A remény táborozói – ilyen volt az idei Görögtűz

A huszonkettedik alkalommal megrendezett Görögtűz „székhelye” a nagykállói Korányi Frigyes Görögkatolikus Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium épülete volt, de minden napra jutott program városon kívül is.

A szervezők – a Görögkatolikus Metropólia és a Nyíregyházi Egyházmegye Hitoktatási Irodájának munkatársai Grunda Dávid atya vezetésével – gondos munkával állították össze a hét programjait, hogy a lelki elmélyülés mellett a közösséggé formálás, a testi föltöldődés és aktív mozgás is hangsúlyos szerepet kapjon a hét folyamán. A tábor életének szerves részét képezte az imádság. Minden nap esti imával, elmélkedéssel, tanúságtétellel zárult, a hét folyamán az egyes csoportok pedig egy-egy témakörön elmélkedtek, és egy-egy bibliai jelenetet előadására készültek.

Június 29-én ismerkedéssel, csoportbeosztással és elmélkedéssel vette kezdetét az idei Görögtűz, melyet másnap városismereti vetélkedő követett. A fiatalok Nagykálló nevezetességeivel ismerkedtek meg, mely során önállóan kellett feladatokat megoldaniuk. Délután játékok, csapatversenyek, vacsora után pedig táncház volt a program.

Kedden a Nagykállóhoz tartozó Harangodon folytatódott a kültéri program: a Téka táborban a szabadon szaladgáló és kézből is magokat majszoló ürgék mellett népi játékok, méta és ádáz számháború folyt, mely után jól esett a szabadban elfogyasztott meleg ebéd. A hőség nem szegte a táborozók kedvét, gyalog indultak vissza a város felé, hogy estig élvezzék a nagykállói strand medencéinek hűsítő vizét. Az önfeledt ugrálás, fröcskölés, birkózás és fürdőzés után mókás csapatjátékok következtek a szárazon – természetesen senki nem maradt szárazon.

Szerdán, a hét legmelegebb napján Kállósemjénbe buszoztak a táborozók, ahonnan gyalog zarándokoltak az erdőn át Máriapócsra. A kegytemplom és a fatemplom megtekintése után mindenki fagylalttal hűsítette magát. A főhadiszálláson elfogyasztott ebéd után különféle kézműves foglalkozások során próbálták ki kézügyességüket a fiatalok. Volt szappanöntés, csotkifonás, stencilezés, fafestés, szalvétatechnika, textiltáska-díszítés, kiskanáldíszítés égethető gyurmával, stresszlabda-készítés, gyertyadíszítés, aki pedig túl hamar befejezte a munkát, társasjátékkal, csocsóval múlatta az időt.

A csütörtöki fárasztó, de élménydús nap volt: a felvidéki Borsi vára, II. Rákóczi Ferenc szülőhelye, majd a kisvárdai élményfürdő és csúszdapark volt a program – végkimerülésig.

A tábor zárónapja, péntek a Görögtűz csúcspontja: a csoportok ekkor adják elő azt a bibliai jelenetet, melyet egész héten át érleltek és gyakoroltak. Tíz különböző stílusú előadást láthatott a tábor száz résztvevője és huszonöt segítője, melyeket rendre tapsvihar követett. Zárásként Dávid atya reflexiója, a csoportok csatakiáltásai, közös imádság és búcsúzás következett, mely után a résztvevők egymást ölelve, avval az ígérettel búcsúztak, hogy „akkor jövőre ugyanitt!”

Az idei tábor különlegessége volt, hogy a nagyobbak számára az elmúlt években külön táborként megszervezett Görögtűz+ résztvevői immár a Görögtűz résztvevőiként, de nagyobb felelősséggel, a csoportvezetők segítőiként vettek részt, belekóstolva a nagyobb felelősséggel járó munkába, támogatva a kisebbeket. Egyikük, Galambvári Panna mesél élményeiről:

A remény táborozói

Van egy hete a nyárnak, amikor a nagykállói Korányi Frigyes Görögkatolikus Kollégium szobái számítanak otthonnak, amikor apró gyermekek válnak életünk részévé, és amikor egymás családjaivá leszünk. Ez a hét a Görögtűz, amely világossága akár egy teljes évet képes bevilágítani. Ez a hely nemcsak táborozóként képes megváltoztatni személyeket, hanem a háttérben dolgozó szervezők, csoportvezetők, segítők életében is csodákat művelhet.

„Mi fog most történni?” – hangzik el a gyermekek torkából százszor egy nap ez a bűvös kérdés, de ha őszinték akarunk maradni, mi is ugyanezt a kérdést tettük fel, mikor jelentkeztünk a táborba csoportvezetőként. Egyetlen dolgot azonban úgy gondolom mindannyian biztosan ismertünk: a miértjét. Hogy mégis miért akartuk a Görögtűzben gyermekek között eltölteni ezt a hetet, kifáradva, rengeteg felelősség súlya alatt? „Engedjétek, és ne akadályozzátok, hogy hozzám jöjjenek a kisgyermekek, mert ilyeneké a mennyek országa.” (Mt 19,14) – hangzik el az Evangéliumban is, és ezt tapasztalhattuk meg mi is a gyerekek és Isten jelenlétében. Hiszen amikor száz gyermek ajkáról csendül fel a Miatyánk, akkor valóban mindenki szíve lángolni kezd. Mert azok az apró boldog tekintetek mögött rejlik a legvalódibb őszinteség, amit ember tapasztalhat. De mit teszünk akkor, amikor ezek a csodaszép szemek könnyekkel telnek meg? Talán előfordul a hét folyamán, de ilyenkor derül csak ki igazán, mennyi mindenre vagyunk képesek mi, és mennyi mindenre lehet képes a hit, a remény és a szeretet.

Hinnünk kell abban, hogy a helyünkön vagyunk, és többről szól a hét, mint szórakoztatni. A hit kell, hogy vezéreljen és támogasson minket, mert anélkül semmire sem lennénk képesek.

Kell a remény, hogy sose adjuk fel, amikor nehézségbe ütközünk, vagy talán nem találjuk a „Most mi fog történni?” kérdésre a választ.

De legfőképpen: szeretnünk kell a gyermekeket. Mert ha mi szeretettel fordulunk feléjük, meglátjuk bennük az egyéni értékeiket, olyan szeretetet adnak számunkra vissza, amely teljesen felülmúlhatatlan, és megfogalmazhatatlan.

Idén mi valóban a remény zarándokaivá váltunk, és e címszó alatt adhattunk egy olyan hetet a gyermekeknek, ahol közösen kerestük életünk reményét, azaz Istent. De mi, csoportvezetők a hét folyamán igazán a gyermekekben magukban láthattuk meg azt az igazi reményt, ami minket is feltöltött. A Görögtűz egy olyan hely, ahova hazatérünk, és ahol egy hétre mindenkivel kézen fogva válunk egy családdá: „Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent.” (Kol 3,14)