Bűnbánatunk hajtóereje: az Isten szeretete - Előszenteltek Liturgiája Debrecenben

Ősi előírás szerint nagyböjtben nem végeztek hétköznap Szent Liturgiát, az egyház azonban hetente kétszer szerette volna biztosítani híveinek az áldozást, éppen a böjtben való megerősítésért. Ezért jött létre az Előszenteltek Liturgiája, amely átváltoztatás nélküli, ünnepélyes áldoztatási szertartás.  Az első része nagy alkonyati istentisztelet, a második pedig a Szent Liturgia menetét követi áldozással. Latin szertartású megfelelője a nagypénteki csonka mise.

A debreceni Érseki Hivatalban található Szent István kápolnában tartott egy ilyen szertartást Kocsis Fülöp metropolita március idusán. Mint mondta: Krétai Szent András bűnbánati nagy kánonját nagyböjt ötödik szerdáján imádkoztatja velünk az egyház. De vajon miért ilyenkor? Azért, mert ha megszámoljuk a napokat, azt találjuk, hogy a vajhagyó vasárnaptól húsvétig terjedő időszak 50 nap. Ez a mai szerda pedig éppen az 50 napnak az aranymetszésében van. Most van a leglényegesebb pontja a bűnbánatnak. Persze folytatjuk a böjtöt is, meg a bűnbánatot is, de azért az embertpróbáló, fárasztó, kimerítő, krétai nagy kánon után már egy kicsit másképpen folytatjuk, ahogy mondani szoktuk: látjuk a végét.

„A bűnbánatnak ezen a mély pontján, kiemelt és legmélyebb pontján nagyon fontos, hogy megvizsgáljuk, miért is tartunk bűnbánatot. Mert bűnösök vagyunk – vághatnánk rá gyorsan” – mondta a metropolita. „De ez csak az egyik része. Ha az Isten nem volna irgalmas, akkor hiába tartanánk bűnbánatot, hiába mondanánk neki, hogy Uram irgalmaz, bocsáss meg nekem. Nagyon jól tudjuk, hogy bűnbánatot azért tartunk, mert az Isten irgalmas. Sőt: az Ő irgalma sokkal nagyobb, mint a mi bűnösségünk. Sokkal nagyobb. Akármilyen hitvány, aljas gonoszságot követünk el, az Isten irgalma mindig nagyobb. Tehát a bűnbánatunkat is sokkal inkább az Isten irgalma hajtja. Az Isten irgalmas szeretete miatt tartunk bűnbánatot” – emlékeztetett rá Fülöp atya.

„Minél mélyebb a bűnbánatunk, annál inkább tud magához ölelni bennünket az Isten. És ezen a ponton még azt is fel kell ismernünk: a bűnbánat azért is fontos, hogy az Isten előtt méltóan megállhassunk, és hogy megbocsásson nekünk. A szeretetnek nem az a lényege, hogy mi szeretjük az Istent, hanem, hogy ő előbb szeretett. Az Isten előbb szeretett bennünket, mint hogy egyáltalán léteznénk. Tehát a bűnbánatomnak is az első lépés az Isten szeretete. És azért tartok bűnbánatot, mert szeret az Isten.  Nem azért, hogy szeressen. És minél jobban felismerem, hogy milyen nagy az Ő szeretete, annál nagyobb a bűnbánatom. Annál inkább érzem, hogy mennyire méltatlan vagyok erre a hatalmas nagy szeretetre.”

A metropolita úgy fogalmazott: igyekezzünk az Isten szeretetéhez igazítani a tetteinket. És meglátjuk, hogy ez sokkal nagyobb hajtóerőt jelent majd: ne kövessünk el olyat, amely eltávolít minket ettől a hatalmas szeretettől. Bűnbánatunknak, az egész életünknek is ez a hajtóereje, ez a motorja: az Isten szeretete. „Amikor Krétai Szent András bűnbánati nagy kánonját imádkozzuk leborulásokkal, fáradtságosan, egyre jobban átéljük a bűnbánatunknak a szükségét. Innentől kezdve pedig már másképpen tekintünk az előttünk lévő dolgokra: Lázár szombatra, Virágvasárnapra, a nagyheti eseményekre, amelyek borzasztóak, fájdalmasak, mert mi okoztuk a Jézusnak a szenvedését. De azért ünnepeljük a Húsvétot, mert ez a szenvedés, amit mi okoztunk, nem akadályozza meg az Isten szeretetét. És Ő nemcsak ennek ellenére szeret, hanem éppen ezért még jobban szeret, mert látja, hogy a bűnösségünk mennyire hitvánnyá tesz bennünket. És mint az irgalmas szamaritánus: megszán bennünket, bekötözi ő maga sebeinket, hogy ne legyen semmi akadálya annak, hogy befogadhassuk az Istennek ezt a végtelen szeretetét” – zárta gondolatait Kocsis Fülöp.

További áldott böjti időszakot kívánunk olvasóinknak!