Élménygazdag napok a Váci Egyházmegyében

Szálláshelyünk a váci Apor Vilmos Katolikus Főiskola kollégiumában volt. Innen indultunk el mindennap más-más irányba, hogy hitéleti és kulturális életünket gazdagítsuk. Vácra való megérkezésünk előtt megálltunk a vácrátóti botanikus kertben. Meglepetésül szolgált, hogy falun felnőtt gyermekek értékelni tudták a kertet. A szálláshelyünk elfoglalása után máris elkezdtük az ismerkedést Vác nevezetességeivel. Másnap (kedden) elmentünk a szentendrei skanzenbe, ahol a tájegységek hagyományaival, az ott élő emberek életvitelével, szokásaival és a hagyományaival ismerkedtünk meg. Mint görögkatolikusok, örültünk a fatemplomnak, ahol a saját hagyományainkat és vallási életünket helyeztük előtérbe.

Szerdán hajóval mentünk Vácról Visegrádra. A fellegvárba való feljutás megpróbálta izmainkat és kitartásunkat a hegygerincen, de a nagy hőség sem tudott rajtunk kifogni, mert mindenképp fel akartunk jutni. A magyar történelem felelevenítése a vár és a kiállított eszközök segítségével fontos volt az iskolások részére.

Csütörtökön délelőtt a váci püspöki palotát néztük meg kívül és belül egyaránt. A váci püs-pök, Beer Miklós, sok kötött időpontja ellenére fogadott bennünket, s közvetlenségével és humorával szeretetteljes légkört alakított ki az iskolások között. Majd a piarista templom következett és a „Fehérek” temploma. Mindezek segítségével lehetett beszélni a vallás szerepéről és a szerzetesek életéről. Ebéd után pedig meglátogattuk a váci strandot: felüdülésként és pihenésként jó volt fürödni, és együtt örülni a gyerekekkel játékos hangulatban. Sőt vacsora után a Duna bizonyos partszakaszán újabb fürdési lehetőség volt a Duna vizében, ami a gyermekek életében valószínűleg nem lesz egyhamar.

Péntek a hazautazás napja, de megálltunk Dunakeszin, ahol megnéztük az újépítésű görögkatolikus templomot. Imádság után beszéltünk görögkatolikus helyzetünkről, s mivel kisebbségben vagyunk, egy új templom felépítése nagyszerű tett, azon a területen, ahol ko-rábban szinte semmink sem volt. Megálltunk Gödöllőn is, ahol a kastélyban magyar történel-münk egy időszaka tárult elénk. Igaz egy kicsit fázni kezdtünk a júniusi októberben, de a lelkesedésünk megmaradt. S a táborozás utolsó állomása Máriabesnyő volt, ahol tudtunk beszélni a Mária-kegyhelyek fontosságáról, kiemelten Máriapócsról is. A programmal teli táborozás közepette már mondták a gyerekek, hogy maradjunk még egy hétig. Ezt már nem tudtuk megvalósítani.... Köszönjük a lehetőséget, hiszen mindez a Főegyházmegyénk támogatásával valósult meg, ami a gyerekek és szüleik számára nagy ajándék volt.

A fiatalabb korosztály sokszínűsége miatt lehetőség nyílott a közösség összekovácsolódására és kulturális fejlődésére, viselkedésére is. Nem a megszokott körülmények között voltak, éppen ezért alkalmazkodniuk kellett sok mindenhez és mindenkihez. A pár napos programsorozattal sikerült elérni, hogy a gyermekek megismerkedhettek a Váci Egyházmegyében található katolikus és kulturális értékekkel.

Reményeink szerint a táborozás a fiatalabb korosztály vallási életében hagyott olyan nyomot és lelki töltekezést, ami a jövőben is megmarad. Lehetőség nyílt bemutatni, hogy ott, ahol többségben római katolikusok élnek, mit is jelent a görögkatolikus identitás és annak megőrzése (váci székesegyház, püspöki palota megnézése, váci püspökkel való találkozás, szerzetesi templomok Vácon, Máriabesnyő).

A római katolikus területen („szórványban”) görögkatolikus templomokkal is talál-kozhattunk: újjal és régivel egyaránt (Dunakeszi, szentendrei skanzen: fatemplom). A hitélmény átadása mindig fontos. Ez is cél volt a tábor szervezésekor. A különböző korosztályú hittanosok szemléletében a közösség erejének fontosságát is szerettük volna kidomborítani. S akárhol is van az ember, a keresztény értékeket képviselnie kell. Az összetartozás erejét is igyekeztünk ápolni, különösen fontos ez nekünk, akik arányaiban kevesen vagyunk Magyarországon. Mindezt a különböző helyszínek és templomok segítségével Vácon és környékén „testközelben” is megtapasztalhattuk. Hatalmas római katolikus templomok, sok római katolikus hívő, nagyterületű római katolikus egyházmegye – mind-mind gondolkodóba ejtheti azokat, akiknél nem így van.

Olyan gyerekek is eljutottak ebbe a táborba, akik anyagi-szociális helyzetük miatt máskor nemigen. A szülők egy része nem engedheti meg magának az ilyen jellegű kiadásokat. Szociálisan is előremutató együttlét volt ez a pár nap. Azt is megtanulhatták az iskolások, hogy egymásra is figyelni kell, s ugyanakkor segíteni is kell egymásnak, mert összetartozunk. A hittanos táborozást igyekeztünk kulturális programokkal is kiegészíteni, és szórakoztató pihenéssel is. Vác nagyon alkalmas hely volt, hiszen vallási központként nagyon fontos hely, de kulturális értékei is maradandóak. A Dunakanyarban pedig sok lehetőség adódik a pihenésre is.

Megérte az előkészületeket, a fáradozást, az odafigyelést, az óvást, a figyelmeztetéseket ez a táboroztatás. Reményeink szerint jövőre is lesz hasonlóra lehetőség.