Közleményt adtak ki a magyar katolikus püspökök - Fülöp metropolita nyílt levelet fogalmazott meg

Ahogy XIV. Leó pápa fogalmazott a diplomáciai testületekhez intézett januári beszédében: egy társadalom csak akkor egészséges és csak akkor halad valóban előre, ha megőrzi az emberi élet szentségét. A Szentatya felhívta a figyelmet arra, hogy mennyire fontos a várandós édesanya hatékony és konkrét támogatása.

A Csodálatos emberségünk kezdetű körlevelében pedig így ír XIV. Leó pápa: „Minden emberi személy végtelen méltósággal rendelkezik, amely elidegeníthetetlenül magából a személy létéből fakad, és minden körülményben, állapotban vagy helyzetben megmarad… Az emberi jogok között az első az élethez való jog a fogantatástól a természetes halálig, amely nélkül lehetetlen bármely más jog gyakorlása. Amikor ezt az alapvető jogot megtagadják – mint az előidézett abortusz, az ártatlanok megölése és az eutanázia esetében –, olyan döntésekkel állunk szemben, amelyeket az Egyház súlyosan helytelennek tart.” (53. 55. pont) Ha egy társadalom egyesek életét elpusztíthatónak ítéli, akkor az egész társadalom változik meg, akkor súlyosan megsérül az emberi élet végtelen méltósága.

Egyházunk a magyar társadalom részeként évtizedes tapasztalattal rendelkezik a válsághelyzetben lévő családok, várandós édesanyák és a megfogant életek védelmében. Mindez számunkra nemcsak elvont igazság, hanem konkrét szolgálat: családok, várandós édesanyák, örökbefogadás előtt álló szülők mindennapi professzionális támogatása és lelki kísérése. Az édesanya és a gyermek nem ellenfelek. A válsághelyzeteket a valódi segítséggel lehet megoldani.

Kérjük a kormányzatot, hogy ez a kérdés ne a napi politikai versengés mentén dőljön el, hanem azon az alapon, hogy melyik megoldás segít ténylegesen legtöbbet a védtelen magzatoknak, a válsághelyzetben lévő nőknek, családoknak. Ehhez ajánljuk fel tapasztalatunkat és együttműködésünket. Építsük az élet kultúráját – ne csak szavakban, hanem a mindennapi, kézzelfogható segítségben.

Kocsis Fülöp metropolita korábban nyílt levelet fogalmazott meg a témában, ezt itt olvashatják:

Tisztelt Miniszter Úr!

Egy internetes cikkből értesültem arról, hogy az Egészségügyi Minisztérium várja a véleményeket az általuk a napokban fölvetett kérdések kapcsán: a szívhangrendeletként ismert szabályozásról, az esemény utáni tabletta vénykötelezettségének megszüntetéséről és az abortusztabletta bevezetésének lehetőségéről.

Hozzánk, görögkatolikus egyházi vezetőkhöz egyenesen nem érkezett ilyen tartalmú megkeresés, és ismereteim szerint más katolikus egyházi vezetőkhöz sem. Mégis megszólítva érzem magam, hogy az összetett kérdéskör kapcsán megfogalmazzam görögkatolikus egyházunk álláspontját, amely természetesen teljes mértékben megegyezik a katolikus egyház tanításával is.

Egyházunk számos gyermekvédelmi intézményt tart fenn: a megszülető gyermekek és édesanyák számára anyaotthonokat működtetünk, a kormány kérésére a kórházban hagyott gyermekek gondozására különleges gyermekotthonokat hozunk létre, a Családi Életre Nevelés programnak (CSÉN) fontos szereplői vagyunk, a Szent Damján Kórházunkban folyik a Természetes Családtervezés program előkészítése, stb. Sorolhatnám azon tevékenységeinket, amelyekkel a krízishelyzetekben való segítségnyújtáson túl felelős döntésekre és egészségtudatos életre készítünk fel sok ezer fiatalt. Így - a szó szociológiai értelmében - mi is életpárti intézmény vagyunk. Ezért az állásfoglaláson túl szakmai tapasztalatainkat is készek vagyunk megosztani.

Alapállás

A magzat valóságos ember a fogantatása pillanatától. Emberként jogai vannak, amelyeket önállóan képtelen képviselni, ezért külső jogvédelemre szorul.

A szívhangrendeletről

Az édesanya tájékoztatása arról, hogy méhében élő ember fejlődik, nem szívtelenség, nem az ő megalázása, hanem segítség ahhoz, hogy egy életre szóló döntést a lehető legnagyobb körültekintéssel hozhasson meg. Az abortuszon átesett édesanyák lelki segítői — közöttük görögkatolikus egyházunk szakemberei is — számos esetet ismernek, amikor az abortusz valóságával való későbbi szembesülés súlyos, tartós pszichés terheket okoz. A rendelet ezt a körültekintést szolgálja, a magzati szívműködés hangzó vagy képi módon való bemutatását ezért indokoltnak tartjuk.

Az abortusztablettáról

Az abortusztabletta alkalmazása könnyen azt a benyomást keltheti, mintha az abortusz egy egyszerű, hétköznapi és következmények nélküli eljárás volna. A kémiai módszer sem változtat ugyanakkor azon, hogy egy megfogant emberi élet kioltásáról van szó. A szer alkalmazását követően az anya saját otthonában szembesül azzal, akár teljesen egyedül, hogy testéből elhalt magzat távozik, ami súlyos lelki megrázkódtatást okozhat. Ráadásul az újabb módszer az abortusz valóságának és következményeinek megértését teljesen háttérbe szorítja és a krízistámogatás lehetőségét is jelentős mértékben megnehezíti. Nem tartjuk elfogadhatónak azt az irányt, amely egyszerűbbé kívánja tenni az abortuszhoz való hozzáférést az orvosi jelenlét kiiktatásával. Ellenezzük az abortusztabletta bevezetését.

Az esemény utáni tablettáról

Nem tartjuk helyesnek, hogy egy sürgősségi alkalmazásra létrehozott, hormonális hatású szer orvosi kontroll nélkül váljon széles körben hozzáférhetővé, különösen az ellenjavallatok és a lehetséges kockázatok miatt. A könnyebb hozzáférés a készítmény ismételt használatát és kockázatos szexuális magatartás elterjedését idézheti elő. Életvédelmi szempontból az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a készítmény az ovuláció késleltetése, gátlása mellett a már megfogant élet beágyazódását is akadályozza, ilyenkor egy kapaszkodni akaró kis életet lök ki a halálba. A vénykötelezettség fenntartását ezért továbbra is szükségesnek tartjuk.

Záró gondolatok

A fenti megállapítások nem csupán erkölcsi meggyőződésünket tükrözik, hanem azokra a tudományos tényekre és valós következményekre hívják föl a figyelmet, amelyek kiszolgáltatott édesanyákat és védtelen gyermekeket érintenek. Egyházunk a tárgyalt kérdések mindegyikében érintett fél, nem csupán értékválasztása, hanem fenntartott intézményei és az édesanyákkal, gyermekekkel, családokkal végzett napi munkája révén is. E tapasztalatokat a kormányzati döntés-előkészítés szolgálatába kívánjuk állítani, bízva abban, hogy ezzel mi is hozzájárulunk az érintett személyek valós és széleskörű megsegítéséhez és közvetve egész társadalmi közgondolkodásunk emberségesebbé tételéhez.

Meggyőződésem, hogy ezekben a kérdésekben az érdeksemleges, az anya és a gyermek életét egyaránt védő szervezetek álláspontjának nagyobb hangsúlyt kell kapnia, mint azon szervezeteknek, amelyeknek esetleg gazdasági érdekeltsége is feltételezhető (pl. gyógyszeripar).

Tisztelettel, de határozottan kérjük az egészségügyi minisztert, hogy személyes egyeztetésre hívja meg az érintett egyházi intézmények és az életvédő szakmai szervezetek képviselőit is. Egyházunk és intézményeink készen állnak az együttműködésre.