Arany János: A fülemile

Sokunk kedves verse a Fülemile, Arany János tollából származó vándoranekdota. A madárfüttyért ugyanis nem csak magyar gazdák vetekedtek, megtalálható ez a mosolyogtatóan szomorú eset más népeknél is. A nagykőrösi tanító talán egy török mesét vett alapul, vagy annak egy olasz nyelvű változatával találkozhatott és azt magyarította.

Nem volt nehéz neki aktualizálni, mert honfitársai között is, bizony, számtalanszor találkozhatott azzal, aminek ironikusan épp az ellenkezőjét fejti ki végső tanulságként: „Magyar ember fél a pörtül..., a testvérek összeférnek, felebarát mind jó barát…”

De ebben a kedves versben el van rejtve más tanulság is. Most, Pünkösd ünnepén arra is figyeljünk föl, ahogy a kis címszereplő, akiért versengenek, s aki e versengésről nyilván mit sem tud, mily önfeledten dicsőíti Istent: „…mely dicsőség - semmi kétség - ő érte jött létre, csupán ő érette, mind!”

Lám, ami ily kedves és drága, pont az fordult át viszálykodásba! „Magyar átok”? Talán, amióta ismerjük ezt a verset, késztetést kapunk rá, hogy mégse legyen az…