Az Istenszülő elhunyta és mennybevitele – elmélkedés Nagyboldogasszony ünnepén

„Magasztald én lelkem, az Istenanyának a földről az égbe való átköltözését.”

Magasztalásra, hálaadásra hív egyházi évünk záró Mária ünnepe. Furcsa mód, amikor az elmúlásról, gyászról is gondolkodhatnánk. Utal ez a magatartás arra, hogy a halálban, az elmúlásban se csak a gyászt és a fájdalmat keressük, hanem magasztaljuk Istent és adjunk hálát egymásért. Ahogyan Máriának is az égbe való átköltözését ünnepeljük. Költözéskor, bár néha sajnáljuk a régit, mégis reményteljesen az újra tekintünk, ünnepünkön az örök életre, amiben mindig is példa számunkra Szűz Mária.

A tropár és a konták énekünk szépen megfogalmazza mindezt: beszél a szüzesség, tisztaság, hűség, elköteleződés fontosságáról.

Szülésedben a szüzességet megőrizted, /
halálodban pedig a világot el nem hagytad; /
mert anyja lévén az életnek, átköltöztél az életre, /
és imádságaiddal megmented /’
az örök haláltól a mi lelkünket.

Az imádságban fáradhatatlanul buzgólkodó Istenszülőt, /
a pártfogásban a mi változatlan reménységünket /
a halál és a sír nem tarthatta meg sajátjának; /
mivel őt mint az Életnek szülőanyját, /
az ő szűz méhében elhelyezkedett Fiúisten /’
az örök élet dicsőségébe vezette be.

Figyelmünket a pártfogás felé irányítja, ami a szolgálatban, a jelenlétben, a meghallgatásban, a cselekvésben nyilvánul meg. Megmutatja az utat az örök élet felé: „az örök élet, hogy ismerjenek téged, az egyedüli igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust”. Mária az Isten ismeretében, az imádságban fáradhatatlanul buzgólkodóként ad példát mindnyájunknak, mert ez menti meg az örök haláltól a mi lelkünket.

Magasztaljuk Istent és adjunk hálát égi édesanyánkért, aki példát mutat számunkra az örök élet felé vezető úton.

Az Istenszülő elszenderülése (Nagyboldogasszony)

Az Istenszülő elhunytáról a Szentírás szövegei nem tesznek semmiféle említést. Egy apokrif evangéliumban ezt olvassuk róla: „Két esztendő telt el Urunk Jézus Krisztus mennybemenetele után. A halálát megelőző harmadik napon eljött hozzá az Úr angyala, köszöntötte őt, és ezt mondta neki: Három nap múlva bekövetkezik a mennyekbe való fölvételed! Akkor (Mária) magához szólította az Arimathea városából származó Józsefet, meg az Úr többi tanítványát … és hírül adta minden körülötte állónak … Szűz Mária megmosakodott, királynői ékeibe öltözködött és várta Fiának megérkezését. … hatalmas villámlás, eső és égzengés támadt … János apostol … belépett Szűz Mária szobájába … Íme az Úr összes tanítványa ott állt szobája ajtajában, kivéve Tamást. Mindegyikük felhőben érkezett … beléptek, köszöntötték és hódoltak a királynő előtt. Az Úr napja harmadik órájának elérkeztekor … szállt le most Krisztus az angyalok sokaságával és magához vette szeretett anyjának lelkét. Hatalmas ragyogás támadt. A ragyogás megszűntével Szűz Mária lelke is felvétetett a mennyekbe … Az apostolok … zsoltározások közepette Sión hegyéről Jozafát völgyébe vittek a szent testet … nagy tisztelettel helyezték el a sírboltba Mária testét … Akkor a boldogságos Tamás hirtelen az Olajfák hegyére vezettetett, és látta a legszentebb testet, amint az égbe emelkedik. A felhő, amely odahozta őket most mindegyiküket a saját helyére vitte vissza.”