Az igazság szabaddá tesz titeket

Csak az képes tisztán látni, aki tudja, hogy van igazság, tudja, hogy érdemes keresni, s hisz abban, hogy egyszer meg is találja

Mi az igazság? – kérdezte egyszer egy helytartó az előtte álló elítélttől. Különös helyzet: a bíró kérdezi erről az elítéltet. Alighanem sejtette, hogy aki előtte áll, az ebben a kérdésben járatosabb. Ebben az Ecce homo jelenetben megérezte, hogy akit éppen most fog elítélni, az fölötte áll, nagyobb és tisztább nála. De nem is igazi kérdés volt ez, hisz különösebben nem érdekelte őt a válasz. Épp a világ legigazságtalanabb döntésére készült. Vizet is hozatott, hátha menthetné magát. Nemigen hitt ő az igazságban, nem is hitte, hogy van igazság. Vélhetően nem ez volt az első igazságtalan tette. Aki sok igaztalanságot követ el, az maga is egyre jobban eltávolodik az igazságtól. Eleinte csak nem érti, hogy mi az, majd egy idő után azt sem tudja, hogy van-e egyáltalán. Ekkor már a reményét is elveszítette annak, hogy valaha megtalálja. Pedig igazság nélkül nem tudunk élni.

A fizikai törvények az anyag igazsága. Ott tiszta rend uralkodik. A víz, az elemek, a vegyi vagy atomfizikai jelenségek mind tudják a dolgukat, követik a maguk igazságát. Ha nem így lenne, minden összeomlana. Ha az anyag elhagyná a maga igazságát, pillanatok alatt a teremtés előtti káosz térne vissza. S nem így van ez az emberrel is? Nem azért van káosz, mert elhagytuk az igazságot? Az igazság fényénél elrendeződnek az összekuszált szálak, kirajzolódnak az eredők. Ha azonban nincs igazság, csak vélemények vannak, akkor a kuszaság egyre nő. Az igazság, tehát világos látás.

Pünkösdkor az apostolok nem csupán fölbátorodtak arra, hogy a tetőről kezdjenek prédikálni, hanem annyira megvilágosodtak, annyira nyilvánvalóvá lett számukra az igazság s megértettek mindent, hogy most már semmitől sem riadtak vissza. Az igazság egyszeriben szabaddá tette őket, egy pillanat alatt lehullott róluk minden félelem. Ilyen a Lélek által vezetett ember: értelmes és bátor. A halászokat apostolokká, a tanulatlanokat hittudósokká tette. Ezt, egyébként meg is ígérte nekik a Mester: „Amikor eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra.” Nagy erő ez az igazság! Érdemes mellé állni, érdemes képviselni. Persze, előtte elengedhetetlen meg is találni. Ugyanis nem egykönnyen kínálja magát. Kivált nem a mai véleményrengetegben. Csak az képes tisztán látni, aki tudja, hogy van igazság, tudja, hogy érdemes keresni, s hisz abban, hogy egyszer meg is találja.

Mint a kétszerkettő józansága. Nem rabság, hanem rend. Ott az anyagban, itt az emberben. Ott van, itt él. A buta, halott anyagban törvény, az értelmes élő emberben… – az, aki azt mondta magáról: „Én vagyok az igazság”.

Hol az igazság? Ott állt a helytartó előtt. Itt van az orrunk előtt, karnyújtásnyira. Lélekkel elérhető.