A vetítés különlegességét az adta, hogy vegyes korosztály gyűlt össze: fiatalabbak és idősebbek egyaránt helyet foglaltak a teremben, mégis ugyanaz a közös élmény kötötte össze őket a film végére. A történet drámai, ugyanakkor felemelő módon mutatta be, hogyan válhat a reménytelenségből hit, a fájdalomból pedig erőforrás.
A vetítés közben a nézőtéren szinte tapintható volt a csend és az elmélyülés. Mindenki a saját élettapasztalataival kapcsolódott a látottakhoz, és sokan könnyes szemmel figyelték a szereplők küzdelmét. A film központi üzenete, miszerint a szeretet és a hit a legnehezebb helyzetekben is kapaszkodót ad, minden korosztály számára érthető és átélhető volt.
A vetítés után közös, pizzázással egybekötött beszélgetést tartottunk, ahol többen megosztották személyes gondolataikat. Az idősebb résztvevők arról meséltek, hogy a film emlékeztette őket saját családi küzdelmeikre, míg a fiatalabbak inkább a remény és a kitartás üzenetét emelték ki. Érdekes volt látni, hogy bár különböző élethelyzetből érkezünk, a film mindenkit ugyanarra ösztönzött: hogy értékeljük a mindennapok apró csodáit, és ne veszítsük el a hitünket a nehézségek közepette sem.
Összességében a filmklub estje bensőséges, felemelő és mélyen elgondolkodtató élményt nyújtott. A Mennyei csodák nemcsak szórakoztatott, hanem lelki útravalót is adott mindannyiunknak. Úgy éreztük, hogy ez az este túlmutatott egy egyszerű mozizáson: közösséget teremtett, és lehetőséget adott arra, hogy együtt fedezzük fel a hit, a szeretet és az összetartozás erejét.
A program létrejöttéhez a Hajdúdorogi Főegyházmegye anyagi támogatása is hozzájárult, melyet ezúton is tisztelettel köszönünk.