Fülöp metropolita: a szétszakítottság, az ellenségeskedés ott van, ahol hiányzik Jézus

Megtelt a Krisztus-hívők egységéért imádkozókkal a Miklós utcai templom, melynek lelkipásztora Asztalos Richárd köszöntötte a híveket. Felidézte, hogy Krisztus után 395-ben éppen ezen a napon (01.17-én) hunyt el Nagy Theodosius császár, akinek az uralkodása alatt elindult a keleti és nyugati római birodalom szétválása, később aztán, 1054-ben a nyugati és a keleti egyházszakadás is megtörtént. Az evangélikus lelkipásztor szerint különös egybeesés, hogy éppen ezen a napon imádkozhatunk a keresztény egységért, annak előremozdításáért, úgy ráadásul, hogy a 2022-es ökumenikus imahét tematikáját a közel-keleti keresztények állították össze.

A közel-keleti keresztényekről az utóbbi években szörnyű megpróbáltatásaik miatt keveset hallottunk, de ettől függetlenül is illő volna többet tudnunk róluk – erről már Fülöp metropolita atya beszélt prédikációja elején, melynek alapgondolatát Máté evangéliuma adta: „Az emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon” (Mt 20, 20 –28)

A közel-kelet a világnak az a része, ahol a legtöbb keresztény egyház él együtt s a keresztény egyház legtöbb vezetője is Szíria fővárosában, Damaszkuszban szolgálja az Urat. Itt vannak római katolikusok és görögkatolikusok, protestánsok, baptisták és más felekezethez tartozók és a keleti egyház számos központja itt van.

„Fergeteges gazdagság, szinte felfoghatatlan sokféleség, itt az egyház a maga színpompájában él és tegyük hozzá gyönyörű egységben, mert minden bizonnyal történelmi, sőt teológiai okok is vezettek oda, hogy itt az egyházak ilyen sokféleségben élnek, amelyek szétválása sok esetben súlyos viták következtében született meg.” – világított rá a főpásztor és megjegyezte, hogy az egymás közti viszálykodás már a múlté, jelenleg egységben élnek, ami minden bizonnyal annak is köszönhető, hogy mindegyikük sajátjának tartja Jézus szülőföldjét. A Szentföld, az ősegyház területe nemcsak Betlehem és Jeruzsálem, Galilea környékére, hanem például Damaszkuszra is kiterjed, ahová Szent Pál már a keresztények első üldöztetése során azért ment, mert tudta, hogy ott nagy számban élnek.

„Jézus szülőföldjéről van tehát szó, amelynek a közös szenvedés a másik összetartó ereje. Mindig is súlyos szenvedéseket kellett megélnie az itteni keresztényeknek, de ma soha nem látott keresztényüldözés tombol a területen. Ezrek, százezrek haltak meg egykor, de ma millióan vesztik életüket vagy válnak földönfutókká és menekülnek el az országukból.” – hívta fel a figyelmet Fülöp metropolita atya, aki szerint a szenvedés egységgé kovácsolja őket, hiszen a néhai ellentétek kisimultak a különféle felekezetek között. Ők tűzték ki jelül a csillagot (a szimbólum az idei ökumenikus imahét debreceni imaalkalmain is megjelenik; a különféle rendezvényekről ismert csillagot a város bocsátotta a szervezők rendelkezésére), ami vezet minket is ezen a héten, akár egykor a napkeleti bölcseket Jézushoz.

„A piciny gyermekben felismerték az Istent, a Megváltót. Közel-keleti testvéreink ezt a csillagot állították elénk, azért, hogy mi is kövessük, hogy induljunk el, hogy az legyen a vezetőnk, ami elvisz mindannyiunkat Jézushoz, mert a szétszakítottság, az ellenségeskedés ott van, ahol hiányzik Jézus és mihelyst elindulunk felé, azon nyomban egymáshoz is közeledünk. Az egység munkálásában nincs is más dolgunk, mint Jézust keresni, hozzá közeledni, mert sokszor nem találjuk meg…tévelygünk, rossz vezetők miatt nem találjuk Őt, s benne az egységet. Induljunk el és kövessük a csillag útját.” – világított rá Fülöp metropolita majd arról elmélkedett, hogy akár egyházi vezetőként, akár egyszerű hívőként legfőbb feladatunk az, hogy Jézus felé vezessük azokat, akik még nem hallottak róla vagy torz képük van az Egyházról.

A szülők élethivatása is az, hogy elvezessék gyermekeiket a Megváltóhoz, nem elég taníttatni és a földi javakat megadni nekik, ha közben távolodnak Jézustól. Mert azzal is szembesülni kell, hogy a mai világ – soha nem látott módon – akarja eltávolítani fiainkat, gyermekeinket Jézustól. De hasonló a pedagógusok felelőssége is. „Fel kell tehát ismerni azt, hogy mindenkinek van vezetői felelőssége. Nem feltétlen kell nagy szavakkal, hangzatos tanácsokkal segíteni, hiszen a csillag is csendben, némán vezette a napkeleti bölcseket Betlehembe. Éppen az a világosság ragyogta be életüket, ami a betlehemi sötét barlangból áradt szét. Ha Jézus közelsége, Isten jelenléte ragyogja be valaki szívét, gondolkodását ő maga is vezetővé fog válni, akár önkéntelenül is. Ez az imahét is arra vezet minket, hogy egymáshoz közeledjünk. Egymás elfogadása, megismerése nem is olyan nehéz, mert a másik emberben is ott van Jézus.” – mondta érsek-metropolita atya.

Zárásként egy személyes történetet mesélt el a főpásztor: Balog Zoltán református püspök Szíriában járt, akit megkért Fülöp metropolita, hogy egy szerény adományt jutasson el az ott élőknek. A felajánlás egy családfőtől érkezett, aki úgy fogalmazott: ennyivel tartozik a bajba jutottaknak. Balog püspök úr Maalula településére vitte az adományt, amit a legtöbbet szenvedett családok között osztottak szét. Mint mesélte: mikor a terroristák betörtek a városba elraboltak egy édesapát, akit négy hónapon át tartottak fogva és kínozták őt, hogy tagadja meg a hitét. Csak annyit kellett volna tennie, hogy muszlimnak vallja magát, de ennyi idő alatt sem tudták megtörni.

„Szinte csodálatos módon visszatérhetett és attól kezdve ez a vértanú édesapa egészen biztos, hogy nagyon közel tudta vezetni gyermekeit Jézushoz, akiért annyit szenvedett. Nem az összeg segít egyébként igazán rajtuk, hanem az együttérzés, hogy együtt vagyunk velük. Sokat szenvedett testvéreink tanítanak bennünket; föltették az ökumenizmus egére azt a csillagot, amelyik vezet bennünket. Induljunk el, haladjunk ezen az úton, de még inkább mi magunk váljunk csillagokká, hogy hiteles vezetőként másokat is elvezethessünk Jézushoz.” – zárult a prédikáció.