A szinódusi atyák levele a fiatalokhoz: Legyetek a jelen, legyetek a legfénylőbb jövő!

Hozzátok fordulunk, világ fiataljai, mi szinódusi atyák, a remény, a bizalom és a vigasztalás szavaival. Ezekben a napokban azért gyűltünk egybe, hogy meghallgassuk Jézus, „az örökké fiatal Jézus” szavát, hogy felismerjük benne a ti hangotokat, az öröm, a panasz és a csend kiáltásait. Ismerjük benső kereséseiteket, örömeiteket, reményeiteket és szorongásaitokat, melyek nyugtalanságaitokat okozzák. Szeretnénk, ha most meghallgatnátok szavunkat: örömeitek munkatársai akarunk lenni, hogy elvárásaitok példaképekké változzanak. Biztosak vagyunk benne, hogy készek vagytok elköteleződni élni akarásotokkal, hogy álmaitok testet öltsenek életetekben és az emberi történelemben. 

Ne bátortalanítsanak el benneteket a mi gyengeségeink, törékenységünk és bűneink ne akadályozzák bizalmatokat! Az Egyház anya, nem hagy el benneteket, és készen áll arra, hogy elkísérjen benneteket új utakra, magaslatok ösvényeire, ahol a Lélek szele erősebben fúj, eloszlatja a bizalmatlanság, a felületesség, az elbátortalanodás ködeit. 

Amikor a világ – amit Isten olyannyira szeretett, hogy saját Fiát, Jézust adta oda érte – (...) elűzi a leggyengébbeket, akkor ti segítsétek neki felkelni; nézzetek rá a szeretet, a szépség, az igazság, az igazságosság tekintetével. Egy hónapon át együtt haladtunk néhányatokkal és másokkal, akik imával és szeretettel hozzánk kapcsolódtak. Szeretnénk folytatni az utat a föld minden részén, ahová az Úr Jézus hív bennünket mint missziós tanítványokat. 

Az Egyháznak égetően szüksége van a lelkesedésetekre! Legyetek útitársai a legtörékenyebbeknek, a legszegényebbeknek és az élet sérültjeinek! Legyetek a jelen, legyetek a legfénylőbb jövő! – buzdítják a fiatalokat levelükben a szinódusi atyák.

/A kezőképen Baldisseri bíboros, szinódusi főtitkár olvassa a levelet a fiatalokhoz/