A magyar görögkatolikus főpásztor szíriai látogatásának negyedik, egyben utolsó napján reggel Al-Dmeine falujában vett részt Szent Liturgián. Látogatását megtisztelte Jean-Abdo Arbach homszi püspök is, a kis településen így két püspök és három pap végezte a Szent Liturgiát. Figyelemre méltó, hogy a templom nem csak ilyen ünnepi alkalommal, hanem minden vasárnap tele van, a kórus gyönyörűen énekel. Nekünk különösen is szívet melengető, hogy az ikonosztáz előtt a máriapócsi Istenszülő ikonja is látható.
A szentbeszédet Fülöp atya tolmács segítségével franciául mondta, s ebben arra hívta föl a figyelmet, hogy Jézus példabeszédeiben minden részlet fontos, azokra oda kell figyelnünk. Az irgalmas szamaritánusról szóló példabeszéd értelemszerűen tanít minket a felebaráti szeretet gyakorlására, hogy minden szenvedő embertársunkban Krisztust kell meglátnunk. Fülöp atya ugyanakkor a tanítást legfőként a történet elején hallható, jelentétkelennek tűnő részletből bontotta ki.
Fülöp atya szerint nem véletlen, hogy az ember, akit kiraboltak, Jeruzsálemből Jerikó felé vette az irányt, tehát éppen távolodóban volt a templomtól. Nagyon fontos, hogy mi ne távolodjunk el a templomtól, az Egyháztól, az Istentől. Nyugat-Európában észre sem veszik az emberek, hogy eltávolodnak Istentől és bűnben élnek. Pedig épp ellenkező irányt kellene vennünk: Isten felé, egyre közelebb hozzá. Ez a falu büszke lehet arra, hogy több papot és szerzetest is adott az egyháznak. A fiatalokat arra kérte, hogy ma se féljenek meghallani Isten hívó szavát.
A melkita Szent Liturgia minden részletében megegyezik a miénkkel, hiszen ugyanazon rítusról van szó. Figyelemreméltó részlet azonban, hogy a kis- és nagybemenet náluk valódi körmenet, amely egészen a templomajtóig megy ki, s onnan középen jön vissza az oltárig, s ezen a hívek is részt vesznek, felnőttek, fiatalok és gyermekek, kinek gyertya, kinek zászló a kezében. Különösen szép, hogy az evangélium olvasása közben a gyermekek, kisgyerekes családok körülállják az evangéliumos könyvet, még az egészen kicsi csecsemőket is odaviszik.
A szír keresztényeknél szokás, hogy az egyébként igen népszerű cserkészek egyben zenélnek is, ünnepeken, különleges alkalmakon pedig körmenettel emelik az ünnep fényét. A Szent Liturgia végeztével a püspök atyák a főkapun vonultak ki a templomból, és fiatalok nagy csinnadarattája mellett vonultak be a parókia közösségi épületébe.
Mielőtt kiértek volna, egy idős asszonyokból álló csoport tagjai sajátos énekükkel köszöntötték őket, melyet a térségre jellemző kurjongató hangokkal kísértek. Ekkor már az összes hívő a templom oldalán állt, a cserkészek egyenruhában, zászlókkal, dobokkal, rézfúvós hangszerekkel álltak sorfalat a templomkaputól a közösségi házig. A parancsnok jelt adott, és katonai parádékat megszégyenítő hangerővel és lelkesedéssel rákezdtek az Örömódára. A püspök atyák a cserkészek sorfala között, a hívek integetése, tapsa és a nők kurjongatása közben vonult a közösségi ház lépcsőjéig, ahol Fülöp atya áldaást adott a jelenlévőkre.
Az ünnepség végeztével a két püspök atya a közösségi ház fogadótermébe ment, ahol az egyházközség minden tagja egyesével kézfogással, kézcsókkal köszöntötte őket. Sokan közös fényképet kértek Fülöp atyától: a cserkészek, a nőegylet, az énekkarosok, a családok és sok fiatal egyesével is. A fiatalok kérésére a szeretettel közrefogott vendég be is kapcsolódott a közös énekükbe. Végül a képviselőtestület bőséges ebéddel vendégelte meg a püspök atyákat. Búcsúzáskor a polgármester, a parókus és az egyes csoportok képviselői mind hálájukat fejezték ki az anyagi támogatásért és a testvéri kapcsolatért.
Al Dmeine falujától búcsúzva a szomszédos Al Qusayr városába látogatott el Fülöp atya, amely stratégiai fontosságú volt a háború során. Sajnos ez még ma is meglátszik az utcákon, házakon. Nem csak a főutca legtöbb háza romos, de egy-egy városrészen végigautózva kizárólag földig rombolt házak romjai között haladtunk.
A főpásztor találkozott a parókussal és családjával, megnézték a templomot, mely szintén magán viseli a barbár pusztítás nyomát. Dzsihadista szokás szerint a keresztény képeket és ikonokat kivágták, szétzúzták, elégették. Az ikonosztáz négy képe hiányzik, jelenleg festőt keresnek, aki megfestené az ikonokat.
Homszban a szír katolikus püspök fogadta Fülöp atyát, aki nem más, mint az a Jakub Mourad, aki egyik alapítója, később elöljárója volt a Mar Mousa szerzetesközösségnek (Erről itt írtunk korábban.) Végtelenül kedves, alázatos, mosolygós ember, akit 2015-ben elraboltak és több hónapig tartottak fogva az Iszlám Állam katonái. Elmesélte elrablása, fogsága és csodáaltos szabadulása történetét.
Noha Fülöp atya látogatásának fő célja a melkita egyház tricentenáriumi évének ünnepélyes megnyitása volt, az ünnepséget az izraeli háború átterjedésének veszélye miatt elhalasztották. Ehelyett vasárnap este, a gázai és palesztin áldozatok emlékére végzett ünnepi Szent Liturgián vett részt a pátriárkai székesegyházban.
A Szertartást I. József pátriárka végezte Fülöp metropolita, Nicolas Antiba emeritus damaszkuszi érsek-metropolita, Jean-Abdo Arbach homszi püspök, Elias Al-Debei, Bosra és Houran érseke, és számtalan pap közreműködésével. A szertartáson, – melynek végén panachidát végeztek – jelen volt Mario Zenari pápai nuncius, Armash Nalbandian örmény ortodox püspök, Samir Nassar damaszkuszi maronita érsek, a dolgozók és földművesek államtitkára, az állambiztonsági hivatal képviselője, a legfelsőbb bíróság elnöke, a hírközlési miniszter, Damaszkusz főpolgármestere, és az algériai nagykövet. A szertartást követően, - melyet élőben közvetített a szír állami televízió,- köszönetet mondott az együttérzésért Ashour Abdel Hadi, Palesztina helyettes nagykövete.
A pátriárkától és a vendégektől elbúcsúzva Fülöp atya Bejrútba utazott, ahonnan Isztambulon át Budapestre fog érkezni. Élményeiről, tapasztalatairól képes beszámolót tart az érdeklődőknek.
Fülöp atya szíriai útjának első napjáról ide kattintva olvashat.
Fülöp atya szíriai útjának második napjáról ide kattintva olvashat.
Fülöp atya szíriai útjának harmadik napjáról ide kattintva olvashat.