Egy nap, amikor a görögkatolikus közösség énekétől zengett a Szent István-bazilika

A nap reggeli istentisztelettel kezdődött, ami a húsvéti időszakban különösen ragyog: a szűnni nem akaró „Föltámadt Krisztus…” éneklése megerősítően hatott a görögkatolikusokra, és ízelítőt mutatott a más felekezetűeknek a húsvét bizánci ünnepléséből. A Szent Liturgián a görögkatolikus Egyház mindig igyekszik megadni a méltóságot, a dicsőséget, a pompát a közöttünk jelenlévő Jelenlétnek: jólesett imádkozni a sok pappal, látni az ikonokat, érezni a tömjént, együtt énekelni a hívek sokaságával. Érsek atya szentbeszédében Krisztus azon titkáról elmélkedett, aki egyszerre jó pásztor és ajtó, aki ismer és szeret minket, s akin keresztül igaz utunk van az Atyához.

Már a Liturgián is szolgált, majd pedig önálló koncertet adott a budaörsi Szent Demeter Görögkatolikus Kórus, Vatamány Sándorné vezetésével. Igazán finom hangulatú, a szentet érzékenyen tisztelő koncertet hallhattunk.

Az Eucharisztikus Kongresszusra is készülve hallottunk előadást Dr. Papp Miklóstól az „Eucharisztia és az életvezetés” kapcsolatáról. A szentáldozás intim élménye egy komplex történés, mely nem maradhat csak az érzelmek síkján, hanem hatni akar az életvezetésünkre is. Ahogy az Ószövetségben a gyerekek az ujjaikon tanulták meg a Tízparancsot, a szentáldozás hatásáról is lehet elmélkedni az ujjak, a tenyér bevonásával.

Később dr. Jaczkó Sándor helynök vezetésével bemutatkoztak a görögkatolikus intézmények: az egyetemi kollégium, az induló új óvoda, az ifjúsági közösség, a görögkatolikus középiskola. Az egyre jobban erősödő intézmények nem csak a görögkatolikus családokat szolgálják, hanem áldásos hatásuk kiterjedhet minden más felekezetű és jóakaratú emberre is.

Világszínvonalú koncertet adott a Szent Efrém Kórus, Bubnó Tamás karnagy vezetésével. Minden földi Liturgia össze akar érni a mennyei szent Liturgiával, s ehhez igazán nemes út a nemes éneklés.

A bazilika előtti téren igazi görögkatolikus hangulatban találkozhattak a híveink egymással, a főpásztorral: részesülhettünk egy jó pohár borban, vásárolhattunk az újonnan megnyílt görögkatolikus kegytárgybolt kínálatából, s istenadta verőfényes jókedvben beszélgethettünk egymással úgy, ahogy őseink mindig is tették a templom előtt.

A legfelemelőbb élmény talán az volt, amikor a Liturgián az Istenszülőt a húsvéti énekekkel köszöntöttük: „Angyal kiáltá a kegyteljesnek, örvendezz!”, „Tündökölj mennyei Jeruzsálem”. A bazilikában zengett az egész görögkatolikus közösség éneke: dagadt benne a húsvét kitörő öröme, a közösségi imádság összetartó ereje, s a pócsi szűzanya szeretete is.