Én vagyok a szőlőtő, ti vagytok a szőlővesszők - Barsi Balázs atya húsvétra felkészítő lelkigyakorlata Debrecenben

Én vagyok a szőlőtő, ti vagytok a szőlővesszők – Az Úr Jézusnak ezen mondata adta az elmélkedés alapját. S mint Balázs atya rámutatott, a szőlővesszők nincsenek kapcsolatban egymással, mert mi nem egymásra vagyunk ültetve, hanem mindegyik a szőlőtőre, Krisztusra, Krisztusnak pedig a gyökerei az Istenség mélységében vannak. Ez tulajdonképpen az Egyház misztériuma, de egyben az Egyház imádságára, a Mi atyánkra is értendő.

A bevezető gondolatok után Balázs atya azt fejtegette, hogy mi a kapcsolata az emberi közösségnek az Egyházban, továbbá az én és a mi kapcsolata miként valósul meg. - A Krisztusba beavatott szentségek sorrendje: keresztség, bérmálás, Eucharisztia. Ha valakit megkeresztelnek és abban a pillanatban összeesik és meghal, tehát nem jut el az Eucharisztiához, attól ő még ugyanúgy szőlővessző, a szőlőtőn – hangsúlyozta a ferences szerzetes, s hozzátette, a keresztségben van valami teljesség, az az alap, tehát akik Krisztusban vannak, azokban van egy közös élet.

Balázs atya szerint ez is bizonyítja, hogy az Egyház olyan misztérium, amit nehéz megközelíteni eddig ismert fogalmakkal. Nincs igaza az individualizmusnak és kollektivizmusnak sem, ha utóbbit jámboran bevisszük, akkor már nem beszélhetünk Egyházról. Ha pedig az Egyházba bevisszük az e világi individualizmust az sem az Egyház.

Aztán arról elmélkedett, hogy kegyelmi sugallat és intelligencia is kell ahhoz, hogy elfogadjuk Jézus mondanivalóját, tehát azt, hogy egyszemélyű Isten nem tud szeretni, az Atya, a Fiú és Szentlélek együttes erejére van szükség. Ez a kereszténység küszöbe. - Normális embernek rá kell arra jönni, hogy létezik a teremtő Isten, de ezt még nem lehet vallásnak nevezni, mert ahhoz kapcsolatban kell lenni Vele – hívta fel a figyelmet Balázs atya és Szent János első levelére hivatkozva kijelentette: a szeretet Istentől való (v.ö.: 1Jn4,7-21) s nem a főemlősöktől – tette hozzá a hitszónok.

A folytatásban az emberről, mint a legcsodálatosabb teremtményről elmélkedett Balázs atya. Mint mondta, soha nem lesz még egy olyan egyed, aki tudhat magáról, szeretni képes, szabad és tudja, Kitől származik, ha ránéz magára.

A tanítás végére még egy kis "irodalomóra" is belefért, hiszen magyar szakos tanárként a költészet is igen közel áll Balázs atya szívéhez. Mint mondta egy-két művet csak mostanában kezd megérteni. Ebben a tanításban Tóth Árpád: Lélektől-lélekig c. művét elemezte ki.

Barsi Balázs atyával a lelkigyakorlat végén a látogatóközpontban kötetlenül is beszélgethettek a hívek, akikre láthatóan mély benyomást tettek az elhangzott gondolatok.

Akik lemaradtak volna minderről, vagy szeretnék esetleg újra meghallgatni Balázs atya gondolatait, a kapcsolódó médiafülre kattintva megtehetik.