Egy szolgálat kezdete a találkozás ünnepén - diakónussá szentelték Szakállas Csabát

Február 2-án ünnepli egyházunk Jézus Krisztus bemutatását a templomban és találkozását Simeonnal, sokan csak Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepének nevezik. Az ünnepi eseményről Szent Lukács evangéliuma számol be.

Lk 2,22-40

Abban az időben szülei felvitték a gyermek Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvényében írva van: „Az anyaméhet megnyitó minden elsőszülött fiú az Úr szentjének hívassék”; és hogy áldozatot mutassanak be, amint az Úr törvénye előírja: „egy pár gerlicét vagy két galambfiókát”. Íme, volt Jeruzsálemben egy ember, akinek Simeon volt a neve. Ez az ember igaz és istenfélő volt, és várta Izrael vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta. A Szentlélek kijelentette neki, hogy halált nem lát, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát. Ekkor a Lélek indítására a templomba ment. Amikor a szülők bevitték a gyermek Jézust, hogy a törvény szokása szerint cselekedjenek vele, ő is karjába vette, és áldotta az Istent ezekkel a szavakkal: „Most bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te igéd szerint békességben, mert látták szemeim üdvösségedet, melyet minden nép színe előtt készítettél, világosságul a pogányok megvilágosítására, és dicsőségül a te népednek, Izraelnek.” József és anyja csodálkoztak azon, amit róla mondott. Simeon megáldotta őket, és így szólt anyjához, Máriához: „Íme, ő sokak bukására és feltámadására lesz Izraelben. Jel lesz, amelynek ellene mondanak - és a te lelkedet tőr járja át -, hogy nyilvánosságra jussanak sok szív titkos gondolatai.” Volt egy Anna nevű prófétaasszony is, Fánuel leánya, Áser törzséből. Igen előrehaladott korú volt, miután férjével hét esztendeig élt szüzessége után. Ez a mintegy nyolcvannégy esztendős özvegyasszony nem vált meg a templomtól, böjtöléssel és imádsággal szolgált éjjel-nappal. Abban az órában ő is odajött, hálát adott az Úrnak, és beszélt róla mindenkinek, aki megváltást várt Jeruzsálemben. Amint elvégeztek mindent az Úr törvénye szerint, visszatértek Galileába, városukba, Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött lélekben, telve bölcsességgel, és Isten kegyelme volt rajta.

„Nagy öröm számunkra Gyertyaszentelő Boldogasszony, másnéven a találkozás ünnepén, hogy Csaba testvérünket diakónussá szenteljük” – kezdte a metropolita. Mint mondta: „Amikor valaki egy ünnep napján lép be az egyházi rendbe, annak az ünnepnek az üzenete és lelkisége egész életére rányomja a pecsétjét. Így lesz ez most is: a találkozás gazdag tartalma kíséri majd új szolgálatát. A legfontosabb találkozás Simeon és a gyermek Jézus találkozása: az ember találkozása Istennel. Simeon felismeri a Messiást, mert nyitott szívvel várta őt. Isten mindig kezdeményez, de találkozás csak akkor születik, ha az ember szíve is megnyílik. A hit nem csupán azt jelenti, hogy hisszük: van Isten, hanem azt, hogy kimondjuk: „Te vagy az én Istenem.” Ez a személyes találkozás indít el sokakat arra, hogy egész életüket Istennek adják – így születnek a papi és szerzetesi hivatások is. A szentelés ennek az odaadásnak a megpecsételése: Isten elfogadja az ember válaszát, és szolgájává teszi. Ez valódi, az egész életet átalakító változás” – fogalmazott Fülöp metropolita.

Szerinte a találkozás ünnepe a nemzedékek találkozása is: az idős Simeon és a gyermek Jézus képe ma is megszólít bennünket. A világ gyors változásai miatt egyre nehezebb megértenünk egymást fiataloknak és időseknek, de az egyháznak gyógyító hellyé kell válnia, ahol tanuljuk a kölcsönös nyitottságot, türelmet és meghallgatást. Simeon próféciája Máriának emlékeztet arra, hogy az öröm és a szenvedés összetartozik. Mária boldog, mégis szenvedés vár rá. „Így van ez Krisztus követőivel is: a szolgálat öröme nem mentes a kereszttől. A szenvedésben tanuljuk meg az engedelmességet, és ott mélyül el az igazi, Istenből fakadó öröm” – mondta az egyházfő.

Gyertyaszentelő Boldogasszony

"A gyertya megáldása mindezt képpé formálja: a diakónus, a pap olyan, mint a gyertya – ég, fényt és meleget ad, és közben elfogy másokért. Csaba testvérünk is erre a szolgáló, odaadó életre kap meghívást. Imádkozzunk, hogy élete végén ő is Simeon szavaival mondhassa: beteljesedett az életem, mert láttam az Üdvözítőt. És amikor hazavisszük a gyertyát, jusson eszünkbe: mindannyian arra kaptunk meghívást, hogy Istenért és egymásért égő, ajándékozó életet éljünk” – fogalmazott Kocsis Fülöp.

Szakállas Csaba

1999. október 7-én született Debrecenben. Pocsajban nőtt fel, ahol az egyházközség meghatározó szerepet játszott hivatásának kibontakozásában. Általános iskolai tanulmányait itt kezdte meg, majd középiskolai tanulmányait a Hajdúdorogi Nagy Szent Bazil Görögkatolikus Gimnáziumban folytatta. A gimnázium befejezése után, 2018-ban felvételt nyert a Görögkatolikus Papnevelő Intézetbe. Szemináriumi tanulmányainak első három éve után szociális évének első felét Kárpátalján, a Beregszászi Ortutay Elemér Görögkatolikus Központban töltötte, ahol a központ munkatársaként szolgált. A háború kitörése miatt februárban haza kellett térnie, majd a szociális év második félévét az Amerikai Egyesült Államokban töltötte. Ohio államban, a Parmai Bizánci Katolikus Egyházmegyében teljesített szolgálatot, ahol az akkori megyéspüspök, Milan Lach püspök atya segítőjeként tevékenykedett. Tanulmányai befejezéseként 2025-ben a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskolán teológus diplomát szerzett. 2025. augusztus 15-től Fülöp érsek-metropolita atya metropolitai szertartóvá nevezte ki. Ezzel párhuzamosan bekapcsolódik a Vértesi Görögkatolikus Egyházközség életébe is, hitoktatóként szolgálva.

Diakónusi jelmondata:

„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16)

A szertartás végén Jaczkó Sándor, budapesti helynök olvasta fel az első dispozíciót, miszerint Csaba főszékesegyházi diakónus lesz Debrecenben. Fohászkodjunk érte, hogy jól végezze feladatát, hivatását, és hogy ugyanezzel a lelkülettel tudjon majd letérdelni akkor is, amikor papszentelésére gyűlnek össze.