Álljunk meg! Ne a rohanás időszaka legyen az advent

Az advent várakozás, a vágyakozás, hogy találkozzunk Istennel karácsonykor. Mit tegyünk, hogy a karácsony, a „meggyúló láng” ne csak egy hétköznapi esemény legyen? „Ti pedig legyetek hasonlók az olyan emberekhez, akik várják, mikor tér vissza uruk a menyegzőről, hogy amikor megérkezik és zörget, azonnal ajtót nyithassanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket ébren talál az uruk, amikor megérkezik… Ti is legyetek készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!”

Álljunk meg! Ne a rohanás időszaka legyen az advent – ezt javasolják a debreceni egyházi vezetők

Lukács evangéliumában olvashatók ezek a sorok, amelyek az Úr várására buzdítanak. Krisztust várni életforma, amiből sajátos életszemlélet és életgyakorlat következik. Ez meghatározza az ember mindennapját, hétköznapjait, ez forrása lehet az örömének, kiapadhatatlan táplálója reménységének. Ez táplálhatja mindannyiunk felelősségét, hogy megtanulnánk felelősen élni, várni őt vissza úgy, ahogy megígérte. Mert a gazda visszatér, erről szól ez a példázat, erről szól az advent. A várakozásról, a reménységről is beszélt a Debrecen Televízió Erőnk Forrása című műsorában Fekete Károly református püspök, Palánki Ferenc római katolikus püspök és Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek-metropolita.

Kocsis Fülöp kifejtette, hogy kettősség van benne ezzel kapcsolatban, hiszen Krisztus a mindennapjainkban is ott van az életünkben, de ennek ellenére mégis várjuk.

– Azért nem önellentmondás ez, mert az Isten szeretete végtelen. Kicsit olyan ez, mint amikor a szeretetben előrehaladunk, mindenki képes a szeretetre, s azt látjuk, hogy a gyerekek még inkább fogékonyak rá. Felnőtté válva a szeretetben előre kell haladni, ez munkát igényel az emberben. Önnevelést, önfejlesztést, s a világ dolgaiban való eligazodást, hogy rájöjjek, mit jelent a szeretet, mit jelent ebben előrejutni. Ehhez tudnám hasonlítani, hogy tudom, hogy van bennem szeretet, mégis kevés, több kell, hogy legyen – ehhez hasonlította a Krisztussal való együttlétet és a Krisztusra való várakozást az érsek-metropolita.

Fekete Károly arról beszélt, hogy egy híres erdélyi lelkipásztor, Bod Péter, aki a 18. században az adventus Dominit, vagyis az úr érkezését a négy vasárnapra úgy osztotta fel, hogy volt az első az eljövetel, Krisztus születése. A második, amikor a megtérésünkkor eljutunk Krisztusig és eljut Krisztus hozzánk, megérkezik az életünkbe. A harmadik gyertya a halálunk órája, amikor magához vesz bennünket Jézus Krisztus, a negyedik pedig az ő második eljövetele.

– Az ember az egyetlen olyan teremtmény, amely erre a szeretetre, a kinyilatkoztatott és hozzánk elküldött szeretetre válaszolni tud. Azt gondoljuk, hogy az életünk úton levés a teljesség felé, de tulajdonképpen az egész életünk egy nagy advent. Beléptünk ebbe a világba és valamikor ki fogunk lépni, de az életünk vége nem a mindenség végét jelenti, hanem a teljességet.

A találkozás Jézussal: ez a lényege a karácsonynak, ezért akarjuk újra és újra átélni – mondta Palánki Ferenc. Hozzátette, nagyon rossz, ha csak rohangálásból áll az advent, hiszen éppen a megállásról kéne szólnia, a csendességről, a befelé figyelésről.

Kocsis Fülöp egyetértett azzal, hogy adventkor le kell lassítani.

– Álljunk meg! Nem könnyű, hiszen a világ, mondhatni, el akar téríteni minket a lényegtől. Ahhoz, hogy valóban a karácsonyra készüljünk, hogy a láng valóban öröm legyen, a meghitt pillanat nagyon fontos. Ha nem készülünk rá erre a meghitt pillanatra, akkor észre se vesszük azt a pontot, amikor a sötétben láng gyúlt, hétköznapi eseménynek tűnik – fogalmazott a görögkatolikus érsek-metropolita.

Fekete Károly rámutatott, a bennünk fellobbanó fény, ami az igéből jöhet elő, a megállásban, az előkészületben mégiscsak az Isten igéjéhez vezet bennünket.

– Amikor azt mondjuk, hogy meggyullad egy újabb gyertya, nekem mindig az jut eszembe, hogy Krisztushoz kellene világosságot találnunk, a krisztusi ösvényre rátalálnunk. A városi fények, vagy a Nagytemplom előtti városi adventi koszorún lévő gyertyák meggyújtása azt juttatja eszembe, hogy amennyi teret engedünk a vásárban a bódéknak, annyit kellene a szívünkben Isten igéjének – magyarázta a református püspök.

Palánki Ferenc rámutatott, az adventnek az egyik kulcsfogalma kéne lennie, hogy vágyakozunk a találkozásra Istennel, „ez a reménységünknek az alapja”.