Evezz a mélyre! - új parókust köszöntöttek Nyírmártonfalván

A jeles alkalom nemcsak a lelkipásztori szolgálatban bekövetkező váltásról szólt, hanem az egyházközség közösségi életének és környezetének megújulásáról is, így a Szent Liturgiát követően megáldották a felújított parókia épületét és a templomkertet is.

A szeptember 21–27. között megrendezett közösségépítő teremtésvédelmi hét során a hívek közösen dolgoztak azon, hogy megszépítsék a templom és a parókia környezetét. A munkálatok során 24 új fát ültettek el, díszfüveket telepítettek, valamint egy méhbarát virágoskertet is kialakítottak. A templom környékére új padok kerültek, így az oda látogatók immár meg is pihenhetnek a megújult környezetben. Emellett 200 tő szabadgyökerű pannonhalmi levendulát és több évelőágyást is ültettek.

A teremtésvédelmi hét és a templomkert megújítása jól illeszkedett az ünnepi liturgia üzenetéhez is. Az apostoli szakaszban Szent Pál második korintusi levelének részlete hangzott el, amely a vetés és az aratás képével beszél a nagylelkűségről:

„Azt mondom, aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat.

Mindenki úgy adjon, ahogy előre eldöntötte szívében, ne kelletlenül vagy kényszerűségből, mert „Isten a jókedvű adakozót szereti”.”

A szentírási részlet azt is hangsúlyozza, hogy az ember nagylelkűsége nem marad gyümölcs nélkül:

„Aki pedig magot ad a magvetőnek és táplálékul kenyeret, megadja és megsokasítja majd vetőmagotokat, és megsokszorozza igaz voltotok gyümölcsét.”

Az evangéliumban Szent Lukács könyvéből Jézus és Péter története hangzott el. Jézus arra szólítja fel a halászokat, hogy a sikertelen éjszakai munka után ismét vessék ki hálóikat:

„Evezz a mélyre, és vessétek ki a hálóitokat halfogásra!”

Péter válasza az engedelmesség és a bizalom példájává vált:

„Mester, egész éjszaka fáradoztunk, de semmit sem fogtunk. A te szavadra azonban kivetem a hálót.”

A történet végén Jézus Pétert már új küldetéssel bízza meg:

„Ne félj! Mostantól emberhalász leszel.”

Kocsis Fülöp metropolita homíliájában a vetés, az aratás, az adakozás és a lelki növekedés gondolatát kapcsolta össze azzal a nappal, amikor Tarapcsák János atya átadta szolgálatát Szaplonczay Márk atyának. A metropolita Szent Pál szavait idézve arra hívta fel a figyelmet, hogy nem pusztán az anyagi adakozásról van szó, hanem arról a belső indíttatásról is, amely az embert a jó cselekvésére vezeti. Mint fogalmazott: „Senki ne értse félre, hogy én most itt valami adakozásról akarok beszélni, de fontosnak tartom, hogy ma, amikor egy stafétát adunk át, itt van János atya, aki sok-sok éven át vezette ezt a közösséget, és átadja Márk atyának, aki nagy lendülettel és lelkesedéssel folytatja ezt a munkát.”

Fülöp metropolita szerint a szolgálat átadásának napján különösen fontos az a gondolat, hogy az ember ne kényszerből, hanem belső meggyőződésből tegye meg azt, amire hivatást kapott: „Vagyis, hogy ez a kettő nem ugyanaz. Van egy saját elhatározás, azt érdemes követni, ne pedig kényszeredetten és kelletlenül. A kettő nem ugyanaz.” A prédikáció egyik központi gondolata az volt, hogy az emberben eredendően ott van a jóra való készség, azonban ezt sokszor elnyomják a félelmek, a számítások és a külső szempontok. „Minden ember lelkében jó, csak el van rejtve sokszor ez a jóság.”

Az evangélium „Evezz a mélyre” felszólításához kapcsolódva Fülöp metropolita a lelki élet mélységére irányította a figyelmet. A Genezáreti-tavon történt csodálatos halfogást úgy értelmezte, mint amely az ember belső világának felfedezésére is meghívást jelent. „Sokszor a felszénen maradunk, és nem meredünk a mélyre menni. Pedig a mélyben ott van az Isten igazsága. Az imádság pedig nem más, mint önmagamba szállás. És akkor lelkem mélyén tudok találkozni Vele.”

Végül Márk atya szolgálatára is áldást kért, azt kívánva, hogy új parókusként a közösség lelki növekedését segítse. „Adja Isten, hogy Márk atyának a buzgósága, imádságos élete ebben segítse az itt élőket. Hogy minél imádságosabbakká váljanak. Hogy minél odaadóbbak legyenek a lelki életben.” A nyírmártonfalvai közösség számára így egyszerre jelentett új kezdetet az ünnep: lezárult János atya hosszú szolgálatának egy szakasza, és megkezdődött Márk atya parókusi szolgálata. A megújult parókia és templomkert pedig kézzelfogható jele annak a közösségi összefogásnak, amelyben a hívek együtt munkálkodtak környezetük megszépítésén. 

Az ünnep üzenetét jól foglalja össze az evangélium felszólítása: „Evezz a mélyre” – a közösségi életben, a szolgálatban és a lelki életben egyaránt.