Áldozópappá szentelték Tatai Zoltánt

A Szent Liturgia elején érsek atya nem a sekrestyében, hanem az ikonosztázion előtt öltötte magára a püspöki jelvényeket, ezzel is jelezve, hogy ünnepi szertartásra gyűltek össze a hívők. Ennek részeként szentelték a Hajdúdorogi Főegyházmegye áldozópapjává Tatai Zoltánt. Az ő tolmácsolásában lehetett hallani Máté evangéliumából azt a fejezetet, amiben Jézus meggyógyítja a bénát.  

„De azért, hogy megtudjátok, az Emberfiának van hatalma bűnöket megbocsátani a földön – ekkor ezt mondta a bénának: Kelj fel, vedd az ágyadat, és menj haza! Ő pedig felkelt, és hazament. Amikor a sokaság ezt látta, félelem fogta el őket; és dicsőítették Istent, aki ilyen hatalmat adott az embereknek.” (Mt, 9,1-8)

Hatalmas fordulat következett be az életét addig bénaként élő ember sorsában – világított rá prédikációjában Kocsis Fülöp érsek-metropolita, aki azon kezdett el elmélkedni vajon miért történhetett meg mindez? Azért, mert találkozott Jézussal! – hangsúlyozta a főpásztor, majd emlékezetett arra, hogy ezt a fordulópontot mindenkinek át kell élni. Érdekes azonban, hogy ez a találkozás leginkább azoknál hangsúlyos, akik gyermekkoruktól kezdve nem jártak templomban, akik nem hittek. Ezt nevezzük megtérésnek.

Ám a megtérést (görögül metanoia) a keresztény embernek is át kell élni; rá kell döbbennie arra, hogy micsoda ajándék az Isten szeretete vagy az, hogy megváltották.  Ez – hívta fel a figyelmet érsek atya – fordulatot kell jelentsen az ember életében, mert onnantól mást jelent a hit, a templomba járás, a munkavégzés és másként hathatnak a minket körülvevő emberek is.

De egy megtérés nem elég, folyamatos metanoiaban kell élni – mutatott rá érsek atya. Mert bár dicséretes, ha valaki fölismeri az Isten szeretetét, hozzáigazítja életét, de az emberi gyengeség a bűnök újbóli elkövetésére sarkall. Krisztus viszont a bűnbánat szentségében mindig lehetővé teszi a megtérést.  

Amikor valaki a papság szentségében részesül az óriási fordulat, hatalmas felelősség, ami csak is a megtérés eredménye lehet – szólt szent beszédében a szentelendőhöz is a főpásztor, aki a szertartás egy nagyon fontos mozzanatára hívta fel a hívek figyelmét. Arra, amikor érsek atya az újszentelt áldozó papnak a tenyerébe teszi a bárányt, Jézus Krisztust: „ettől változik meg az élete, kézbe veszi az Urat, azért, hogy másoknak továbbadja. Megrendítő pillanat, mindent megváltoztató fordulat” – zárta gondolatait a metropolita.

Nem is kellett sokat várni e különleges jelenetre, ami után szolgálatának első állomásaként áldoztathatott is a fiatal lelkipásztor. A Szent Liturgia végén a hála szavai következtek, majd – a főszékesegyház bejáratánál – a vecsernyei lítiában megáldott olajjal az újszentelt pap, újmisés áldásban részesítette érsek atyát, paptársait majd a híveket is.

A Krisztus ikonját ábrázoló emléklapon választott jelmondata olvasható:„ Akiket Isten lelke vezérel, azok Isten fiai” (Róm 8,14) Ennek jegyében Nyíracsádon kezdi meg papi szolgálatát Tatai Zoltán.