Eddig raktárban porosodott mostantól viszont a NEK Kiállítás és a Görögkatolikus Múzeum éke lesz a megújult magyarkomjáti ikonosztázion

2018 elején kezdődtek a kiállítás előkészületei. Számos olyan egyházművészeti és történeti szempontból fontos alkotás lesz majd látható, amelyek eddig nagy nyilvánosság előtt még nem szerepeltek. Nemcsak egyházközségektől, hanem magyar és külföldi múzeumokból is kölcsönöztek tárgyakat; a legjelentősebbek a Néprajzi Múzeum állományában lévő, a ma Kárpátaljához tartozó Magyarkomjátról (Veliki Komjati) származó ikonosztáz több mint 60 darabból álló tárgyegyüttese. Az ikonosztáz 1913-ban került múzeumi tulajdonba. Háborúk, költözések és nem megfelelő raktári körülmények erősen nyomot hagytak a képeken. A faragványok jelentős része megsemmisült.

A múzeumi raktárból 2018 novemberében szállították el Szabó Irén főkurátor irányítása mellett a tárgyakat egy Budapesten kialakított restaurátor műhelybe. A 18. század végén készült ikonosztázion restaurálása egyedülálló összefogás során valósulhatott meg. A Néprajzi Múzeum a Görögkatolikus Metropólia rendelkezésére bocsájtotta az ikonosztáz darabjait restaurálásra, hogy azt kezdetben a NEK kiállítás részeként, később pedig a Görögkatolikus Múzeum meghatározó darabjaként legyen látható a nagyközönség számára.

2019. október 9-én fontos mérföldkőhöz érkezett a kiállítás szervezése, és vele együtt az épülő Görögkatolikus Múzeum is: az egy éven át tartó, festő és faszobrász restaurátorok, valamint asztalos és kovács mesteremberek közreműködésével elvégzett munkát ünnepélyes átadással zárták. Az eseményen részt vettek a Néprajzi Múzeum munkatársai, a restaurátorok, a kiállítás szervezők és Terdik Szilveszter művészettörténész.

Szabó Irén, a kiállítás és a múzeumi projekt szakmai vezetője köszöntötte az egybegyűlteket és tolmácsolta Kocsis Fülöp érsek-metropolita üdvözletét, aki a munka kezdetekor még a Néprajzi Múzeumban imádsággal és áldással indította el a munkatársakat. Szabó Irén elmondta, hogy a restaurálás befejeztével egy nagy munkaszakasz lezárult, ám az ikonosztáz élete tovább halad. A hiányzó darabok miatt meg kell tervezni rekonstrukcióját, látványképét és a felállítás technikai részleteit.  Először jövő júliusban, a Műcsarnokban megrendezett NEK 2020 kiállításon lesz megtekinthető, majd pedig a Görögkatolikus Múzeumban lesz felállítva.

Seres Tamás, a restaurálást végző csoport vezetője mutatta be a képeket és beszélt az elvégzett munkáról. Mint mondta, megható az számára, hogy egy év alatt szinte észrevétlenül újult meg a kezük alatt az egyedülálló alkotás. Kitért a munka során felmerülő nehézségekre, és bepillantást engedett az egyes technikai megoldásokba is. Elmondta, hogy a lizénákon kívül több helyen kellett kiegészíteniük a képek kereteit, különös tekintettel az ünnepsor kis faragványaira. Rámutatott a farestaurátor kollégájuk, Kolozsvári Gergely kiemelkedő és odaadó munkájára, aki a faragványokat készítette. Elmondta, hogy az ünnepsor képeinek keretei sajátos módon nem rátéttel, hanem mélyítéssel készültek. Nehézséget okozott, hogy az elődjeik az ikon átfestéseket konzerválták, ezért nehéz volt ettől az átfestett rétegtől megszabadulni. A királyi ajtó volt a legkritikusabb pont, ez igényelte a legnagyobb fa restaurátori munkát. Az íve is teljesen hiányzott, amelyet korabeli fotók alapján rekonstruáltak. A királyi ajtóra az eredetivel egyező kovácsoltvas zsanérokkal rögzítették az ajtószárnyakat.

A Néprajzi Múzeum képviseletében Sedlmayr Krisztina, az egyházi gyűjtemény főmuzeológusa gratulált az egyedülálló munkához. Elmondta, hogy eddigi pályafutásában még soha nem volt része ekkora tárgyegyüttes megújulásának. Kifejezte az örömét, hogy az ikonosztázt visszaadhatják a forrásközösségnek, és így az nem egy múzeumi raktárban fog porosodni, hanem régi pompájában tündökölhet egy egyházi gyűjtemény részeként.

Terdik Szilveszter kiemelte a 2005-2006-os éveket, amikor felfedezték ezt az ikonosztázt. Akkor még nem gondolta senki, hogy ennek a felújítása másfél évtizeden belül megvalósulhat. A 2009-2010-es évben a Néprajzi Múzeum pályázata révén az alapképeket és két konzolasztalt restauráltak ugyan, de a teljességre nem is mertek gondolni. Kiemelkedő és megbecsülésre méltó, hogy össze tudott állni egy olyan restaurátor csoport, akik ilyen nagy volumenű munkát jó szakmai és emberi együttműködésben tudtak megvalósítani.

Külön köszönet illeti a Néprajzi Múzeum munkatársait, akik rendelkezésre bocsájtották a tárgyakat, és nem zárták el a kincseiket.

A restaurátor műhelyben már megtekinthető volt a következő restaurálásra váró alkotás, az abaújszolnoki oltár, amelynek felújítása a napokban kezdődik el.