Elmélkedés – az Istenszülő elszenderülése

A főszereplő belépője - Avagy amikor a cél nem a befejezés, hanem az igazán nagy kaland kezdete

2006 nyara sűrű volt: államvizsga, diplomaosztó, esküvő – pipa. Úgy tűnt, minden a helyére került. Célba értem. Aztán augusztus 2-án Máriapócson Szilárd püspök atya hatunkat diakónussá szentelt. Még mindig különös erővel él bennem az a pillanat.

Alig telt el két hét, máris úton voltunk újra – vissza Pócsra, hogy készüljünk a papszentelésre, az Istenszülő elszenderedésének éjszakáján. Hárman voltunk ott az ikon előtt, a csendben. Aztán elérkezett a nap: Kisvárdára indultunk, hogy fejünket az oltárra hajtva papok legyünk. És ennek már 19 éve. Akkor azt hittem, célba értem. Ma már tudom: az csak az igazán nagy kaland kezdete volt.A főszereplő belépett.

Szilárd püspök atya az ünnep kontákját idézte: „Az imádságban fáradhatatlanul buzgólkodó Istenszülőt… a halál és a sír nem tarthatta meg sajátjának.”

Ott, abban az egy mondatban benne volt minden. Az Élet győz. Mindig. Még ha néha nem is úgy tűnik. És hogy van valaki, aki értünk imádkozik akkor is, amikor mi már elfogytunk.

Közel húsz év szolgálat után tudom, nem csak én kapaszkodtam az imádságba, engem tartottak. Máriának a csöndes, anyai imái. Ő nem tapsolva biztatott, nem a színpad közepén állt, de mindig jelen volt.

Az Istenszülő elszenderedése nem gyásznap, hanem az öröm és remény ünnepe. Átmenet a mulandóból az örökbe. Ő, aki elsőként mondott „Igen”-t Krisztusra, most elsőként lép be a mennyei királyságba. Nem azért, mert megdolgozott volna érte, hanem mert alázatos és engedelmes volt. Mert azt tudta mondani: „Legyen nekem a te szavaid szerint.” És most is ez tart minket. Ott van a szívünk mélyén, amikor a saját bizonytalanságainkban keressük az utat és oda súgja, mint annak idején a kánai menyegzőn: „Tedd meg, amit mond neked!”

Mária alázata nem gyengeség, nem beletörődés volt, hanem bizalom. Az a fajta erő, ami kimondja: „Az Úr gondoskodik!” – és ezzel minden a helyére kerül. Évát a „nem” elszakította az Élettől, Máriát a „igen”-je örökre összekötötte Vele.

És tudod mi a legszebb? Mária ma sem a trónon ülve élvezi a mennyei reflektorfényt. Nem pihen a babérjain. Nem villog az égi VIP-szektorban. Jelen van. Figyel. Érted. Értem. Mindannyiunkért.

Csendesen, de olyan őrző szeretettel, mint amikor egy anya a játszótéri padon ülve egy mozdulatból látja, mikor kell ugrani – mert a totyogó gyermeke épp hadat üzen a fizikának.

Az életben sokszor úgy tűnik, célba értünk, lezárult egy fejezet. Ezek valójában „next levelunlocked” pillanatok – egy igazán lázba hozó fordulópont. Ilyenkor léphetek a saját történetem főszerepébe, amit a Teremtő megálmodott számomra. És a legnagyobb öröm, hogy ezen az úton soha nem vagyok egyedül: Mária, az Élet Anyja velem van és szüntelenül imádkozik értem, hogy aztán a halálomban színpadra léphessek az életem igazi, örök Főszerepébe!