A pályázati programot 2019. november 25-27. között valósították meg Budapesten.
Legfőbb célja az ökumenikus szemlélet fejlesztése, az iskola, illetve az egyetemes egyháznak szánt közösségépítés, magyar őseink – elsősorban a 18. századtól a jelenkorig –megismertetése, illetve a magyar vallási kultúra alapjainak és fejlődésének áttanulmányozása. A programban azok a középiskolás tanulók vettek részt, akik felekezeti hittanra iratkoztak be, így református, római és görögkatolikus diákok indultak el a zarándoklatra.
Első nap a MÜPA-ban láthatta a kiránduló csapat a “Vívás életre-halálra” című, Monteverdi által komponált darabot, melynek középpontjában a két hősnek, Tankrédnek és Klorindának párviadala állt. A tanárok kifejezett célja volt az, hogy egy középkori, klasszikus zeneművet élőben hallgassanak meg a diákok, s mindemellett vizuálisan is megláthassák a zeneszerző énekes költeményében megfogalmazott mondanivalóját, a kor lovagi eszméjén keresztül. A mű magyar nyelven feliratozva, olaszul hangzott el. A főszereplő színészeken kívül egy budapesti vívóklub diákjai is bekapcsolódtak az előadásba.
Majd a Budai Várnegyed következett, ahol a Mátyás-templomot csodálhatták meg a Szent László diákjai.
A részprogram során a görögkatolikus liturgiából végeztek egy imaórát zsoltározással az altemplomban, melyet Urbán Evariszt atya rövid homíliája követett. A lelki program után a keresztény építészeti stílusok bemutatásával bővülhetett a tanulók egyetemes ismerete. A budavári templom kortörténetének és sorsának kiterjedt megismerésében idegenvezető segített.
A szálláson elfogyasztott vacsorához röplabdameccs hozta meg az étvágyat, majd az estét közös filmezés zárta, ami a másság elfogadásáról, a toleranciáról szólt.
Másnap a Magyar Nemzeti Múzeumot célozták meg a zarándokok. A cél az volt, hogy a közös magyar sorsfordító események megismerésén keresztül átérezzék a tanulók az egyazon magyar nemzethez való tartozást. A II. József uralkodásától kezdődő kiállításban a diákok az Osztrák-Magyar Monarchia sikeres fejlődéséről szóló részt élvezték leginkább. A Nemzeti Múzeum után a Kálvin téri református templomot nézte meg a csapat, majd a Rózsák terei görögkatolikus lelki hajlékot. Az ott szolgáló Jaczkó Sándor püspöki helynök atya elmesélte a 20. század elején, Budapesten élő görögkatolikusok hányatott vallásos életét, melyet átszőtt a korabeli császári, egyházi és belpolitikai viszonyok kuszasága. Ezt a részprogramot a helyi egyházközség vendéglátása zárta.
E nap egyik legkiemelkedőbb eseménye a Terror Háza Múzeum meglátogatása volt azzal a szándékkal, hogy a magyar történelem egy markáns, elnyomó 40 évébe betekinthessenek a diákok. Az elgondolkodtató és érzelmeket felszínre hozó tárlat megtekintése kiváló beszélgetést nyújtott aznap estére.
A kiránduláson jutott idő arra is, hogy a Vörösmarty téren lévő karácsonyi vásár hangulatából eltegyenek egy keveset emlékbe a diákok. Innen a néhány perces sétára lévő Szent István Bazilikát kereste fel a csapat, hiszen egy, az ökumenén alapuló kirándulásból a római katolikus egyház egyik legjelentősebb temploma sem maradhat ki.
A hazautazás miatti utolsó, csonka nap a Parlament bebarangolásával kezdődött, ahol az idegenvezető mesélt az Országház építési körülményeiről, a régi, kétkamarás törvényhozói testületről, felelevenítve a nagy Milleniumot, mely összefogta hazánkat a honfoglalásról szóló megemlékezés méltó ünneplésére.
Az út létrejöttét pályázati támogatásból segítette a református egyház, a szállásról pedig a Leövey Klára Görögkatolikus Gimnázium igazgatóhelyettese, Petőné László Katalin gondoskodott.