Makláry Ákos parókus atya elsősorban a gyermekekhez intézett prédikációjában Szent Kristóf életét hozta elénk. Megtudhattuk, hogy a harmadik században, a mai Görögország területén élő fiatalember nagyon erős volt, a legenda szerint másfélszer nagyobb volt mindenkinél. Először a király szolgálatába állt, de amikor meglátta, hogy a király fél az ütközet előtt, eldöntötte, hogy nem fog olyan embert szolgálni, akinek félelem van a szívében.
El is vonult egy folyó mellé, épített ott egy szerény kis házat és abból élt, hogy a hátán pénzért átvitte az embereket és terheiket a folyón. Egyik alkalommal egy kisfiú megkérte, hogy vigye át a folyón. Ahogy haladtak és a folyó közepére értek, egyre nehezebb lett a kisfiú, és a fiatalembernek minden erejét össze kellett szednie, hogy át tudja őt vinni. Mikor végül odaért vele a túlpartra, megkérdezte tőle, hogy kicsoda ő, hogy kisfiú létére ilyen nehéz vinni. Ott azután a kisfiú azt mondta: „Ami a válladat nyomta, több volt, mint az egész világ. A Teremtőd volt az, akit áthoztál, én ugyanis az a Krisztus vagyok, aki a leghatalmasabb és akinek szolgálni akartál.” Ekkortól Khrisztoforosz lett a neve, ami azt jelenti: Krisztus-hordozó.” A későbbi Szent Kristóf innentől Krisztust és az embereket szolgálva, szent életet élt és jutott el a vértanúságig. A keresztény világban nagy tisztelet övezi a mai napig, ő például az utazók, a gépkocsivezetők védőszentje.
„A mai naptól ti is Krisztus-hordozók lesztek – folytatta Ákos atya az elsőáldozókhoz intézett gondolatok sorát –, mert a tegnapi szentgyónás után, amelyben megtisztultatok, és ma megújult lélekkel jöttetek a templomba és először veszitek magatokhoz Krisztus testét és vérét. Azt a picinyke szentséget, amelynek nagyon nagy súlya van. Én vagyok az élő kenyér és magamat adom nektek – mondta Jézus. Akárhányszor áldoztok újra és újra a templomban, őt viszitek tovább bármerre is jártok, tehát mától ti is Krisztus-hordozók vagytok. Ez pedig nem teher, ami lenyom a súlyával, sokkal inkább erő, ami felemel és segít viselni a saját és mások terhét is. Nagy megtiszteltetés ez. Nemcsak a szívetekben, hanem a testetekben is hordozhatjátok, hordozhatjuk őt. Kísérjen el titeket a gondolat, hogy bárhova mentek, haza vagy éppen az iskolába, Jézust viszitek magatokkal. Jézus innentől fogva az élet kenyere számotokra."
„Kívánom nektek, hogy egész életetekben biztosak legyetek abban, hogy sosem vagytok egyedül, mert Jézus mindig veletek van. Tőle, vele szebb az élet: mert úgy akartok élni, hogy vasárnaponként tudjatok áldozni, és így ne a bűn terhe alatt görnyedten, hanem az Élet kenyerét magatokhoz véve egyenes derékkal éljetek.
Mi, sokan azért vagyunk itt, hogy veletek ünnepeljünk ezen a szép napon, veletek örüljünk annak, hogy mostantól ti is tudjátok vinni és hordozni Krisztust. Ő az élet kenyere, táplálékunk, aki adjon nektek nagyon szép, boldog és Kristóféhoz hasonló szent életet” – bocsátotta útnak az elsőáldozókat Ákos atya.