki nőket pappá szentel. “Kialakult a témával kapcsolatban egy nagy érzékenység a katolikus egyházon belül. Ma már nagyon kevés elég ahhoz, hogy éles reakciót adjunk nőket érintő helyzetekre. (pl. Monika Schmidt ügye a közelmúltban Svájcban) De ezek a kérdések nemcsak a nőkről, vagy az ő egyházban betöltött szerepükről szólnak, hanem az egyházról, a liturgiáról, a szentségekről és Krisztusról alkotott felfogásunkról is tanuskodnak. Ezért érthetőek és jogosak a nagyon határozott lépések - hangsúlyozta Görföl Tibor. Bár a katolikus teológia egy érvelő teológia, de ritkán találkozunk a katolikus egyházban érvek-ellenérvek folyamatos ütköztetésével, ilyen szempontból ez a téma unikálisnak számít.

A főbb érvek és ellenérvek a nők pappá szentelésével kapcsolatosan összegezve: 

  • Rituális tisztátalanság érve már eltűnt, de a menstruáló nőt az ortodox hagyomány még mindig sok helyen megkülönbözteti.
  • Férfi és a nő természetes hierarchiája, bár a teremtettségnél fogva egyenrangúak egymással, de mégiscsak van hierarchia, ami miatt elképzelhetetlen, hogy az egyházi rendben nő utasítson férfit.
  • Férfi és a nő más-más megnyilvánulás az emberi természetnek, ezért egy nőnek mást kell tennie egy egyházban mint egy férfinak.
  • Női apostolok hiánya
  • Krisztus megjelenítése: hogy festene az, ha valaki liturgikus környezetben azt mondaná, hogy “Ez az én testem” - és egy nő tartaná kezében az ostyát. (Görföl szerint ez az egyik legerősebb érv a nők pappá szentelése ellen)
  • Ikonikus szimbolikus reprezentáció: szentségi módon meg akarjuk jeleníteni, akkor alkalmazkodni kell ahhoz, ahogy konkrét módon Krisztus emberi természetet vett fel.

Érvek, amikkel alátámasztani szokták a nők pappá szentelésének lehetőségét:

  • Eszkatologikusan a kereszténység olyan végső valóság, melyben a férfi és a nő, és az etnikumok közötti határ elmosódik, nincs jelentősége annak, hogy valaki férfi vagy nő. Az Eucharisztiában mindnyájan egyek vagyunk (Galata levélben is írva van ilyesmi.)
  • Kulturális szabályok: Krisztus azért választott ki férfiakat, mert akkor ez volt a szokásrend, azóta a világ megváltozott, ehhez nekünk is alkalmazkodnunk kell.
  • Egyetemes zsinaton felül kellene vizsgálni a II. János pál által utólag tévedhetetlennek nyilvánított állásfoglalást.

A nők diakónussá szentelése reflektorfényben van napjainkban

Teodorosz alexandriai pátriárcha 2017-ben öt nőt diakónussá szentelt liturgián belül, de ez mégsem oldja meg az ortodoxiában sem a nők diakónussá szentelésének kérdését, mert a szertartás nem egyezett meg a férfiak diakónussá szentelési szertartással. A diakónus nem Krisztus reprezentánsa a liturgián, ezért ha nőket diakónussá szentelnénk, nem kellene azt mondaniunk, hogy a nők megjelenítik Krisztust. 

Az előadás II. János Pál egy teológustól származó gondolataival zárult: Az Egyház máriás dimenziója megelőzi a péterit, jóllehet azzal szoros egységben áll, és e kettő egymást kiegészíti. Mária, a Szeplőtelen minden mást megelőz, így nyilvánvalóan magát Pétert és a többi apostolt is. Nem csupán azért, mert Péter és az apostolok az emberi nem azon sokaságából származnak, mely bűnben születik, és így képezi a „bűnösökből álló szent” Egyházat, hanem azért is, mert hármas küldetésük [értsd: papi, prófétai, királyi] célja nem más, mint azon szentség eszméje szerint alakítani az Egyházat, mely Máriában már előzetesen formát nyert, és előképként megjelent. „Mária az Apostolok Királynője anélkül, hogy apostoli hatalomra tartana igényt. Ő mással és többel rendelkezik”

Ne szenteljük a nőket pappá, mert nem azzal teszünk nekik jót, ha ugyanolyanná tesszük őket mint a férfiakat, hanem az ő különleges egyedi sajátságukat engedjük kidomborodni az egyházban. Ez még azért azonban egyelőre várat magára. Sajnos. 

Az előadásról készült videót az alábbiakban tekinthetik meg teljes terjedelmében, köszönhetően a Görögkatolikus Médiaközpontnak. 

VEZETŐ HÍREK
Szent Anna napot tartottak budapesti középiskolánkban

Különleges zarándoklatra hívják az érdeklődőket

Vasmisés papi jubileum Budaörsön
 
AKTUÁLIS
KAPCSOLÓDÓ GALÉRIA
KAPCSOLÓDÓ MÉDIA
 
Viták a nők pappá szenteléséről - Görföl Tibor előadása
VEZETŐ HÍREK
Szent Anna napot tartottak budapesti középiskolánkban

Különleges zarándoklatra hívják az érdeklődőket

Vasmisés papi jubileum Budaörsön
 
AKTUÁLIS
EZEKET OLVASTA MÁR?
 
Szent Anna napot tartottak budapesti középiskolánkban
Szent Anna napot tartottak budapesti középiskolánkban
 
Különleges zarándoklatra hívják az érdeklődőket
Különleges zarándoklatra hívják az érdeklődőket
 
Vasmisés papi jubileum Budaörsön
Vasmisés papi jubileum Budaörsön
 
Szent Annára emlékeztek az Efrémes gyerekek Debrecenben
Szent Annára emlékeztek az Efrémes gyerekek Debrecenben
 
A Püspökkenyér legújabb adása - gyászfeldolgozás
A Püspökkenyér legújabb adása - gyászfeldolgozás
 
Csodatévő Szent Miklós főpap ünnepe Szatmárnémetiben
Csodatévő Szent Miklós főpap ünnepe Szatmárnémetiben