Beszélgetés Bubnó Tamással, a szeptember 8-ai keleti Liturgia énekvezetőjével

Fülöp metropolita atya Önt kérte föl, hogy állítsa össze az Eucharisztikus Kongresszus keleti szertartású istentiszteletének zenei anyagát s vezesse a Szent Liturgia kántori részét. Hogyan tervezte ezt megoldani?

Minthogy egyedi alkalomról van szó, arra gondoltam, hogy mindenképpen legyen benne olyan is, ami a mi mindennapos görögkatolikus gyakorlatunkat tükrözi, de olyan elemek is, amelyek ennek az egyedi alkalomnak különleges fényt adnak. Szerettünk volna eredetileg külföldi kórusokat is felkérni, hogy legyenek itt és együtt énekeljünk az Eucharisztikus Kongresszuson, de sajnos ez a tervünk a járvány miatt meghiúsult. Így a saját egyházunkban működő görögkatolikus kórusok, illetve a Szent Efrém Férfikar fognak szolgálni ezen a Liturgián.

Kik lesznek ezek a kórusok?

A Budaörsi Görögkatolikus Kórus, Vatamányné Kiss Krisztina vezetésével, a Fő utcai Görögkatolikus kórus Kökényessy Zoltán vezetésével, a Lautitia kamarakórus tagjai Nemes József vezetésével és a Szent Atanáz Kórus, ami a Nyíregyházán végzett kántor szakos hallgatókból és a Szent Piroska kántoriskola hallgatóiból áll. Hozzájuk csatlakozik a mi Szent Efrém Férfikarunk. A Liturgia legnagyobb részében az egyesített, hetvenöt tagú kórus fog szolgálni. Együtt fogjuk énekelni a görögkatolikus dallamokat Kökényessy Zoltán ötszólamú feldolgozásában.  Úgy szervezzük a kórust, hogy az énekükbe a Bazilikában helyet foglaló görögkatolikus hívek is be tudjanak kapcsolódni.

Igen, sokszor előfordul, hogyha kórus vezeti az énekeket, akkor a hívek hallgatnak, miközben nekünk nagy kincsünk, hogy nálunk a hívek aktívan énekelnek.

Mi reméljük, hogy a padokban ülő hívek közül minél többen be fognak kapcsolódni azokba a dallamokba, amelyekre ráismernek. Illetve a jelenlévő vendég papok és főpapok sokasága miatt nyilvánvaló, hogy nemcsak a mi egyházunk nyelvén, magyarul fognak megszólalni ezek az énekek, hanem a Szent Efrém Férfikar görög és ószláv nyelven is fog néhány imát énekelni.

Melyek lesznek a nem a hívek által énekelt tételek, és ezeket honnan válogatta össze?

Egy kivételtől eltekintve csak Kárpát-medencei énekek, a mi saját hagyományunkból, mégpedig elsősorban Boksay János művei lesznek hallhatók. Ő nemcsak férfikari, hanem vegyeskari Liturgiát is komponált, ebből is fogunk énekelni. Aztán van egy nagyon becses, szép kiállítású énekgyűjteményünk, egy tizennyolcadik századi kántorkönyv, az ún. Sajópálfalai Irmológion, amiből szintén megszólal majd egy ének.

Ha jól tudom ezt a kottás könyvet a Sajópálfalán élő akkori görögkatolikus kántor jegyezte le ószláv nyelven.

Az 1700-as évek közepén még a munkácsi egyházmegyéhez tartozott Sajópálfala, itt élt és tevékenykedett ez a fiatalember: Fekete János. Akkoriban lehetőség volt arra, hogy a parókiák elküldhették a jó eszű és szép hangú ifjakat bazilita iskolákba, ahol ikonfestést, egyházi énekeket tanultak. Minden bizonnyal ide küldték ki őt is, aki aztán saját kézírásával lemásolta az ott használatos irmologiont. Ez a kántorkönyv most az egri érseki könyvtárban található, de Sajópálfalán mintegy 150 évig használták. (Egyébként ez a különleges könyv most az Orcád Világossága kiállításon is látható, legalábbis annak díszes oldalai és néhány kotta is elektronikus formában.)

És mit fognak ebből énekelni?

Az ún. nagy kerubéneket, vagyis a főpapi Liturgián szokásos változatot, ami valószínűleg egy hét-nyolcszáz éves monostori dallamon alapul.

A Hiszekegy hogyan fog elhangozni?

Boksay János egy nagyon érdekes feldolgozásában: a mű eleje olyan, mintha a nép recitálná, aztán amikor a szöveg dramaturgiája indokolja, a zene is bővül, és a remek szcenikai érzékkel megáldott Boksay beleszövi azokat a zenei elemeket, amik az eltemettetést és a feltámadást érzékeltetik. A végén újra visszatér a népénekes forma.

A Miatyánkot hogy halljuk majd?  

Az Úr imádsága a mi anyanyelvünkön, a hetedik hangon énekelve fog megszólalni, ugyanígy az antifónák is a Liturgia elején. Nagyon bízom abban, hogy ezekbe is sokan bekapcsolódnak.

A kivonulási résznél pedig, úgy tudom, meghallgathatjuk a gyönyörű vegyeskari Bogorovice Djevo-t.

Talán ez a legismertebb keleti rítusú himnusz a világon, és magyar szempontból különleges története van. 1987 márciusában mutattuk be Rachmaninov Éjszakai virrasztás című művét, és előtte valahogy a kezünkbe került egy ’Hail, O Virgin’- kotta. Angol nyelven volt rajta az Üdvözlégy Mária, de édesapám hamar észrevette, hogy egészen biztosan nem ez volt az eredeti szöveg, amire a mű íródott. Ebben aztán Kurtág György is megerősített minket, aki felajánlotta, hogy megkéri Szőnyi Erzsébetet, aki éppen akkor ment ki Amerikába, hogy hozza el az eredeti kottát. Így került Magyarországra ez a mű, és tett szert nagy népszerűségre. Azóta már számtalan kórus énekli. A himnuszok után ezzel fogjuk zárni a kóruséneket. Utána pedig, természetesen, sok népénekkel fogjuk majd tovább kísérni az ünnepi, emelkedett lelkületet.