"Damjános" akathisztosz - Máriapócson kérték az Istenszülő közbenjárását a Damján-kör tagjai

A tábort 1997-ben szervezték meg először. Görögkatolikus kispapok kezdeményezték azzal a céllal, hogy segítsenek a fogyatékkal élőkön és családjaikon. Azóta minden nyáron megtartják az egyhetes tábort, amelyet többen aposztrofálnak a „szeretet és elfogadás szigetének”. Ez a hely – névadójához, az orvos Szent Damjánhoz méltóan – az ingyenes és önkéntes segítségnyújtás helyszíne. Szeretnék azt elérni a szervezők, hogy legalább egy hétre levegyék a családok válláról a gondozás terhét, egyidejűleg testi-lelki élményt nyújtsanak a fogyatékkal élőknek. Nem biztos, hogy közel két és fél évtizede ilyen sikeres lenne a fiatalok munkája, ha nem állna mögötte – szervezés, anyagiak gyűjtése mellett – sok-sok imádság.

A 2020. évi tábor főszervezője, Gémes Péter elmondta, a szemináriumban minden kedden közösen imádkoznak a „damjánosokért”, könyörögve szervezőkért, gondozottakért, az ő családjaikért. „Imádságban is hordozzuk egymás terhét” – tette hozzá. Ez történt szombat este is Máriapócson, ahol több mint százan énekelték az Akathisztoszt az Istenszülő tiszteletére. S ki tudja, hányan kapcsolódtak be a Görögkatolikus Médiaközpont élő adását követve. Hogy milyen egy „Damjános Akathisztosz”? Családias, megható, szép, élettel teli, előre mutató. 

Családias, mert a kegytemplomba érkezők közül igen sokan ismerősként üdvözölték egymást. Megható, mert aki eljött, valamilyen módon érintett: fogyatékkal él, vagy fogyatékkal élőt nevel. És megindító a „másik oldal” is, a segíteni akarók sokasága. Száz sérülthöz kétszáz segítő jelentkezik évről évre… Szép, mert a kórus által vezetett énekre mindenki odafigyelt, alkalmazkodott, közben mindenki tudta, semmi baj, ha téveszt, hiszen ez nem lemezfelvétel, hanem közös imádság. Élettel teli. Ugyanis minden korosztályt képviseltek néhányan: gyerekek, fiatalok, középkorú házaspárok, nagyszülők, sőt, egész családok jöttek, hogy imádkozzanak a szervezőkkel. Előre mutató, mert nem kell félnünk a jövőtől, amíg ilyen nagyszerű, jólelkű fiataljaink vannak! Egy huszonéves lány elmondta, őt a tábor az anyaságra készíti fel: „…meg lehet tanulni, milyen az, hogy nem én vagyok az első.”

Külön öröm, hogy ezt az esti imádságot több távolról érkező atya is megtisztelte, fontosnak érzik az ügyet, fontosnak a lelki hátteret. Persze, egy ilyen kezdeményezés anyagiakat is kíván. Nem is keveset! Ezúttal is volt lehetőség a támogatásra. Egész évben gyűjtik a kispapok a pénzbeli adományokat, és egyéb felajánlásokat, amikkel örömöt szerezhetnek a táborlakóknak.
Az Akathisztoszt vezető Kruppa Tamás atya néhány gondolattal lelkesítette a tábort szervező fiatalokat, és nyomatékosította: minden élet értékes, vigyázzunk egymásra!