Emberek halásza lett

Június 18-án rendezték meg Máriapócson a nagyszülők és unokák búcsúját. Volt, aki nem is tudott róla, de annál nagyobb örömmel fogadta a hírt, hogy ezen a vasárnapi Liturgián szentelik a Hajdúdorogi Főegyházmegye papjává Lakatos Péter diakónust is. Három nyelven zajlott a szentelés: magyarul, romani és jelnyelven. Két kórus tette meghittebbé a Liturgiát: a Budai Görögkatolikus Parókia és a Hodászi Görögkatolikus Egyházközség csoportja.

Kocsis Fülöp metropolita szép párhuzamot vont a nagyszülők és a papok feladatai között…Mint fogalmazott: a papszentelés napja mindig meghatározó a szentelendő számára. A gondviselés pedig úgy hozta, hogy nem az eredeti időpontban (a szíriai út miatt egy héttel el lett halasztva), hanem ezen a napon szenteljük pappá Pétert, amikor a leginkább a papságra vonatkozó evangéliumi részlet hangzik el: amikor az apostolok - mikor még halászlegények voltak - hogyan váltak apostolokká Jézus egyetlen szavára. „Jöjjetek, és én emberhalásszá teszlek titeket!”

Talán furcsának tűnhet: halászni kell az embereket? Jézus azonban nem pecázásról beszél, mondta a metropolita. A halász munkája ettől sokkal átfogóbb. Ugyanis mindig kiveti a hálót, pedig sokszor nem is fog semmit. Erről is beszámoltak az apostolok, hogy egész éjjel kint voltak a vízen, de nem akadt a hálóba semmi. Azonban amikor Jézus nevében vetették ki hálójukat, akkor olyan sokaságot fogtak be, hogy nem is győzték kihúzni a partra.

A papnak elsősorban a prédikáció, a tanítás lehet az, amikor kiveti a hálóját: amikor megpróbál a lehető legtöbb embert elérni, azt remélve, hogy megérinti a szíveket, és így a testvérek bekerülnek a hálóba, majd Isten országába. De mit ér a prédikáció, ha az ember élete nem ahhoz igazodik. Hogyha szakadozik az a háló. Hogy ez ne történjen meg, ehhez az kell, hogy a pap egész élete egy kivetett háló legyen, szavai, gondolatai és tettei legyenek összefonva…a pap feladata, hogy az egész életét szője egybe, hogy a tettei, gondolatai, szavai egységet alkossanak. Az egész élete ez a háló. Néha maga sem veszi észre, mikor veti ki. És mi lehet az, ami összefoghatja ezt? Az imádság. Az szője egybe ezt a hálót, hogy ne legyen luk életünk hálóján. Hiszen nemcsak a papnak, de minden embernek a feladata ez: hogy egységes legyen az élete hálója. Sőt (itt jön a párhuzam), a nagyszülőknek is feladata, hogy a gyermekek, unokák szétszakadozó élethálóját próbálják meg összeszőni…méghozzá imádságuk által, mondta Kocsis Fülöp metropolita.

Lakatos Péter, mint új pap a Liturgia végén megköszönte Szüleinek a támogatást, hiszen szegény cigány emberek voltak annak idején, amikor összeházasodtak, és a nehezen összekuporgatott kis pénzükből nevelték fel. Ennek köszönhetően jutott el idáig. És persze a feleségének, paptársainak és munkatársainak is köszönetet mondott, majd úgy fogalmazott: „úgy gondolom, nagyon fontos, hogy higgyünk magunkban, mert bárhonnan is jön az ember, mégis van esély arra, hogy kitartással, szorgalommal sok mindent elérjünk az életben.” Erre Péter atya az egyik legszebb példa.

A Liturgiát követő szeretetvendégség elején mindenki izgatottan várta, vajon mi lapul a borítékban: hiszen a szokásokhoz híven, Péter atya tányérja alatt volt elrejtve a metropolita írása, benne a kinevezéssel. Eszerint Lakatos Péter a jövőben a Budapesti Helynökség munkatársa lesz, és ott teljesít majd segédlelkészi szolgálatot. A család boldogan fogadta a hírt.

Isten áldása kísérje papi munkáját!