Fülöp metropolita húsvéti üzenete

Fülöp metropolita húsvéti üzenetében a feltámadás mindent megvilágító jelentőségéről beszélt. Kiemelte, hogy bár a hívek negyvennapos böjttel és lelki felkészüléssel készültek az ünnepre, húsvét öröme nem csupán ezen múlik: Isten mindenkit meghív az ünnepre, még azokat is, akik csak az utolsó pillanatban fordulnak felé. Hangsúlyozta, hogy a feltámadás fénye új értelmet ad az emberi életnek, és átformálja a szenvedésekhez, kudarcokhoz való viszonyt is. A metropolita felidézte az apostolok példáját, akik kezdetben nem értették Jézus tanítását és halálának eseményeit, ám a feltámadás és később a Szentlélek által megvilágosodva ismerték fel azok valódi jelentését. Hozzátette: ugyanígy a hívők is a feltámadás fényében érthetik meg saját életük történéseit.

Beszéde végén arra buzdította a híveket, hogy a húsvéti örömhírt – „Föltámadt Krisztus!” – ne csak az ünnepen, hanem az év minden napján tartsák szem előtt, különösen a nehézségek idején.

A teljes szöveget itt olvashatják, itt pedig vissza is hallgathatják:

- Gyertek, merítsetek fényt a soha nem alkonyodó világosságból! Drága testvéreim, a mai éjszakai szertartást ezzel a Himnusszal kezdtük, és én most a föltámadás mindent megvilágító fényéről szeretnék néhány szót szólni. Negyven napon keresztül és még egy héten a nagyhéten át készültünk erre a mostani napra, erre a pillanatra, hogy teli szívvel énekelhessük végre Föltámadt Krisztus. Mondhatni készületünk eredményeként élhetjük át ezt a kimondhatatlan örömöt. Amilyen volt a készületünk, olyan az ünnepünk hőfoka. De ez nem így van. Ez csak a nagyböjt elején figyelmeztetőleg mondtuk saját magunknak, hogy ne legyünk restek a munka idején, és ne lankadjunk a böjtünk, a fölajánlásaink, a lelki törekvéseink során. S valóban, akkor igaz is volt, azzal kellett számolnunk, hogy ha komolyan vesszük a böjtöt, akkor szép lesz az ünnepünk, ha viszont félvállról könnyedén, akkor meg nyomtalanul átfut rajtunk. Csakhogy ma más igazság van. Ma a 11. órakor munkába állót is meghívja az Úr az ünnepi asztalhoz. Azt is, aki kezdettől fogva böjtölt, azt is, aki csak félúton tért észre, és azt is éppen úgy, aki csak épp ma gondolt rá, hogy húsvét van, el kellene jönni a templomba. Erről a földről nézve egyenetlenségnek látszó Isten igazságról Aranyszájú Szent János atyánk gyönyörűen beszélt húsvéti hittanító homíliájában. Drága testvéreim! Ma erre a fényes isteni igazságra figyeljünk. Ma mindenki részesülhet ebből a fényből, amely új megvilágításba helyezi az életünket. Ha visszagondolunk az apostolok, akik három éven át hallgatták Jézust, ők is vajmi keveset értettek meg mind abból, amit Jézus mondott, tanított nekik. Sokszor értetlenkedtek, vagy nagyokat hallgattak, volt, hogy kérdezték mesterüket, de sokszor nem is merték még megkérdezni sem. Nem véletlen, hogy amikor teljesen abszurd fordulatot vett a sorsuk, amikor a mestert elárulták, elfogták, meggyilkolták és eltemették, akkor ezzel a teljes kudarccal egyszerűen nem tudott mit kezdeni. Jóllehet mindezt előre megmondta nekik Jézus, háromszor jövendölte meg szenvedését, halálát és föltámadását. Még a farizeusok is emlékeztek rá, hiszen azért is akartak őrséget állítani a sírhoz, nehogy az apostolok Jézusnak erre a szavaira hivatkozva harmadnapon föltámadok, eljöjjenek és ellopják a testét. Dehogy készültek ők halottrablásra. Féltek, bezárkóztak, attól rettegtek, hogy ők is arra a sorsra jutnak, mint a mesterük. Nem véletlen, hogy amikor élessé vált a helyzet, Péter nem is merte vállalni a vele való közösséget, egyszerűen letagadta, hogy Jézushoz tartozik. Ebben a teljes kudarcban szerteszét lettek. Amint Jézus ezt is megjövendölte.

Igen hamar kezdtek visszatérni korábbi életvitelükhöz. Ketten még aznap elindultak Jeruzsálemből hazafelé. Nem sok reményét látták annak, hogy ott maradjanak. Szóval alig értettek meg valamit Jézus rendkívüli tanításából. Érdekes, hogy amikor ennek a két tanítványnak Jézus utánament, és kezdte nekik magyarázni a dolgokat, mondhatni újra elölről, akkor az értelmük még mindig nem, csak a szívük kezdett valamit kapiskálni, és a nagy fölismerés majd csak a kenyértörés pillanatában érkezett el. A többi pedig, akik találkoztak Jézussal, ők is lassan ocsúdva fogták fel, hogy mi is történt. Olyan dolog, ami az emberi értelem számára fölfoghatatlan, hogy a halott föltámadt, hogy aki még életében halottakat támasztott föl, az most önerejéből támadt föl. Föltámadt és kézen fogva kiemeli, kivezeti azokat is, akiket az alvilág addig fogva tartott, kezdve Ádámtól és Évától. Micsoda fordulat! Lassan tehát megértik, kezd nekik derengeni, hogy mi is történt, mi történik valójában. De majd igazán, amikor Jézus ígérete szerint megkapják a Szentlelket, aki elvezeti őket a teljes igazságra, akkor fogják föl a maga teljes valóságában, hogy végérvényesen győzött az élet, hogy a halál nem tarthatta fogságában a halandókat, hogy az ember sorsa nem az alvilág és a pokol, hanem az örök élet és örök boldogság. Ebben a fölismerésben, ebben a megvilágosodásban minden, de minden egészen másnak látszik. Minden a helyére kerül, értelmet nyer minden. A föltámadás fénye nemcsak a sötét barlangot világította be, nemcsak az emmauszi tanítványok szívét gyújtotta föl, nemcsak az apostolok értelmét nyitotta meg, hanem egy egészen új világot nyitott nekünk is testvéreink. Jézus Krisztus föltámadása az első húsvét óta egészen új életet élnünk. Az életünk reménységben telik, a gyöngeségeinkből erőt kapunk, az akaratunkat megbénító bűneinktől pedig megszabadulunk. Krisztus föltámadt és mi is új életet élhetünk. Az új élet vár ránk, testvéreim, ha hiszünk a föltámadásban, ha a föltámadás fényében szemléljük életünket, az apostolok is visszatekintve a föltámadás fényében értették meg Jézus szavait. Megnyílt az értelmük, és fölfogták, hogy mit miért mondott és tett Jézus. Még a kínszenvedése és a halála is értelmet nyert. Testvéreim, mi is a föltámadás fényében értjük meg saját életünket. A föltámadás fényében nyer értelmet minden szenvedésünk, minden vergődésünk, kudarcunk és kínlódásunk. De még örömünk is új ragyogásban tündököl. Ma ez a fény, mint reflektor világít be mindent. Ma fölragyog a világ világossága, ma fényben úszik az egész teremtett világ. Krisztus föltámad, és a sírból ránk ragyog az örök élet világossága. Testvéreim, hiszünk-e, merünk-e ebben hinni? Ma fölteszem ezt a fontos kérdést, mert ma könnyű rá válaszolni. Teszek is egy próbát, ki mit gondol. Mi a válasz rá, ha azt mondom, föltámadt Krisztus? Valóban föltámadt! (Mondták a hívek egybehangzóan.)

Jól van, mindenki tudta. Arra kérek mindenkit ma, hogy ezt a rendkívüli világrengető, világot megváltó igazságot ne is feledjük el. Éppen életünk legnehezebb perceiben jusson eszünkbe az egyházunk segít. Ha 40 napon át készültünk erre az örömtől túlcsorduló fölismerésre, egyházunk most 40 napon át gyakoroltatja velünk ennek igazságát. Ez a mi görögkatolikus köszöntésünk, amikor egymással találkozunk, ezzel a fölismeréssel köszöntjük egymást, mintegy egymást emlékeztetjük, hogy soha el ne feledjük, az év minden napján jusson eszünkbe föltámadt Krisztus. Föltámadt Krisztus! Föltámadt Krisztus! Valóban föltámadt. Tehát tudjuk, soha ne feledjük el.

Amen.