Apák családi napja Hajdúdorogon

A családfők a veszélyhelyzetben imáikkal támogatták egymást, és együtt kérték az Istent minden nap ugyanabban az időpontban, hogy a vírus szűnjön meg. Ugyanekkora összefogással készültek az édesapák a családi napra is: megtervezték saját logójukat, mely már az eseményt hirdető plakáton is megjelent, valamint egy pólót is csináltattak maguknak, amit nagy büszkeséggel viseltek a rendezvényen. Talán minden jelenlévő úgy érezhette, hogy ez az idei családi nap sokkal szebbre, meghittebbre, örömtelibbre sikerült a viszontlátás miatt, az újra együtt töltött pillanatok miatt, mint a szintén nagyon jó emlékű tavalyi alkalom.

A nap Szent Liturgiával kezdődött; az édesapák elsőként a Jóistennek köszönték meg, hogy nagyobb baj nélkül megtartotta őket és szeretteiket, és hálát adtak a családi nap megrendezéséért.  

Az egyházközség összes papja segédkezett a gyóntatásban, míg Dalanics Zoltán esperes atya végezte a liturgiát. Prédikációjában kitért arra, hogy a családi élet akkor a legjobb, ha az Istent az Őt megillető helyre engedik a családfők, ezáltal a családban is mindenki a saját helyét tudja elfoglalni. Így tudunk helyesen szeretni, és a Jóisten törvényei szerint élni az életünket. Ez a legnagyobb megtartó erő, hiszen az ember gyakran elfárad. Ha Istenre hagyatkozunk, már itt a Földön is megélhetjük a boldogságot, az Isten Országából, az örök életből egy darabot, annak a teljességét, amit az Isten a családban készített az embernek. A Krisztust követő ember tud örülni, és ezt az örömöt át tudja adni szeretteinek – hangsúlyozta Zoltán atya.

A liturgia végén Tóth Lóránt diakónus egy „Hajdúdorogi apák” pólót adott át esperes atyának, megköszönve a lelki támogatást, és a lehetőséget, hogy megrendezhették az édesapák ezt a szép családi napot.

A továbbiakban talán a gyerekek érezték magukat a legjobban, Lóri atya mindenről gondoskodott, amivel a gyerekek kedvében járhatott. Volt egy hatalmas ugrálóvár, trambulin, lovas oktatás, szekerezés, kisvonatozás, jégkrém, dinnye, lángos, ügyességi játékok, lebegő labdákkal játszott csapatjáték, arcfestés, csillámtetoválás, kézműveskedés, foci, így a gyerekek önfeledten játszhattak egymással, míg az apukák az üst mellett vitatták meg az élet nagy dolgait. A legjobbaknak a kötényén is látható volt a „Hajdúdorogi apák” logó.

Lóri atya az édesanyákról sem feledkezett meg, a Hajdúsági Görögkatolikus Gyermekvédelmi Központ sportos gyermekei egy minden porcikát megmozgató zumba műsort adtak elő Nagy Mónika vezetésével, melybe az édesanyák is bekapcsolódhattak. Igazán lenyűgöző volt a gyerekek lelkesedése, aktivitása, ügyessége. Hajdúnánásról Hajdúdorogra kerékpárral érkeztek a gyerekek, akik nagyon sok szeretettel és örömmel készültek erre a műsorra.

A kiadós ebéd után kezdődött az apa-fia foci, ahol még a legkisebbek is képviseltették magukat, a többi gyereket a lovasszekerek és a kisvonat várta, míg az anyakör tagjai összeültek egy kis kávézásra, megvitatva az elmúlt időszak lelki és fizikai megpróbáltatásait és örömeit, egymást is lelkesítve, Isten útján haladva.

A nap végén jó volt látni a boldog, örömteli arcokat, a kimelegedett, de mosolygó gyerekeket, akiket a nap pírja is megérintett. Lassan szétszéledtek az emberek. Az üres focipályán már csak a szélben bukdácsolva csatangoló lufi hirdette, hogy egy fergetegesen jó családi napban volt része az egyházközség tagjainak.