Beszámoló a Kántorok Lelkigyakorlatáról

A Missziós kereszt érkezése után is gazdag programmal várta a híveket Máriapócs, mivel – a hagyományokhoz híven – ismét megrendezték Kocsis Fülöp érsek-metropolita atya és Királyné Kocsis Magdolna vezetésével pénteken a kántorok és éneklők lelkigyakorlatát, ahol mintegy huszonöten gyűltünk össze. Pénteken az Előszenteltek Liturgiáját végeztük Fülöp érsek-metropolita vezetésével.Este a szertartásainkról beszélgettünk: széleskörű teológiai magyarázatot kaptunk többek között arról, hogy a szertartásainkban azért énekeljük recitálva a zsoltárokat, hogy a papok közben a csendes imáikat és teendőiket el tudják végezni. Továbbá az Eucharisztikus konferencia közeledtével érsek atya rávilágított, hogy mennyire mély tartalma van az Előszenteltek Liturgiájában a dallamok méltóságteljes éneklésének. Ez a különleges szertartás – a papok által végzett teljes leborulással illetve a hívek letérdelésével – a keleti rítusú egyházak „szentségimádása”, mert bizony nem csak a római hagyományban tisztelik az Eucharisztiát. Ezután közösen áttekintettük a hétköznapi utrenye menetét, amelyet szombat reggel el is imádkoztunk. Napunk folytatásaként érsek atya vezette elmélkedésünket, amelynek témája a böjt volt, mely napjainkban a modern világ embere számára talán egyszerű diétát jelent, de mi katolikusok tudjuk, hogy a Nagyböjt ennél sokkal több.A Nagyböjt egészen Jézus Krisztus földi életéig nyúlik vissza, mikor is 40 napra a pusztába ment a Jordánban való keresztelkedését követően. Jézus talán akkor világosodott meg, és rájött, hogy Isten fia Ő, a Messiás, és bár természetében Isten volt, nem tanította a népet az Atya igazságaira addig, míg a szent negyven napban ezt a hivatást meg nem kapta, bár a Szentlélek az örömhírvételtől kezdve vele volt. A böjti időszak tehát az elcsendesedésre, dolgaink letisztulására való, hogy ráébredjünk,  miért vagyunk itt a Földön, mi a feladatunk, kik vagyunk. Jézus is a csendben ébredt rá ezekre, a külvilágtól elzárva. Megkísértéseinek alapját három emberi gyöngeség képezte:

• A test kívánsága: éhezett, nehéz elhinni, de 40 napig nem evett és nem is ivott. De az embert nemcsak az étel, hanem a test más kívánsága is sokszor bűnbe viszi, ez pedig akkor fordul elő, ha öncélúan csak azt helyezzük előtérbe, ami „Nekem jó”, ami „Nekem jól esik”, csak az „Én” határozza meg döntéseinket.
• A szem kívánsága: felsőbbségi tudat: oly sok filmben a negatív szereplők mindig a világ urai akarnak lenni, de valójában az ember sokszor esik abba a hibába, hogy lenézi a másik embertársát, hogy sokkal többnek, jobbnak képzeli magát. A gőg, a hatalomvágy felemészti szépen lassan az ilyen, magát felsőbbrendűnek képzelő embert. Minél több embertársadat nyomod el, annál nagyobb sebet okozol önmagadnak, és a szenvedő Krisztusnak.
• Az élet kevélysége: olyan legyek, mint Isten. Észre sem vesszük, de könnyen kevéllyé válhatunk. Elismerésre vágyunk, és ha megkapjuk, folyamatosan követeljük a nekünk járó tiszteletet.

A böjt a bűnbánat és az imádság azonban segít túljutni ezen a három emberi gyöngeségen. A méltóságunk bűnbánatra késztet. Még az egyszerű, vallását nem tartó embertársaink is gyakran elmondják egy-egy barátaiknak, hogy milyen rosszul cselekedtek, és megbánják bűneiket, azonban ehhez alázatra van szükség. A böjt önmagában tehát nem elég, imádsággal kell kiegészítenünk, és Jézushoz közelítenünk, hogy majd a kísértések idején Jézushoz hasonlóan Isten szavával válaszoljunk és ne önmagunkban spekuláljunk, hogy vajon mi lesz a következménye a cselekedetünknek, mert magunkban fontolgatva egy-egy fontos kérdésben való döntést, teret adunk a Sátánnak, hogy a gyengeségünkre hallgassunk.

Egy ebéd és egy rövid pihenő után a vecsernye szertartásának előverseit osztottuk ki az előénekesek között, majd ezt közelítettük meg új szemszögből. Erre Magdi néni világított rá: az itt megjelenő előverseink helyes éneklésével létrehozhatjuk a csodát, vagyis azt, hogy a hívek együtt tudják imádkozni a sztichirákat és mindenki egy dallamon, „egy szájjal és egy szívvel” dicsőíthesse Istent és kérje szentjeit a közbenjárásra. Nagyböjt lévén, az utolsó összejövetelünkön Nagy Szent Bazil liturgiájának dallamait gyakoroltuk, amelyek lassú lüktetésükkel az elmélyülésre vezetnek minket, a papoknak pedig lehetőséget adnak a csendes imádkozásra. Fülöp érsek atya mutatta be ezt az áldozatot, amelyen közösségben, egy emberként tudtuk ünnepelni az Eucharisztiát. Nagy feladat volt ez mindannyiunknak, mivel, bár egy főkántor volt, de mégis közösen vezettük a szertartás énekeit, megszólaltatva az egyházunk egyik legnagyobb kincsét, a többszólamú éneklést, magunk és a hívek örömére és az Isten dicsőségére.Vasárnap a Szent Liturgia végeztével érsek atya megköszönte mindannyiunknak a szolgálatot, érdeklődést és együttlétet. Mi pedig megköszöntük neki és testvérének, Magdi néninek a vezetést és a lelki útravalót, valamint egymásnak is a társaságot és Istennek hálát adva mindenért, várjuk a következő alkalmat, amikor ismét összegyűlhetünk a szándékainkkal, köztük azzal a közös elhatározással, hogy minél szebben és teljesebben, méltóan dicsőíthessük az Urat.