Fülöp metropolita üzenete a végzős diákjainknak

Kedves ballagó diákok!

Egy jó iskola nem csak ismereteket ad át, nem csak a tudást gyarapítja, hanem rámutat arra, hogy az ismeret, a tudás akkor igazi, hogyha az beépül. Az ember minél többet tud meg a világról, annál többet kell, hogy megtudjon önmagáról. Különben nem érti a világot, ha nem érti saját magát. Hiába szerez ismereteket bármilyen tudományterületről, ha közben nem az önismeretben fejlődik, hasznavehetetlen lesz minden megszerzett tudás és ismeret.

Igen, a jó iskola nem csak ismeretet, hanem valójában önismeretet ad át. S talán meglepő lehet, hogy itt a mi keresztény, görögkatolikus iskolánkban is az önismeretről beszélek, hozzátéve az önértékelést, az önbecsülést, az öntudatot. Igen, ezek azok az alapkövek, amelyek nélkül nem tud előre továbblépni az életben. Hiába énekeljük, hogy tovább, tovább, hogyha az önismerettel nem tudtad megalapozni ezt a továbblépést. Énekeljük az véndiák búcsúzik már, hát nem olyan öregdiákok vagytok ti, de nemcsak a kor miatt sem, hanem hát folytatódnak még legtöbbötök számára a diákévek. De csak akkor folytatódik, hogyha ezt az önismeretet tovább építitek.

És ami miatt a keresztény, görögkatolikus iskolánk erről bátran beszél, az éppen ennek az önismeretnek, önértékelésnek, öntudatnak az igazi voltát hangsúlyozza.

Lehet, hogy azt gondoljuk, hogy hát nem arról volt szó mindig, hogy ne legyünk önzőek, hanem inkább önzetlenek legyünk. Hát csak akkor tudunk önzetlenek lenni, hogyha tudjuk, hogy mik a mi értékeink. Nagyon érdekes, hogy csak az tud másokat is szeretni, aki önmagát szereti. Az Ószövetségben nagyon ősi tanítás volt, és Jézustól számon kérték, és ő is ugyanezt erősítette meg, a két legfőbb parancs ebben áll Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és felebarátodat, mint önmagadat. Ha önmagadat nem szereted, nem tudod szeretni a felebarátodat. Ha önmagadat nem tudod szeretni, nem leszel jó feleség és nem leszel jó férj. Nem leszel jó édesanya és jó édesapa. Nem leszel igazán jó embertárs és igazi barát, ha nem szereted önmagadat.

Persze az Újszövetségben Jézus tovább is lépett, és azt mondta, hogy én új parancsot adok nektek. Igen, ez is igaz. Szeresd Uradat, Istenedet, felebarátodat, mint önmagadat. De én új parancsot adok nektek, és ez így szól Úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket. Tehát az Isten szeretetével kell tudni szeretni. Az Isten szeretetével kell tudni szeretni önmagamat. Az Isten szemével kell tudni látni önmagamat. Minél többet megtudok az Istenről, annál jobban megvilágosodik, hogy én ki vagyok neki? Hogy énrám hogyan tekint? Hogy mennyire vagyok neki fontos? Drága diákok, ezt akartuk nektek megtanítani, hogy vegyétek észre, hogy mennyire szeret titeket az Isten.

És minél jobban gyarapodik a tudásod az Istenről, a világról sok-sok ismeretet be lehet gyűjteni. Ez mind az Istenről szól. S az önismereti gyarapodás is az Istenről szól. Mert mindent az Istennek köszönhetünk, mindazt, amit fölfedezek a világban, az az Isten ajándéka. S annál boldogabb vagy, minél inkább tudod látni magadat az Isten szemével, aki nagyon szeret téged.

Ezzel az összefoglalással indítunk el benneteket. Remélem, hogy jó alapot adtunk az intézményeinkkel, a munkatársakkal, pedagógusokkal, próbáltunk együttműködni a szülőkkel, az atyákkal, hogy ez a sok-sok ismeret beépüljön, önismeretté váljon, fedezzétek föl, hogy milyen értékesek vagytok, ha bárki más nem tud téged értékelni, nem számít! Mert az Isten nagyra értékel téged, és ez az, ami számít. És ezzel menj tovább! És ezzel tudsz helytállni majd a világban a nehéz feladatok közepette, bármi is ér.

Remélem, hogy el tudtok ültetni bennetek ennek a nagyszerű üzenetnek, nagyszerű igazságnak a magját, amit aztán tovább kell majd bontanotok önmagatokban.

Szeressétek önmagatokat, szeressétek társatokat, szeressétek jövendőbeliteket, gyermekeiteket, tanáraitokat, szüleiteket hálás szívvel, szeressétek az Úristent, mert ő nagyon szeret titeket. Ezt vigyétek magatokkal az iskolából.