Az oltár elmozdíthatatlan, biztos pont – görögkatolikus templomot szenteltek Hajdúnánáson

„Ha minden a terveknek megfelelően halad, akár egy év múlva már el is készülhet a templom” – ezt írtuk 2024 szeptemberének végén, amikor elhelyezték a templom alapkövét. A reményből valóság lett: vasárnap felszentelték a Szent Lukács evangélista oltalmába ajánlott görögkatolikus templomot Hajdúnánáson. A munkálatok a tervezetthez képest fél évvel korábban befejeződtek. Október első napjaiban felkerült a toronyra a kereszt, és ott, ahol egy évvel ezelőtt még csak földre rajzolt vonalak jelezték a templom helyét, ott ma már Isten háza ékeskedik az épületek között.

A templomszentelésre való készülődés már október 18-án elkezdődött. A délutáni vecsernyét követően Nyirán János fődiakónus tartott előadást a templomszentelés liturgikus hagyományairól.

Másnap, az utrenyét követően a római katolikus templomban gyülekezett a papság és az asszisztencia. Latin testvéreink temploma adott helyet a szentelés előtt a görögkatolikus egyházközség szertartásainak. Így az ereklye méltó helyen várakozott a készülődés alatt arra, hogy új és örök helyére kerüljön.

Miután Fülöp metropolita kezébe vette a diszkoszt, rajta az oltárban elhelyezendő ereklyével, először körülhordozták azt a templomon. Tömjénezéssel, imával, „Emeljétek föl, fejedelmek, a ti kapuitokat! Emelkedjetek föl, örök ajtók, hogy bemenjen a dicsőség királya!” felkiáltással metropolita atya a kereszt jelét rajzolta az ajtóra, mire megnyíltak a kapuk a papság és a hívek előtt. A közösséggel együtt ünnepeltek a református és a római katolikus egyház szolgálattevői, a helyi önkormányzat több tisztségviselője, a templom terveit elkészítő Fiers Márton és Lovas Katalin építészmérnök és a kivitelezést végző Erdbau Holding Kft. két képviselője, Csáki Róbert és Kanyári Norbert.

A szertartás az oltár megszentelésével folytatódott. Egyházunk ősi hagyománya, hogy az eucharisztikus áldozatot vértanúk ereklyéi fölött mutatják be. Fülöp metropolita előbb elhelyezte az oltárban Szent Speratus és társai csontereklyéjét, majd paptársai segítségével lemosta és olajjal kente meg azt. A térdhajtásokkal és imákkal kísért szentelés során liturgikus díszbe öltöztették az oltárt, helyére került az evangéliumos könyv, s fellobbantak a gyertyák lángjai, jelezve az oltáriszentség és Krisztus dicsőségének állandó jelenlétét. Végezetül megkenték és szenteltvízzel meghintették a templom négy égtája irányában elhelyezett kereszteket.

Az ünnep evangéliumi szakaszában Jézus tanítását hallhattuk az ellenség szeretetéről: „Amint akarjátok, hogy veletek bánjanak az emberek, ti is hasonlóképpen bánjatok velük! […] Szeressétek inkább ellenségeiteket: tegyetek jót, adjatok kölcsön, és semmi viszonzást ne várjatok! Így bőséges lesz a jutalmatok, a Magasságbelinek lesztek a fiai, mert ő jóságos a hálátlanokhoz és a gonoszokhoz. Legyetek tehát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas!”

Az ünnepi Szent Liturgián Fülöp metropolita mondott homíliát. Megtudtuk: az Észak-Afrikából származó Szent Speratus és társai a II. század végén szenvedtek vértanúhalált, mert nem voltak hajlandóak bálványokat imádni. A keresztényüldözés idején ezrek vállalták a vértanúságot hitükért. Templomainkban az ő testük egy-egy darabja fölött mutatják be a szent áldozatot. Az oltár, az ereklyék őrzője így válik elmozdíthatatlan ponttá. Ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy napjainkban is keresztényüldözés zajlik.

Mit tegyünk a megpróbáltatások idején? Mit tegyünk, ha a hitünkért gúnyolnak bennünket, ha a papjainkat bántják? – tette fel a kérdést a metropolita. Jézus és a kereszténység válasza egyértelmű: szeressük ellenségeinket. A megszégyenítésre szeretet, a gyűlöletre ima legyen a válaszunk. „Éppen akkor érezzük meg a kereszténység nehézségét, amikor azt komolyan kell venni” – húzta alá. Amikor a világból az egyház tanításával éppen ellenkező erők súlya nehezedik ránk, akkor még inkább szükségünk van a vértanúk közelségére.

Ha gyengének érezzük magunkat, forduljunk az Úrhoz, ő megerősít bennünket. A templom és az oltár elmozdíthatatlan, biztos pontok az életünkben. Beléjük kapaszkodva, az oltárról kapott Eucharisztiával élve hihetetlen erőt kapunk Istentől.

Az ünnepi Szent Liturgia végén Lukács Imre Zoltán atya, a Hajdúnánási Görögkatolikus Parókia parókusa mondott köszönetet mindazoknak, akik terveikkel, kétkezi munkájukkal és adományaikkal hozzájárultak a templom megépüléséhez. Hangsúlyozta: a templom nemcsak a hívek, hanem a parókia fenntartásában működő Istenszülő Oltalma Szociális Szolgáltatóközpont és a Szent Anna Görögkatolikus Gyermekvédelmi Központ lakóinak lelki hajléka is lesz.

A két intézmény több lakója és munkatársa is jelen volt a szentelésen. Négy lakásotthonos kislány Túrmezei Erzsébet Otthonom című versével, egy hittanos pedig egy csokor virággal köszöntötte Fülöp atyát.

Végezetül Gulyás Attila, az egyházközség képviselőtestületének tagja szólt a jelenlévőkhöz, emlékeztetve a közösség történetének mérföldköveire, a városban 1828-ban bemutatott első görögkatolikus Szent Liturgiára, a 2014-es szervezőlelkészséggé és a 2019-es parókiává válásra. Köszöntőjében háláját fejezte ki a helyi római katolikus egyháznak és Juhász Imre címzetes kanonok-plébános atyának, amiért templomukban otthont adtak a görögkatolikus közösség szertartásainak.

Az ünnepi Szent Liturgia miroválással és antidorosztással zárult. Az ezt követő szeretetvendégségen több vendég is örömének adott hangot a templom elkészülte kapcsán. Seszták István főhelynök köszönetet mondott a tervezőknek, kivitelezőknek és támogatóknak. Gacsályi Gábor és Kocsis Áron református lelkészek a történelmi egyházak hármas kötelékének erősségét hangsúlyozták. Szólláth Tibor, Hajdúnánás előző polgármestere emlékeztetett: a templomnak helyet adó telket korábban a képviselőtestület közös döntése értelmében ajándékozták a görögkatolikus egyháznak. Bódi Judit polgármester köszönetet mondott az egyházak jelenlévő képviselőinek az új városvezetés iránt mutatott nyitottságért. Végezetül Papp Zsolt György választókerületi elnök szólt a jelenlévőkhöz, hangsúlyozva: a Kárpát-medencében az elmúlt évtizedben négyezer templom újult meg, ez pedig „a kereszténység győzelme”, élő hitünk bizonyítéka.