Elbúcsúztatták Zatik János atyát

Zatik János görögkatolikus áldozópap március 13-án, 83 évesen adta vissza lelkét Teremtőjének. Szent Liturgiával egybekötött fényesheti papi temetése április 4-én a debreceni főszékesegyházban kezdődött, ahol különleges tisztelettel búcsúztatták el a görögkatolikus főpásztorok: Kocsis Fülöp, metropolita, Orosz Atanáz, püspök, és Keresztes Szilárd, nyugalmazott püspök. Az eseményen tiszteletét tette Papp László, Debrecen polgármestere és azokból az egyházközségekből is szép számmal érkeztek gyászolók, ahol János atya szolgált. Így a máriapócsi, a fábiánházai, a nyírtassi, a tiszavasvári és az ajaki parókiák hívei voltak jelen.

Mivel fényeshéten búcsúztatták el János atyát, ezért nem a hagyományos temetési, hanem a húsvét éjszakáján végzett föltámadási szertartásnak lehettek részesei a gyászolók. Ezért a papokon a liturgikus öltözet nem bordó, hanem fehér és arany volt. A fényesheti temetésben még világosabban kifejezésre jut, hogy Jézus Krisztus feltámadása a mi feltámadásunk záloga, és ennek örömét a halál és a gyász fájdalma sem homályosíthatja el.

Minden hatalom, ami nekem adatott a mennyben és a földön – mondja Krisztus éppen akkor, amikor elhagyja az apostolokat. Ezzel a gondolattal kezdte búcsúbeszédét Kocsis Fülöp érsek atya. „Most, amikor János atyától elbúcsúzunk, amikor lezárul az élete, lezárul a koporsó, lezárul a sír és egy hihetetlen mély, fájdalommal teli üresség marad a helyén, mégis ezen a szertartáson ünnepi, diadalittas énekeket énekelünk a feltámadásról. Mintha János bácsi elköltözése éppen ezt hirdetné, ezt akarná igazolni, hogy az Isten nem csap be, hogy valóban minden hatalom az Ő kezében van.”

Majd személyes emlékeivel folytatta prédikációját érsek atya. Felidézte, hogy először Tiszavasváriban találkozott vele, fiatal, kezdő papként. János atya már akkor megbízott benne annyira, hogy meghívta triduum (háromnapos lelkigyakorlat) megtartására, amiért máig nagyon hálás. Később is rendszeres volt közöttük a kapcsolat, de legtöbbször a debreceni főszékesegyházban találkoztak, ott, ahol mindig fáradhatatlanul hirdette az Isten hatalmát. „Valóban fáradhatatlannak tűnt, mindenkit megszégyenítő módón jelent meg, mindig elsőként a templomban, mert mindene volt a templomi szolgálat, az Isten szolgálata.” – emlékeztetett a főpásztor, majd azzal zárta gondolatait, hogy János atya, ahogyan életében hirdette minden körülmények között az Isten hatalmát, úgy az Úristen is megpecsételte János atya életét fényesheti temetésével, s így halálában is az Isten hatalmát hirdeti. Az Ő élete így lett teljes.

 A Szent Liturgia végén műróval vagyis olajjal öntötte le érsek atya a nyugvó testet, majd Orosz Atanáz püspök atyával kehelytakarót helyezett rá, ezt követően zárták le a koporsót, amit a paptestvérek vittek ki a főszékesegyházból. Zatik János atyát a debreceni köztemetőben lévő családi sírboltban helyezték örök nyugalomra.