Fontosnak tartja az év eleji számvetést?
Időnként érdemes húzni egy vonalat, leltárt készíteni, megállni és visszanézni: hol tartottunk egy évvel ezelőtt és milyen irányba haladtunk azóta. Nem mindig szeretjük összekötni életünk különböző pontjait, stációit, kecsegtetőbb pontszerűen gondolkodni, így kevésbé mellbevágó, ha éppen nem találjuk a helyünket. Alapvetően mindannyiunknak van egy ideális elképzelésünk magunkról: milyen lenne a kiteljesedett, tökéletes énem, amikor nem gyűrnek magam alá a problémák, a betegségek, a külső nyomás, és amikor mindenestül önmagam lehetek. Önmagunk száz százalékos verzióját azonban soha nem fogjuk tudni elérni.
A fogadalom segíthet, hogy kicsit jobban rá tudjunk fókuszálni bizonyos területekre, de lehetőleg ne felszínes célokat tűzzünk ki magunk elé: ne híressé vagy gazdaggá akarjunk válni az új esztendőben, mert akkor erejét veszti az egész.
Érdemesebb kisebb célokat kitűznünk?
Kempis Tamás Krisztus követése című művében írja, hogy ha minden évben csak egyetlen bűnünktől megszabadulnánk, hamar tökéletesekké válnánk. Főleg idősebb embereknél visszatérő probléma a gyónás során, hogy nagyon zavarja őket, hogy mindig ugyanazokat a bűnöket követik el. Ugyanúgy ahogy testünk esetében vannak olyan érzékeny pontok, kényes területek, allergiák, amikre oda kell figyelni, hogy megőrizzük egészségünket, ugyanígy lelkünkben is megvan a hajlam bizonyos fajta bűnökre. Itt is az apró lépések taktikája lehet célravezető. A lelkiatyák szokták azt tanácsolni, amikor valaki odaborítja eléjük a lelki szemetesládáját, és önmagát is katasztrófának érzi, hogy a következő időszakban válasszon ki egy bűnt, amit megpróbál elkerülni, csak arra az egyre figyeljen oda. Amikor csömörünk lesz az életünk egyes elemeitől, könnyen teszünk nagy elhatározásokat, de aztán hidegzuhanyként érhet minket a felismerés, hogy nem bírunk kizökkenni a jól begyakorolt kerékvágásból. Ha csak egy dologra figyel az ember, nagyobb eséllyel győzedelmeskedik.
Ha bemásztunk a mocsár közepébe, hiába döntjük el, hogy már ki szeretnénk onnan jönni, az első lépéseket még a mocsárban fogjuk megtenni, de már a kijárat jó irányába.
A Bibliában milyen részekbe kapaszkdohatunk, hogy jobban elfogadjuk esendőségünket?
Az Ószövetségben merül fel a kérdés, hogy miért mehet jól az istentelen ember élete, ha az istenhívőnek nehézségei vannak. A tapasztalt lelkiatyáknak erre is megvan a maguk bölcsessége: a sátán is csak azzal foglalkozik, akit még nem nyert meg magának, azokkal bajlódik, akik próbálnak Isten felé törekedni - mondják. Ha van egy nagyon nemes elképzelésem, a sátán óhatatlanul ott fog ólálkodni körülöttem.
Krisztus is azt mondja, hogy vigyázz, amikor kitakarítod a lelked otthonát, töltsd is meg a házat! A böjti időszak is igazi lelki megtisztulási lehetőségeket rejt, és éppen ezért javasol az egyház ilyenkor többlet imádságot, így elkerülhető, hogy a tv-ről, facebookról, instagramról való lemondás miatt idegesek vagy feszültek legyünk, mert hirtelen nem tudjuk, mit kezdjünk magunkkal.
Biztos sokan megfogadják, hogy az új évben több időt szentelnek majd az imádságnak.
Az imádság mindig hasznosan töltött idő. A modern orvostudomány eszközeivel ma már egyértelműen kimutatható, hogy ima közben pozitív agyi folyamatok indulnak el. A még nem hívő, de aktívan kereső embereknek is ezért szoktuk igazi istenhit nélkül is javasolni az imádságot, mert öngerjesztő folyamatként visszahat rájuk, és jó érzéseket generál.
Nem azért kell imádkozni, mert Isten egy adóhivatal, aki elvárja vagy számonkéri rajtunk az imákat. Az áramot előállító erőműnek is mindegy, hogy én sötétben ülök, vagy felkapcsolom a lámpát és használom az energiáját, az Úr is hasonlóan működik. Nekünk lesz jó, ha imaéletünk is lesz, nem csak életünk.