Egy hét a lelkek útján, Krisztus útján - útinapló egy szentföldi zarándoklatról

Amikor a repülőgép kapitánya bejelentette, hogy Izrael légterében vagyunk a hónapok óta dédelgetett „álom” kezdett valósággá válni. Az utazó ember felkészül. Képeket nézeget, útikönyveket vásárol és képzeletben már sétálgat az adott térség nevezetességei között. Ám Izraelbe utazni az más, az különleges, semmivel össze nem hasonlítható érzés.

Erre az útra a lélek készül. Így voltunk ezzel mi is. Hajnalban még a hajdúböszörményi görögkatolikus templom előtt gyülekeztünk és néhány óra múlva már a Szentföldön voltunk. Abba a misztikus térbe érkeztünk, amivel eddig a Liturgiákon és a Biblia lapjain találkozhattunk. Az első Szent Liturgián a napközben átélt élményeket, érzéseket Bodogán László parókus atya a következő gondolatokkal erősítette meg: „Mennyire együtt van az Ó- és Újszövetség, a zsidónép, a keresztény és a muszlim. Valahol ott vagyunk azon a helyen, amit az Isten Fia egészen különlegesen évezredekkel ezelőtt megtisztelt jelenlétével. Itt intenzívebben tapasztalhattuk meg jelenlétét, mint máshol a világon.”

És valóban így volt ez végig az utunk során. Betlehem, Jeruzsálem, Názáret, Jerikó, a Földközi tenger, a Holt-tenger, a Jordán folyó, a Bethesda tavának maradványai, a Genezáreti tó, Galilea mind-mind maga volt az élő Biblia. Azokon a helyeken, ahol Jézus született, élt, gyógyított, tanított, tanítványokat szerzett, megkeresztelkedett, ahol az angyali üdvözlet elhangzott, ahol az ördög megkísértette, majd kereszthalált halt és feltámadott. Ezeken a szent helyeken összeért a transzcendens és a földi világ, ennek tapasztalatát itt tényleg nagyon mélyen éli meg az ember. Abban a kegyelemben részesültünk zarándoklatunk során, hogy mindezt láthattuk. Bőven volt program mindennap, de mindig volt alkalmunk az elcsendesedésre. A lelki táplálékot a László atya által végzett Liturgiák szolgáltatták.

Izrael területén többféle nemzetiségű és vallású ember él. Ahhoz, hogy erről az igen bonyolult és összetett világról legyen ismeretünk, arról az idegenvezetőnk gondoskodott. Egyébként ezt a sokszínűséget megtapasztalhattuk a mi kis mikrovilágunkban a buszon ülve. A sofőrünk muszlim-beduin volt, Kamal, az idegenvezetőnk zsidó Gavriel Dov Barkai és a kereszténységet László atya képviselte. Nélkülük ez a hét nem lett volna teljes. Köszönet Nekik és Bodogánné Erzsike tisztelendő asszonynak, aki nemcsak a pásztorra, hanem a nyájára is gondolt, amikor megszervezte a zarándokutat. Nagyon érdekes volt számunkra, hogy egyszerre hallottuk a müezzin hívó énekét és a keresztény templomok harangjainak zúgását. Egyszerre láttuk a mecset tetején a félholdat és a templomok keresztjét. Számos nemzet keresztényeivel találkoztunk, eritreaiktól kezdve amerikai George államból érkezőkön keresztül mexikói csoportokon át sokféle néppel.

Egyes helyeken mintha igazi bábeli zűrzavart érezetünk volna, mindenki a saját nyelvén beszélt, imádkozott, énekelt. Felemelő érzés volt, hogy a világ minden részéről jönnek és zarándokolnak az emberek a Szentföldre. A legtöbb ember életében vannak utak, utazások és a hozzájuk kapcsolódó emlékképek, élmények. A Szentföldön járni nem a klasszikus értelemben vett utazás, nem élményszerzés, ez valami egészen rendkívüli ajándék. A hit olyan mértékű megtapasztalása, megélése, amely számunkra ezen a felemelő nyolc napon át megadatott. Tisztelettel és szeretettel megköszönjük László atyának azt a sok értékes tanítást, amit hallottunk tőle.  Az evangéliumi szakaszokat mindig ott, ahol voltunk éppen, annak megfelelően választotta ki. Ezzel még közelebb vitt minket a hely szelleméhez és Isten jelenlétének megtapasztalásához.

A Liturgiát örömmel, lelkesedéssel és átéléssel végezte, hiszen ritkán adatik meg, hogy ezeken a szent helyeken mondja el…„Ezen városért (községért), minden városért, községért és vidékért, s az azokban lakó hívekért könyörögjünk az Úrhoz!” Isten kegyelméből mindennap részesei lehettünk a Liturgiában elmondott könyörgésnek.  Bármerre mentünk, szembesültünk az Ó- és Újszövetség helyeivel, személyeivel, eseményeivel. Hallgattuk a tanításokat és lélekben megérintődtünk Jézussal, az ő életével , sorsával, a tanítványok sorsával. Ezek után alaposabban, mélyebben értjük meg, ami itt történt és egyszeriben összeáll a kép. Igaz, hogy elválaszt 2000 év, mégiscsak Istennek a jelenlétét, Jézus Krisztusnak kézzelfogható valóságát élhettük át. Jézus nyomában járni, jelenlévővé tenni az életünkben egy életre szóló feladat és örömforrás is. Istenhez eljutni mindig erőfeszítés és tenni kell azért, hogy találkozhassunk vele.

Törekedjünk arra, hogy azokkal az élményekkel, s azzal a lelki töltéssel: nyugalommal és békességgel, amivel az Isten megajándékozott bennünket zarándoklatunk során, gazdagítani tudjunk másokat is.