Elmélkedés – Pünkösd ünnepén

„Az Úr lelke nyugszik rajta:
a bölcsesség és az értelem lelke;
a tanács és az erősség lelke;
a tudás és az Úr félelmének lelke”

(Iz 11,2)

Pünkösd ünnepe távolinak, nehezen érthetőnek és talán idegennek is tűnhet, pedig közelebb van hozzánk, a mindennapjainkhoz, mint ahogyan azt alapvetően gondolnánk. Ezen az ünnepen megemlékezünk arról, hogy a heves szélzúgás és az apostolok feje fölött megjelenő lángnyelvek jelensége kíséretében kiáradt rájuk a Szentlélek, aminek következtében megértették mindazt, amit addig csak kapiskáltak, és képesek lettek soha nem tanult, idegen nyelveken hirdetni az örömhírt.

Jogosan vetődik fel bennünk a kérdés: hogyan kapcsolódjak mindehhez vagy mihez kezdjek ezzel eseménnyel? Mindannyian megkaptuk a Szentlelket a bérmálás szentségében, azonban elbizonytalaníthatnak bennünket azok a jelenségek, amelyek a különböző szektákban vagy lelkiségi mozgalmakban jelennek meg (mint az eksztatikus állapot, rángatózások, ájulások, gyógyulások stb.). Ezeknek a többnyire pszichózisok révén bekövetkező jelenségeknek köszönhetően sokakban merül fel egy újabb kérdés: talán engem mégsem töltött el a Szentlélek? Azt gondolom, hogy a felmerülő mindkét belső kérdésünkre találunk megerősítő és jó irányba terelő válaszokat a fent idézett szentírási szakaszból, amely Izajás prófétának a Messiásról megfogalmazott jövendölése. Ezt a szöveget vette alapul a keresztény teológia, amikor megkísérelte megnevezni a Szentlélek ajándékait. Ha szánunk egy kis időt az ajándékok értelmezésére, úgy gondolom, egy személyes pünkösdi megújulást élhetünk meg.

A bölcsesség ajándékát gyakran mossák össze az intelligencia vagy az okosság fogalmával, pedig másról van szó. A bölcsesség segít Isten szemével látni a világ és az életünk történéseit, hogy jó döntéseket hozhassunk, valamint támogat abban, hogy a földi és mennyei kincsek között különbséget tegyünk és helyesen értékeljük azokat. Az értelem ajándéka révén megsejthetjük a mikro- és a makrokozmosz összefüggéseinek csodáit, így az élet személyes, globális és kozmikus távlataiban is felismerhetjük Isten gondviselő szeretetét. A jótanács ajándéka révén megtapasztalhatjuk, hogy nem vagyunk egyedül, a pünkösdi csoda közösségi élményét, mert Isten gyakran rajtunk, embereken keresztül üzen. Persze, amikor tanácsot adunk egymásnak, azt is mérlegelnünk kell, hogy az adott helyzetben konkrét vagy nondirektív támogatásra szorul a felebarátunk. A tudomány ajándéka nemcsak a tudósokat illeti, de azokat is, akik keresik önmaguk, a világ és Isten megismerésének lehetőségeit. Mivel a Szentlélek egyik ajándékáról van szó, biztosak lehetünk abban, hogy a hit és a tudomány nem ellenségei, hanem kiegészítői egymásnak. A lelki erősség ajándéka akkor válik nyilvánvalóvá, mikor nehezen elviselhető vagy elviselhetetlen küzdelmekkel, problémákkal és szenvedéssel kell szembenéznünk. Az Istennel való kapcsolatunk sokszor valóban olyan erőforrásként jelenik meg, amely többletet jelent a megpróbáltatásokkal szemben. A jámborság ajándéka az imádság erejére irányítja figyelmünket, ami nem csupán szavak egymásutánisága, és nem csak a tökéletességre és szépségre törekvés példája, hanem sokkal inkább az elmélyült istenkapcsolatot jelenti. Végezetül az istenfélelem ajándéka nem a félelmen alapszik, hanem a szereteten. Isten szeretetén és az emberek szeretetén, arra törekedve, hogy többek és teljesebbek lehessünk ezzel másokat is Isten felé vonzva.

Remélem, a Szentlélek ajándékai segítenek nekünk a megértésben és a megélésben egyaránt, hogy egészségesen, épen és lényeglátóan fogadhassuk Őt, megújulva, megerősödve és lelkesedve folytatva utunkat hozzá.

Ámen