Megtöretik, de meg nem osztható – áldozópappá szentelték Dévai Marcellt

Nagy számban gyűltek össze a hívek, a rokonok és a paptestvérek a Nyíregyházi Egyházmegye szívében, a Szent Miklós-székesegyházban. Dévai Marcellt életének erre a kiemelkedő eseményére több mint húsz áldozópap kísérte el: egykori szemináriumi társak, elöljárók, munkatársak és barátok.

Jelen volt dr. Janka György borbányai esperes-parókus, aki mellett Marcellnak gyermekkorában hivatása ébredt, valamint barátja, György Alfréd kamilliánus szerzetes atya, akivel a szociális szférában dolgoztak együtt. Eljött a szentelés előtti lelkigyakorlatot vezető Verdes Miklós atya, a belvárosi egyházközség közössége, családtagok, továbbá a Szent Kamill Rehabilitációs Központ sok ellátottja és dolgozója.

A szertartás megkezdése előtt Szabó Tamás parókus atya ismertette a papszentelés főbb mozzanatait. A szentelés maga a nagybemenetet követően kezdődött. Gánicz Tamás irodaigazgató, diakónus és Zoltán György fődiakónus a királyi ajtóig kísérték a jelöltet.

Szabó Tamás és dr. Janka György atyák kíséretében Marcell háromszor csókolta meg az oltár négy sarkát, kinyilvánítva hűségét. Oltárra hajtott fejére tette Ábel püspök a kezét, átadva a Szentlélek kegyelmét. A papság és a nép az AXIOSZ! azaz "méltó" felkiáltással énekelt, közben az újszentelt magára öltötte a papi öltözékeket és jelképeket, amelyeket az egyházközség adományozott számára.

A liturgia során az újszentelt pap első alkalommal tarthatta tenyerében a Bárányt, Krisztus átváltoztatott testét, melyet a liturgia során megtörnek és az áldozással átadják a híveknek. Ezt a megtöretést állította prédikációja középpontjába a megyéspüspök, párhuzamot vonva az emmauszi tanítványok történetével, akik a kenyértörésben ismerték fel a Feltámadottat.

Tanításában felidézte az átváltoztatási ima szavait: „Az Isten Báránya, ki megtöretik, de meg nem osztható, ki mindenkor eledelül szolgál, és soha el nem fogyasztható, ki a benne részesülőket megszenteli.” Kiemelte, hogy ez a megtöretés adja meg a papi hivatás legmélyebb értelmét a mindennapi életben. A bizánci teológiára utalva rávilágított: míg a földi eledel elfogyasztva megsemmisül és átalakul bennünk, a mennyei eledel – Krisztus Báránya – soha el nem fogy. Nem mi alakítjuk át őt, hanem Ő alakít át s szentel meg minket.

A főpásztor rámutatott az újszentelt korábbi szolgálatára is, tekintettel a szociális területen végzett munkájára. „Te egy különleges érzékenységgel vagy megáldva azok iránt, akik megtörettek – szólt a mellette álló Marcellhez. – Hiszen a szolgálatodat is a megtört, elesett embereknek szentelted. Kedves Marcell atya, neked ez lesz a feladatod, ez lesz a küldetésed, hogy papként odalépj az emberek elé, és próbáld őket vigasztalni, bátorítani, segíteni.”

Ábel püspök külön szólt az újszentelt feleségéhez, kérve őt, hogy legyen támogató társ a küzdelmekben. Zárógondolatként egy lengyel karácsonyi hagyományt idézett fel, ahol a családtagok felkínálják egymásnak az ostyát megtöretésre: talán nekünk, keresztényeknek ez a feladatunk: amikor megtöretik az életünk, az Úr Jézus vigasztaló kegyelméből merítve keressük a kiengesztelődést és a megbékélést. Ez az az evangéliumi szeretet, amelyet Krisztus ránk bízott.

A Szent Liturgia folyamán Marcell áldozópap első alkalommal áldoztathatott, legelőször feleségét, Dévainé Markos Kittit és másfél hónapos kislányukat részesítve a szentségben. A szertartás végén az amboni imát is ő mondta el, majd miroválással, olajkenettel adott egyéni áldást a jelenlévőkre.

Az újszentelt köszöntőjében mély hálával tekintett vissza a papsághoz vezető útra, felidézve egy korábbi elgondolkodtató beszélgetést: „Az egyik Szent Liturgia előtt Tamás atyával a szentélyben szemben álltunk a Titkos vacsora képével, és feltette a kérdést: Kicsinyhitű, miért kételkedtél? Visszatekintve az életemre, azzal tudom kiegészíteni ezt, hogy az Úr gondoskodik. Az elmúlt félév különösen megtanított arra, hogy a nehézségek közepette, legyen az betegség, lelki mélypont vagy az élet egy zsákutcája, Isten ott van és gondoskodik.”

Marcell atya köszönetet mondott Ábel püspöknek a belé vetett bizalomért és az atyai támogatásért. Egyedi ajándékként egy üveg bort nyújtott át a főpásztornak, amelynek címkéjén életének legfontosabb állomásai szerepelnek. Szeretettel szólt feleségéről, kislányáról, édesanyjáról, nagyszüleiről és testvéréről, valamint a hivatását formáló lelkipásztorokról.

A szertartás végén elhangzott a kinevezés is: Dévai Marcellt a nyíregyházi Szent Miklós-székesegyház segédlelkészévé nevezte ki a megyéspüspök. Az esemény a templom előtt, majd a Szent Miklós Görögkatolikus Általános Iskolában folytatódott szeretetvendégséggel.