Ezt üzeni nekünk az Istenszülő – elmélkedés az Istenszülő emlékezetének ünnepére

 „Ma a Szűz a legfelsőbb Lényt szüli…” – énekeljük karácsony hetében. Csupán egy fél mondat és máris két lehetetlen, felfoghatatlan dolgot éneklünk. Hogyan szülhet valaki, aki szűz? Ráadásul a legfelsőbb lényt, vagyis az Istent? A csoda titokzatos, legtöbbször nem látható, nem érthető, természet- és emberfeletti. A csoda isteni.

Az Isten Fia, Jézus Krisztus földi születése ünnepének másnapján az Őt világra hozó anyját, a Legszentebb Istenszülőt tiszteljük. Mintha nem volna elég az elképzelhetetlen és megmagyarázhatatlan esemény, olyasvalakiről emlékezünk meg, akiről nagyon keveset tudunk a Szentírásból. Bár az Ószövetség előre beszél róla többször is, személye homályos marad.

A Teremtés könyvében, az úgynevezett ősevangéliumban Isten már előre jelzi a Megváltót és az Ő anyját, és figyelmezteti a Gonoszt az ő bukására: „Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te pedig a sarkát mardosod.” (Ter 3,15)

Több jövendölés is szól róluk. „Ezért az Úr maga ad majd nektek jelet: Íme, a szűz méhében fogan, fiút szül, és Emmánuelnek fogja hívni. ” (Iz 7,14) „De te, efratai Betlehem, kicsiny vagy ugyan Júda nemzetségei között, mégis belőled származik majd nekem Izrael jövendő uralkodója. Származása az ősidőkre, a régmúlt időkre nyúlik vissza. Ezért átadja őket annyi ideig, amíg nem szül az, akinek szülnie kell, és testvéreinek maradéka vissza nem tér Izrael fiaihoz” (Mik 5, 1-2)  – mondja Izajás és Mikeás több mint 700 évvel Jézus születése előtt. Folytathatnánk a próféciák sorát, amelyekben látjuk, hogy a Szűz mindig Fia árnyékában van.

Nincs ez másképp az Újszövetségben sem: ha kevés alkalommal is – a pünkösdi esemény kivételével – de Mária csakis Jézussal együtt tűnik fel. És itt sem igazán ismerjük meg az ő személyét. Csak a legfontosabb derül ki róla, mégpedig az, hogy Isten akarata miatt: hisz, bízik, küzd, elmélkedik, keres, kér, sír és imádkozik. Mint ahogy egy hívő ember, egy keresztény ember.  

Miért van az, hogy a csodát egy ilyen egyszerűnek, majdhogynem jelentéktelennek és ismeretlennek tűnő emberen keresztül hozza el Isten? És mindezt úgy, hogy már az angyali örömhírtől kezdve, a karácsonyi eseményeken át egészen Fia haláláig többször is tőr járja át a lelkét. Azért, mert mindez kellett a csodához. Felismerjük magunkat Máriában, ez a mi életünkben is megvan. Szenvedünk, de hiszünk, sírunk, de küzdünk, imádkozunk, és megpróbálunk elfogadni, és így eljutni a szeretetre. Előbb vagy utóbb pedig valamilyen csodára is várunk. A legfelsőbb Lény bennünk is megszülethet, és elvezethet a csodára. Ezt üzeni nekünk az Istenszülő az ő életével. Éljünk Jézus Krisztus árnyékában, mert az Ő, és csakis az Ő árnyéka világos!