A Görögkatolikus Metropólia szervezésében megvalósuló rendezvényen az előadó azzal kezdte, hogy az egyházban ma divatosnak, égetőnek számító kérdések jelentős része az ember nemiségével függ össze. A nők egyházi helyzete a huszadik század második felétől igen élénken foglalkoztatja a közvéleményt és a keresztény, vallásgyakorló embert is. A Pécsi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának docense előadása elején átfogó történeti képet adott róla, hogyan viszonyultak a protestáns egyházak majd az ortodox és a katolikus egyház a nők pappá szentelésének kérdéséhez.
Ahol nőket is szentelhetnek
Németországban az első nőt 1958-ban szentelték lelkésszé, de a protestánsok egészen 1974-ig csak nem házasságban élő nőket neveztek ki. Egyébként a protestáns egyházban is sok kérdés volt azzal kapcsolatban, hogy vajon a gyülekezetek el fogják-e fogadni a nőket teljes értékű lelkészként. Érdekességként mesélte el Görföl, hogy a lett protestáns egyházban 2016-ban visszavonták a nők lelkésszé szentelésének jogát, olyan sok feszültséget tapasztaltak a már kinevezett nőkkel kapcsolatban. Ez azóta is egyedülálló helyzetnek számít a protestáns egyházon belül.
Ortodox teológia és a nők papsága
Az ortodox teológusoknál ez a kérdés szinte folyamatosan előtérben van, az előadó a továbbiakban részletezte a teológiai vita genezisét majd evolúcióját. Kallistos Ware metropolita, A férfi a nő és Krisztus papsága című 1978-ban megjelent tanulmányában teljes mértékben elutasította a nők pappá szentelését. Majd húsz múlva, 1999-ben már úgy nyilatkozott, hogy szükséges lenne a kérdés újragondolása. A nők pappá szentelése ellen a legfontosabb érve az volt, hogy a hagyományban a katolikus egyház csak férfiakat szentelt pappá. Megfogalmaz viszont egy ikonikus érvet is: Krisztus papságának hordozója, Krisztus papságának megjelenítője, ikonja a pap azért férfi, mert Krisztus maga is férfi volt.
2010-ben mindkét hajdani érvéhez kérdőjeleket fűzött Kallistos.
Az ortodoxián belül nagy hagyománya van a lelki anyaságnak, a lelki anya Krisztust képviseli gyermeke életében. Ha a vallási életben nagyon sokszor nők reprezentálják Krisztus szeretetét, akkor miért engedjük meg, hogy egyes területen képviselhessék Krisztust de a liturgián belül nem? Elizabet Bel Gisel A nőiség teológiája témájában tartott 1976-os előadásában így fogalmazott: “A nőiség az emberi természet spirituális szerve, érzékszerve, működésmódja, ami az Isteni kegyelem befogadásának képességeként határozható meg.”
Problémákat fogalmazott meg a nők pappá szentelése elleni (Evdokimov által megfalkotott) érvekkel szemben:
A katolikus tanítóhivatal állásfoglalásai:
1976-ban, egy évvel azután, hogy az anglikán egyházban is elkezdtek nőket pappá szentelni VI. Pál megfogalmazza álláspontját. 4 érve hivatkozva utasította el nagyon határozottan annak a lehetőségét, hogy a nőket pappá lehessen szentelni. Ebből a dokumentumból származó érvek a mai napig velünk vannak:
Mivel ezek után is élénk viták folytak a nők pappá szentelését illetően, ezért 1994-ben II. János Pál is nyilatkozott a kérdésben. Ő kiemeli Mária szerepét, és elmondja, hogyha neki ilyen nagy a méltósága és jelentősége van az egyházban, senki nem mondhatja, hogy a nők diszkriminálva vannak. Végül a dokumentum kimondja, hogy az egyháznak nem áll hatalmában nőket pappá szentelni és ezt minden hívőnek végérvényesen el kell fogadnia. Ünnepélyesen nyilatkozik, szinte mintha tévedhetetlenségével élve dogmát fejezne ki. 1995-ben aztán a hittani kongregáció kiadott egy dokumentumot, amiben utólag tévedhetetlennek, egyszersmind dogmának nyilvánította a pápa 1994-es álláspontját. Örsy László jezsuita teológus viszont erről azt mondja, hogy egy olyan dokumentumot nem lehet utólag tévedhetetlennek nyilvánítani, ami amikor készült, nem volt felruházva a tévedhetetlenség igényével. Ez a kérdés azóta is tisztázatlan maradt.
Nők pappá szentelése csakazértis
Mivel voltak ilyen jellegű kissé elvadult próbálkozások, ezért a 2007-es hittani kongregáció új törvényt hozott arról, milyen súlyos következményei lehetnek, ha valaki nőket pappá szentel. “Kialakult a témával kapcsolatban egy nagy érzékenység a katolikus egyházon belül. Ma már nagyon kevés elég ahhoz, hogy éles reakciót adjunk nőket érintő helyzetekre. (pl. Monika Schmidt ügye a közelmúltban Svájcban) De ezek a kérdések nemcsak a nőkről, vagy az ő egyházban betöltött szerepükről szólnak, hanem az egyházról, a liturgiáról, a szentségekről és Krisztusról alkotott felfogásunkról is tanuskodnak. Ezért érthetőek és jogosak a nagyon határozott lépések - hangsúlyozta Görföl Tibor. Bár a katolikus teológia egy érvelő teológia, de ritkán találkozunk a katolikus egyházban érvek-ellenérvek folyamatos ütköztetésével, ilyen szempontból ez a téma unikálisnak számít.
A főbb érvek és ellenérvek a nők pappá szentelésével kapcsolatosan összegezve:
Érvek, amikkel alátámasztani szokták a nők pappá szentelésének lehetőségét:
A nők diakónussá szentelése reflektorfényben van napjainkban
Teodorosz alexandriai pátriárcha 2017-ben öt nőt diakónussá szentelt liturgián belül, de ez mégsem oldja meg az ortodoxiában sem a nők diakónussá szentelésének kérdését, mert a szertartás nem egyezett meg a férfiak diakónussá szentelési szertartással. A diakónus nem Krisztus reprezentánsa a liturgián, ezért ha nőket diakónussá szentelnénk, nem kellene azt mondaniunk, hogy a nők megjelenítik Krisztust.
Az előadás II. János Pál egy teológustól származó gondolataival zárult: Az Egyház máriás dimenziója megelőzi a péterit, jóllehet azzal szoros egységben áll, és e kettő egymást kiegészíti. Mária, a Szeplőtelen minden mást megelőz, így nyilvánvalóan magát Pétert és a többi apostolt is. Nem csupán azért, mert Péter és az apostolok az emberi nem azon sokaságából származnak, mely bűnben születik, és így képezi a „bűnösökből álló szent” Egyházat, hanem azért is, mert hármas küldetésük [értsd: papi, prófétai, királyi] célja nem más, mint azon szentség eszméje szerint alakítani az Egyházat, mely Máriában már előzetesen formát nyert, és előképként megjelent. „Mária az Apostolok Királynője anélkül, hogy apostoli hatalomra tartana igényt. Ő mással és többel rendelkezik”
Ne szenteljük a nőket pappá, mert nem azzal teszünk nekik jót, ha ugyanolyanná tesszük őket mint a férfiakat, hanem az ő különleges egyedi sajátságukat engedjük kidomborodni az egyházban. Ez még azért azonban egyelőre várat magára. Sajnos.
Az előadásról készült videót az alábbiakban tekinthetik meg teljes terjedelmében, köszönhetően a Görögkatolikus Médiaközpontnak.