Családban élni Istendicsőítés - ökumenikus vecsernye a Rózsák terén

A kedd esti imatalálkozón a családokért, a megszületendő gyermekekért, társadalmunk és egész világunk jövőjéért imádkoztak az egybegyűltek. Ugyan kevesen tudtak csak részt venni a szertartáson, de ahogy Fülöp atya mondta: „a létszám a felelősséget erősítse bennünk: egyre jobban és többet kell imádkoznunk ezért a szent célért, az egyre gyengébbnek látszó, de a társadalom és az egyház egyik legfőbb pillérének számító családért.” 

A záró áldás előtti beszédében érsek-metropolita atya hangsúlyozta, bár a görögkatolikus szertartásban látszólag nem hangzott el „célirányos” imádság vagy könyörgés a megszületendő gyermekekért, a vecsernye mégis tökéletesen alkalmas a családok támogatására. Az esti dicséret a bizánci egyház sajátja, a világ minden pontján dicsőítik vele az Istent, és azt kérik tőle, hogy adjon erőt, hogy ne kövessünk el bűnt és, hogy az ő dicsősége valósuljon meg. Az ember kiemelt imádságáról van szó, ami azért is a legmagasztosabb, mert a dicsőítéshez – szemben a könyörgéssel, hálaadással és a bűnbánat imádáságával – nem fűződik egyéni érdek. 

„Ezt az imádságot ajánljuk fel a családjainkért, mert amikor az ember családban él, családjáért vállal felelősséget, a családokat segíti, akkor ugyanezt teszi: érdek nélkül dicsőíti az Istent, beleilleszkedik a teremtés rendjébe, ahogy az Isten elgondolta ezt a világot és belehelyezte az embert. Amikor úgy élünk, ahogy Isten elgondolta, akkor dicsőítjük az Istent, mert megvalósítjuk az ő akaratát. Ez a hivatásunk, minden munkánkkal vagy legapróbb tevékenységünkkel is dicsőítenünk kellene a Mennyei Atyát.” - mondta Fülöp atya. 

Azok a gyermekek, akik nagy családban nőhetnek fel, nagy áldásban részesülnek, mert belenőnek az Isten által elgondolt rendbe. Amikor családot alapítunk, nem önös érdekből tesszük azt, nem azért, hogy legyenek utódaink, legyen aki gondoskodik rólunk vagy, hogy ne halljon ki a nemzetünk. Ezek nagyon rövidtávú, szűk látókörű célkitűzések lennének. Amikor imádkozunk, nem magunkért, népünkért, elképzelt jövőnkért teszünk így, hanem hogy beleilleszkedjünk az Isten rendjébe. Szeretnénk hozzáigazodni ahhoz az isteni gondolathoz, amellyel az egész világot és benne ezt a csodálatos ajándékot, a családot, megteremtette. Így tudjuk az imádságunkat minden érdektől mentessé tenni. 

Valójában sokkal többet kellene dicsőítenünk az Istent, hogy a gondolkodásunk ráálljon arra, hogy érdek nélkül éljünk. Így tudnánk igazán átadni Isten szeretetét a jövő nemzedékének, és megélni, hogy mit jelent Isten ajándéka. Hiszen az igazi missziót akkor végezzük, ha úgy élünk, ahogy azt a Jóisten elgondolta. 

Mindezekre nagy szükség van ma, amikor az emberek gondolkodása nagyon eltávolodott attól, hogy csak azért éljenek, hogy az Istent dicsőítse. Legyen imádságunk építő eleme az Isten tervének, amellyel nagyon boldog életet akar nekünk ajándékozni!