Fülöp metropolita: Jézus nem idegen köztünk, nem űrből pottyant lény - gyertyagyújtás Debrecenben

Hercz Nelli, a Debreceni Népi Együttes tagja hozta el a fényt a Kossuth térre, a Nagytemplom előtt több százak vágya teljesült, amikor az adventi koszorún fellobbant az első gyertya lángja vasárnap. Az adventi fényt többen kísérték útján az egyházi felekezetek képviselőivel a Kossuth térig a Régi Városházától indulva – így őrizték együtt a tüzet. A háromkirályok, gólyalábasok vezették az ünnepélyes menetet, őket követte többek között a Debreceni Egyetem Hortobágy Néptáncegyüttese, valamint további fellépők és közreműködők.

Kezünkben az életünk

– Testvéreim, barátaim: mit is ünneplünk karácsonykor? Hogy Isten nekünk adta fiát, egyszülött fiában önmagát. Átadta nekünk az életét, kezünkbe tette sorsát, hogy mi is kezünkbe vegyük életünk, ezt az isteni morzsát. A betlehemi fényben látjuk Máriát és a gyermeket, de e gyermekben önmagunkat látjuk: magunkban istenfényeket. Lám, a barlang fénylik, kik belépnek látják, meglátják benne fényleni önmaguk világát, Jézus nem idegen köztünk, nem űrből pottyant lény. Remegő gyermek a hidegben, minket áttüzesítő fény – mondta Kocsis Fülöp, a Hajdúdorogi Főegyházmegye érsek-metropolitája. 

Az összetartozás jelképe

A városban elkezdődött egy olyan időszak, amely nemcsak várakozással, de szeretettel teli is egyben. Gyermekek, szülők, nagyszülők gyűltek össze a Kossuth téren, hogy együtt szeretetben, békességben tanúi legyenek az első gyertyalángnak, amely a város koszorúján tündökölt vasárnap este. 

Papp László polgármester is megosztotta a jelenlévőkkel ünnepi gondolatait: „A modern kori karácsony gyönyörű, és egyben elképesztő látványosságban nyilvánul meg. Nem egyszer láthatjuk, hogy a karácsony világi jelképei, már talán semmilyen kapcsolatban nem állnak a keresztény tanításokkal: a hittel, Jézus születésével – ha le akarom egyszerűsíteni – akkor pusztán egy nagy bevétellel kecsegtető ünnep, amelyhez meg kell teremteni a fogyasztásra, a költekezésre ösztönző látványvilágot. Ha magunkba nézünk, akkor pontosan tudjuk, mi sem tudunk ellenállni a mai, karácsonyhoz kötődő szokásoknak. Amelyeknek természetesen nagyon fontos része, hogy örömet szerezzünk mindazoknak, akik fontosak számukra, de ez a látványvilág – amelyről beszéltem – a karácsonynak a külsőleg érzékelhető, látható oldala. Ha ez a látható karácsonyi világ – amely körülvesz bennünket – tiszteletben tartja: a tradíciókat, a vallási szokásokat – tiszteli, sőt kiemeli a karácsony keresztény lényegét. Debrecenben, az ünnepre történő felkészülés összeforrt az egyházakkal, a karácsony egyházi, vallási tanításaival, ez pedig segíteni tudja azt a törekvést, hogy minél több emberhez eljusson a karácsony csodálatos üzenete: Jézus születésének öröme.” – hangsúlyozta beszédében.

Istencseppek vagyunk

Palánki Ferenc debreceni-nyíregyházi megyés püspök beszédében hangsúlyozta, az advent az úrjövet ünneplése és az Úr várása, és annak ideje, hogy az ember kicsit tudatosabban fontolgassa önmagát: Miben is hiszek, miben is hiszek? Mi az, amit várunk, mire készülünk?

– Nem elég készülni arra, hogy eljöjjön a karácsony és szép legyen, mert bár nagyon fontos, hogy ünnepeljük a karácsony misztériumát, valójában az örök karácsonyra készülünk. Keresztény embert kell, hogy jellemezze ez a tudatos gondolkodás, hogy világosan lássa, hogy kiben hisz. Advent napjai szeretnék az emberben egy kicsit komollyá és konkréttá tenni a hitet, jó, ha helyretesszük magunkban hitünknek a dolgait, hogy mi Isten szeretetét befogadtuk a szívünkbe, szeretetét képviseljük a világban. Nemcsak arról van szó, hogy én miben hiszek, hanem, hogy Istentől milyen küldetést, hivatást kaptam. Valaki így fogalmazott: „mindannyian földre hullott istencseppek vagyunk, akik, mint a harmat, felismeri hasonlóságát a tengerrel” Ez a mi hitünk, Jézus Krisztus azért jött el közénk, hogy megmutassa, embernek lenni Isteni dolog. Azért jött el, hogy fölemeljen bennünket, megajándékozzon a szeretetével, hogy mi is az ő szeretetével tudjuk szeretni egymást – fűzte hozzá.

Eljussanak a bölcsőig

– Úton, áldás és fény, ez advent első vasárnapjának üzenete – mondta Fekete Károly református püspök, majd Lukács evangéliumából idézett: „Történt pedig azokban a napokban, hogy Augusztus császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Kviriniusz volt a helytartó. Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják. Felment József is a galileai Názáretből Betlehembe.” Majd folytatta: úton lenni adventtől karácsonyig ez egy olyan ősi feladat, amelyik megmozgatta az ókor népét az első advent idején is. Útra keltek sokan Augusztus császár rendelete miatt, aztán jöttek az angyalok, Betlehem mezejében, és újraindították a pásztorokat, hogy menjenek egészen Betlehemig, aztán pedig valami belső vágy elindította a napkeleti bölcseket, hogy sok száz kilométert megtéve eljussanak Krisztus jászol bölcsőjéig – mondta végül.