Az idei évben június 29-re tűztük ki az indulás napját, amely napon Péter és Pál főapostolokat ünnepli egyházunk. A váratlan megtérés egyik példája Szent Pál apostol, pogány nevén Saul, aki az isteni fénytől megvakulva elvesztette a látását. Három napig nem látott, nem evett és nem ivott. Azután megkeresztelkedett, visszanyerte látását és akkor már Pál néven Krisztus apostolává lett, akinek az a sors jutott, hogy a nemzetek apostola legyen.
Az indulás reggelén, Hajdúnánás központjában összegyűlve, Szaplonczay Gergely atya rövid imádsága és áldása után kezdtük meg az idei kerékpáros zarándoklatunkat. Mind a négy napunk élményekben gazdag volt. Az első napon 75 km-t tettünk meg, nem könnyű terepen a sajópálfalai Istenszülőhöz igyekezve, de napközben is számos látnivalóban volt részünk; megnéztük a polgári római katolikus templomot, majd a magyar történelem szomorú eseményét bemutató Muhi csata helyszínén felállított emlékműnél tartottunk pihenőt, és az ónodi kastélynál. A nap fénypontja mégis az aznapi úti célunkra való megérkezésünk volt, ahol Kiss Attila parókus atya szívélyes fogadtatása és katekézise után a szerzetes nővéreket látogattuk meg a helyi monostorban és itt lehetőségünk nyílt személyes beszélgetésekre velük. A nap végén az alvás nem váratott magára, hogy a második napon is tartalmas eseményeken vehessünk részt és a borsodi dombos tájakat szelhessük át kerékpárjainkkal.
Ezen a napon 65 km-t tekertünk. Edelényben Kovács Lajos atya fogadott bennünket és adott lelki útravalót az előttünk álló napokhoz. Bartha József igazgató Úr jóvoltából, a helyi görögkatolikus általános iskola vendégei voltunk egy tartalmas ebédre és számos szabadidős programot is kipróbálhattunk (segway, falmászás, robotika) Az esti szálláshelyünk Gagyvendégiben volt, ahová nem kis erőfeszítésünkbe került megérkezni, de a szállásadónk, Pacsai János atya és családja fogadtatása elfeledtette velünk a mögöttünk hagyott kilométerek okozta fáradalmakat. Nagylelkű felajánlásának köszönhetően, csodálatos környezetben tölthettük az éjszakát. János atya a vacsora mellett nem felejtkezett meg a lelki táplálékról sem. Élet alakító gondolataival Szent Péter és Pál ünnepéhez kapcsolódva tanított bennünket. Másnap korán reggel lelki erőt merítettünk az aznapra kitűzött 60 km-es utunkhoz.
Az encsi görögkatolikus templomhoz érve, Isten áldását kértük a zarándoklatunk további balesetmentes folytatásához. A kerékpáros zarándoklatunk negyedik napja egyúttal a tervezett utunk záró napja is volt, az 50 km letekerése után Hajdúnánás volt a cél. A tokaji Görögkatolikus templomba Gorcsa György atya várt bennünket egy közös imádságra. Fürdőzést terveztünk a gyerekeknek, de az időjárás ezt nem engedte, ezért Gyuri atya elvitt bennünket hajókázni, ami nagy élmény volt a gyerekeknek. Volt olyan kamasz, aki még nem ült hajón, számára életre szóló élmény maradt.
A kerékpáros zarándoklatra vállalkozó fiatalok az út során a pszichés és fizikai megterhelés mellett a meglátogatott templomokban elmondott imádságok segítségével az Istenhez is tartottak. A zarándoklatunk egy kicsit damaszkuszi út is volt, megújulást, fordulópontot hozott életünkben, arra késztetett bennünket, hogy számot adjunk magunkról önmagunknak és Istennek. Minden egyes napon útra keltünk, hogy a nap végére megérkezzünk, búzaszemekké változzunk, ki – ki a maga módján és mélységében. Ha a napi kilométerek megtétele után el is fáradtunk, de mindig nyertünk erőt Krisztustól, lelkünk is megtelt kegyelemmel, minek folytán ismét örülni tudtunk minden Istentől kapott pillanatnak és egymásnak egyaránt.