Pákozdi atya Budapesten született 1955. július 31-én, és a szentelésben is Budapesten részesült 1978. június 10-én.
Első kápláni beosztását, amely a balassagyarmati Don Bosco-plébániára szólt, római tanulmányok követték 1979 és 1982 között. Hazatérve az esztergomi szeminárium prefektusa és teológiai tanár lett, amely tisztséget tíz éven át töltötte be. Ezalatt az Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár könyvtárosa is volt 1982–84-ig. 1992-től egészen 2020-ig budapesti egyetemi lelkész, majd a Budapest-Felsőkrisztinavárosi Keresztelő Szent János Plébánia plébánosa lett, egészen idén április 5-én bekövetkezett haláláig.
Emellett 1996-tól az Érseki Bíróság bírája, 2004-től a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola tanára és tanszékvezetője is volt.
Főpásztora 1986-ban érseki tanácsosi címmel ismerte el szolgálatát, 1994-ben pedig pápai kápláni kinevezést kapott.
Súlyos betegsége mellett is igyekezett ellátni feladatait, és közben tudatosan készült az Urával való találkozásra.
Temetésének időpontjáról később küldenek értesítést.
Pákozdi atya halála előtt nem sokkal a Kardinális Kérdések podcast harmadik vendégeként vállalt el egy beszélgetést életről, haldoklásról, az idő múlásáról, emlékekről és a reményről. A podcast készítőivel abban állapodtak meg, hogy halála napján teszik közzé szavait. A Spotifyra feltöltött beszélgetés IDE klikkelve hallgatható meg.