A proszfora készítésének hagyományáról tartott előadást Szabó Irén néprajzkutató

Az előadás rendkívül érdekes volt, valamennyiünkben elmélyítette azt a hitet, amellyel a liturgián részesülünk Krisztus szent testében.

Az előadónak nemcsak a sokrétű tudása, hanem hite és papnéi hivatása is tükröződött az előadásban. Tudása sok-sok év gyűjtőmunkájáról árulkodott, melyet egyrészt az ország különböző egyházközségeiben végzett, másrészt levéltári, múzeumi kutatásokat folytatott. Megismerhettük a „proszfora”, „proszkura”, „Jézus kenyér”, „Jézus kenyere”, „Jézuska kenyér”, „áldozati kenyér” fogalmát, elkészítési módját, hogy ki és hogyan készíthet oltárkenyeret, mely tiszta, finom búzalisztből készített kovászos kenyér.

Az előadó történelmi áttekintést nyújtott egészen az ókortól kezdve napjainkig a „megjelölt” kenyérről, melyen a „Jézus Krisztus győz” felirat szerepel, melyet egy speciális pecséttel nyom bele a kis cipócskába a proszfora készítője, aki néhány kivételes esettől eltekintve mindig a papné. Az első századokban a kereszttel megjelölt kenyeret, majd a tiszta finom búzalisztet a hívek hozták. Ennek még valahol most is hagyománya van, hogy a lisztet, vagy a mirováláskor a liszt vásárlása céljából tálcára tett pénzösszeget a hívek adják. Szó volt a lítia során megszentelt kenyérről, valamint az antidor fogalmáról is.

Szabó Irén hite is átsugárzott mondanivalóján, hiszen enélkül nem is lehet arról a kenyérről beszélni, amelyből a liturgiában Krisztus szent teste lesz a Szentlélek leszállása által. A szentáldozáshoz járuló hívő ember számára élete legnagyobb ajándéka, hogy ennek az oltárkenyérnek a színe alatt Krisztus testét veheti magához.

Az előadó évtizedekig volt gyakorló papné, aki sütötte a férje által végzett Szent Liturgiákhoz a proszforát. Így nemcsak kutatásaiból, hanem a napi rutinból is hitelesen mondta el a konkrét elkészítési módot, illetve hogy a proszfora készítéséhez, „őrzéséhez” csak erre a célra használt tiszta edények, kendők, vágódeszka használható.

Az előadás végén az előadó szívesen válaszolt a feltett kérdésekre. Meghatódva hagytuk el a templomot, az előadás helyszínét, ahol gyakran járulunk az Eucharisztia vételéhez. Az előadás által ezentúl többet tudunk arról az oltárkenyérről, mely a liturgia csodájában Krisztus testévé változik.