A helyszín Rudabányácska volt, távol a város zajától, az internetes világtól, itt még a wifi és a térerő is akadozott, s tudtunk egymásra figyelni.
Első nap Sárospatakon álltunk meg, ahol megtekintettük a Református Teológia gyűjteményeit, könyvtárát majd a végardói görögkatolikus templomba vezetett utunk, ahol Melles Tivadar atyával töltöttünk egy kellemes fél órát. Azt hiszem mindenki szívébe belopta magát.
Mielőtt a szállásra értünk volna még várt némi izgalom a csapatra, mert a sátoraljaújhelyi kalandpark is útba esett. Boboztunk, libegőztünk s nagyon sokan a kötélpályán való átcsúszást is bevállalták. Miután a kalandokat épségben túléltük elérkeztünk a szállásunkra, az erdő közepén levő Smaragdvölgybe. Élvezhettük a természet szépségét, gyönyörködtünk a tóban a mókusokban, s reggel még egy őz is beköszönt.
A második nap tréningeké, a csapatépítésé volt a főszerep melyet, Végh Ágnes vezetett. Elképzeltük magunkat egy lakatlan sziget lakójaként, építettünk hidat, de forgattunk reklámfilmet is. Az este beszélgetéssel, közös játékkal, röplabdával telt s közben zajlottak az egyéni elbeszélgetések, melyek szükségesek voltak a felvételi döntés meghozatalához. Amíg Nótin Ágnes pszichológus, Ádám Anetta a Tanárképző Intézet adjunktusa és jómagam az egyéni elbeszélgetéseket vezettük, addig Kapin István atya – szakkollégiumunk lelkiigazgatója csoportos beszélgetéseket folytatott.
A harmadik napon zárásként a hagyományainkhoz híven túra következett, ezúttal a Megyer-hegyi tengerszemet vettük célba s közel egy órás út után meg is találtuk. „Izomláz, hőguta, de megérte.” -olvashattuk egy szakkolisunk posztjában.
A pataki várnál vettünk búcsút egymástól, de tudtuk hogy szeptember 9-én 31 fővel folytatjuk.
A program az EFOP3.4.1-15-2015-00008 Együtt Vele(d) könnyebb a Szent Miklós Görögkatolikus Roma Szakkollégium fejlesztése projektből valósult meg.