A remény zarándokai-lelki napok Szentendre környékén a gyermekvédelemben dolgozóknak

A lakásotthon-vezetők élete sokrétű és stresszel teli, ezért fokozott figyelmet és tudatosságot igényel tőlük az, hogy az extrém felelősségvállalás mellett a regenerálódás is szerepet kapjon a munkavégzésükben és a magánéletükben. Több szerepet látnak el párhuzamosan: egyszerre vezetők, kollégák, pedagógusok, de sokszor már-már szülői minőségben is jelen vannak, akik a gyerekek támaszai.  Erős hivatástudatot felébresztő, nemes, de embert próbáló feladatkör ez, akiknek ezáltal olyan képességeik alakulnak ki, amelyekkel egy „átlagos ember” nem feltétlenül rendelkezik. Emellett természetesen sok fáradozást és kedvességet igényel, de ez köztudott, hogy „a kedvesség az intelligencia legmagasabb formája”. Ebből kifolyólag kifejezetten nagy szükségük van feltöltődésre. Nagy örömünkre szolgált, amikor a lakásotthon-vezetők számára két napos zarándoklatot, lelki gyakorlatot hirdetett meg Tóth Lóránt atya, lelki vezetőnk a Dunakanyarban, Szentendrén és környékén.

Remek csapatot hozott össze a Gondviselés!

Isten áldását már a szeptember 17-i utazásunk elején megérezhettük, hiszen csodálatos volt az idő, és egyértelmű égi jelet kaptunk maga Kocsis Fülöp érsek atya személyében. Nagyon meglepődtünk és megörültünk egymásnak, mikor egy úton haladva, ugyanazon a helyen megpihenve véletlenül (bár tudjuk véletlenek nincsenek) összefutottunk. Ennek örömére boldogan összeálltunk egy közös fényképre is!

Hálát adva és ettől az élménytől még lelkesebben indultunk tovább. A Dera-szurdok természeti csodáiban, Pilisszentkereszt mellett pedig az őszi kikerics mezejének pompázásában gyönyörködhettünk. Feladatként, útközben olyan köveket vittünk magunkkal, amelyek „megszólítottak minket”, amik a lelki terheinket jelképezték. Majd ezeket letehettük egy szent helyen, a kereszt mellett. Az úton kaptunk egy-egy fehér szalagot is, amit oda köthettünk, amely hely legjobban megérintette a lelkünket ezen a zarándokúton. A kegyhelyhez vezető utunk utolsó szakaszán mindenki elcsendesedve elmélkedhetett magával, magáról és az Istennel való kapcsolatáról. A zarándoklat alatt megvalósuló csend-szakasz pedig igazán sok felismerésre juttathatta az embert. A fizikai és a lelki utunkon kedvesen, odafigyelve és nagy szakértelemmel vezetett minket Tóth Lóránt atya és Asztalos - Nagy Erika, a pszichológusunk. A felemelő beszéd, a megnyugtató zenehallgatás és a megható gyertyagyújtás után lelki békével indultunk még tovább, még magasabbra. Ekkor már Dobogókő kilátójából tekintettük meg a leírhatatlan panorámát. A kilátó mindig lehetőséget ad arra, hogy kicsit másképp, fentről lássuk a természetet, a környéket és a világot. És kicsit felülről nézve lássuk meg a minket körülvevő környezetet, nehézségeket, kihívásokat is. Egyszerre eltávolodva, de mégis közelebb kerülve.

Ezt követően Szentendrén, kicsit fáradtan, de lelkileg csordultig telve, foglaltuk el a szállásunkat, ahonnan kis pihenés után a Duna partjára sétáltunk, és fogyasztottuk el a finom vacsoránkat. A kivilágított városközpontban gyönyörködve visszatértünk a szállásra. Izgatottan vártuk az esti programot, amikor már „befelé zarándokoltunk” és mentálhigiénés és pszichológiai gyakorlatok által dolgoztattuk meg a szakmai személyiségünket. A napunk csodálatos zárása volt a közös játék és az eszmecsere a gyermekvédelem szépségeiről és nehézségeiről. Fantasztikus érzés olyan társaságban megosztani a témával kapcsolatos gondolataidat, ahol azokat nyitott szívvel és értőn fogadják!

A reményt a mi munkánkban nagyon is kell táplálni, hogy magához mérten a ránk bízott gyerek tudjon fejlődni, s megpróbáljon boldogulni az életében. Mi már sok rutin és tapasztalat, kihívás és óhaj-sóhaj árán megtanultuk, hogy „minden gyermek mögött, aki hisz magában, áll valaki, aki először hitt benne.”   

Másnap a finom reggeli után, kiköltöztünk a szállásról, majd megint tartalmas és kellemes sétát tettünk Szentendrén. A helyi japánkertben bőven volt időnk a beszélgetésre, a pihenésre és egymás megismerésére is. Ismét a Duna-partra vitt az utunk, ahol az elfogyasztott ebéd után, a Fő téren a szerb ortodox templomot belülről is megcsodálhattuk. Lóránt atya és a templom gondnokasszonya sok érdekes tudnivalót mondott el nekünk róla, összehasonlítva a görögkatolikus templomok felépítésével, stílusával, szokásaival.

Felemelő gondolatokkal zártuk a zarándoklatunkat, és jó érzésekkel feltöltődve indultunk immáron haza.

A kirándulásunk Lóri atya gondos szervezésének, Nagyné Dézsi Tünde, gyermekügyintéző-túravezető és Asztalos - Nagy Erika, pszichológus, aktív közreműködésével, valamint a jól működő csapatunk együttműködésének köszönhetően remekül sikerült! Külön köszönet Lóri atyának és Tündinek, akik a szállításunkat és a zarándoklatra való eljuttatásunkat is felvállalták!

Bízunk benne, hogy több ilyen alkalomra is lesz lehetőségünk.