Az ünnep kapcsán álljon előttünk vezérgondolatként a lelki életre nevelés, amely napjaink talán legnagyobb kihívása. Két lábbal a földön járva érezzük ennek a kihívásnak a megpróbáltatásait. Hogyan tudjuk nevelni gyermekeinket, vagy akár a ránk bízottakat, úgy, hogy abban megjelenjen a lélekre ható nevelés? Gyermeket nevelő szülőkként, nagyszülőkként vagy egyszerűen nevelőként talán mindannyian arra tesszük fel mindennapjainkat, hogy a ránkbízottakban egészséges lelki világot építsünk, amely a viharok idején is megállja a helyét.
Miért van ennek ekkora jelentősége? A válasz egyszerű. A boldogsághoz vezető út egyik sarkalatos pontja a lelki egészség. A szívből jövő emberség, jóság segíthet bennünket a boldogsághoz vezető úton. A lélekben jelenlévő kedvesség, jóság, emberség különös módon kiül az arcunkra és hatással lesz a mindennapjainkra, kapcsolatainkra. Ezzel az arcunkra kiült lelki egészséggel azt üzenjük a világnak, hogy érdemes gondot fordítani a lelkünkre. A kérdés csupán az: akarjuk-e boldognak látni magunkat, vagy még inkább a ránk bízottakat? Egy olyan világban, ahol sokan a saját boldogságukat, kiteljesedésüket szolgálják, tudunk-e példát mutatni? Ebben a lelki feladatban állnak előttünk példaként Az Istenszülő Szűz szülei: Joákim és Anna. Az ő életükben Mária érkezése az Úrtól kapott ígéret beteljesülését jelenti. És ők hálájuk jeleként kedvesen fogadott áldozat gyanánt a templomba vezetik a gyermek Máriát, hogy életét Istennek ajánlják. Milyen hatalmas lelki erőre vall, ez Joákim és Anna részéről. Életük legféltettebb kincsét Istennek ajánlják fel. Ez részükről nem lemondás gyermekükről, hanem az Istentől kapott ajándék nemesebbé tétele. Hiszen Mária ezt követően kezd előkészülni az előtte álló magasztos feladatra, amelyre már fogantatása előtt meghívást kapott.
Ennek kapcsán, már csak az a kérdés: Hogyan lehet a mindennapjaink részévé tenni a lelki nevelést? A választ akkor kapjuk meg, ha magunk is arra törekszünk, hogy keressük életünk értékes pillanatait. Hiszen ezeken keresztül érthetjük meg, mennyit jelent, ha a gyermekeink életében jelen van a tiszta jóság, az értékek keresése. Ebben lehetnek segítségünkre a ránk bízottak. Hadd osszam meg egy személyes élményemet. Néhány évvel ezelőtt a nagyfiammal ültünk a Pocsaji Görögkatolikus templom kertjében. Noé akkor 4 éves volt. Amíg körülöttem jött ment, talált egy szál ibolyát, leszakította és odahozta nekem ezekkel a szavakkal: „Apa! Olyan szép ez a virág. Őrizzük meg ezt a virágot örökkön örökké! Apa ugye megőrizzük? Azóta a virág már elszáradt, és a költözésben nyoma veszett, de az emlék még most is megmaradt. Ekkor láttam meg tisztán, hogy milyen szép a lelke.
Ez az ünnep számunkra is alkalmat ad, hogy átgondoljuk, életünk legféltettebb kincsét miként tehetjük teljessé. Hogyan szolgálhatjuk lelki fejlődését, hogyan lehetünk szülőként, nagyszülőként nevelőként társaik a boldogságukhoz vezető úton? A templom a legmagasztosabb hely, a lelki életre nevelésben.