Futásunk közelebb kell vezessen Krisztushoz - Pray&Run futózarándoklat Máriapócson

Volt, aki a családjáért, volt, aki a futás öröméért, volt, aki az edzéstervének a részeként, vagy az „életéért” futott, a kárpátaljai fiatalok pedig a békéért. A máriapócsi Pray&Run futózarándoklaton lehetőség volt az első félmaraton teljesítésére, vagy arra, hogy levezessék az előző heti ultrabalatoni feszített óriáskört, esetleg 18 félmaraton után keresztgyermekkel közösen, váltóban lefutni a 21 km-t. Mind a majd’ ötszáz, rajvonalnál felsorakozó futónak megvan a maga motivációja az úton való elindulásra, felsorolni sem tudnánk, de a célja mindenkinek ugyanaz volt: befutni a kegytemplom kapuján, célba érni a kitűzött út végén, Mária lábainál.

A görögkatolikus szervezésben megvalósuló IV. Pray&Run Futózarándoklat reggel nyolc órakor kezdődött a kegytemplomban Paraklisszal, azaz az Istenszülőhöz intézett imádsággal, melyet Orosz István atya, a nemzeti kegyhely igazgatója végzett. Ő arra emlékeztette beszédében a jelenlévőket, hogy a pray és a run, az imádáság és a futás milyen viszonyban is van itt egymással: a futás van az imádságért és nem fordítva. Azt a kérdést járta körül, miért is fut tulajdonképpen az ember. „Az életéért. A gondviselés úgy rendezte, hogy az ember fusson az életéért, hogy túlélhessen” – mondta, amint ez a perzisztencia vadászatra való képességében is igazolódni látták korábban. 

Azokat a szentírási idézeteket vette sorra, ahol a futás mozzanata előkerül. Zakeus, az alacsony és megvetett ember előrefut a tömegből, hogy felmászhasson a fügefára. Ő azért fut, hogy találkozzon Jézus Krisztussal. „Ha az én futásom nem arról szól, hogy Krisztussal akarok találkozni, akkor a futásom egyszerű testmozgás marad. A keresztény ember futása Zakeus futása kell legyen.”

A húsvéti időszakban vagyunk, s szemünk előtt vannak a feltámadásról tanúságot tevők, akik a sírhoz futottak, majd a hírrel elfutottak a sírtól – magyarázta.

„Futásomnak a föltámadotthoz kell vezetnie, és róla kell tanúságot tennem.” – hangoztak István atya szavai. Majd sorra vette Szent Pálnak ezzel a témával kapcsolatos szavait is, aki az életről úgy beszél, mint egy futásról. Ezt összegezve állapította meg: „azért érdemes futni, hogy a nagybetűkkel írt ÉLETET, az üdvösséget elnyerjük, hogy futásunk közelebb vezessen Krisztushoz.”

A templom falánál nem felejtették el a szervezők kiírni a parakliszon énekelt tropár kezdetét:

„Siessünk buzgón az Istenszülőhöz” – ezek a szavak emlékeztetőül is szolgáltak a futóknak, akik a szó szoros értelmében siettek, és a kegytemplom kapuján befutva lehetőségük volt az Istenszülőhöz is sietni. Voltak, akik ezt valóban meg is tették, s nem mentek haza a futózarándoklatról imádkozás nélkül. A hosszabb távú útvonal mentén további szentírási részleteket olvashattak a futók.

A távok indulása előtt köszöntőt mondott dr. Seszták István atya, a Hajdúdorogi Főegyházmegye főhelynöke, aki a rendezvény nevéből kiolvasható imádkozzál és fussál kettős felszólítást a bencés lelkiséget meghatározó imádkozzál és dolgozzál hívószóval állította párhuzamba. Hiszen a keresztény embernek minden munkáját és cselekedetét át kell hassa az imádság, így a futását is. Itt, Máriapócson ehhez megérezhetjük a Jóisten közelségét és az Istenszülő támogatását. Az elmúlt években elmaradt a rendezvény, így „most azért is hálát adhatunk, hogy úgy futhatunk és imádkozunk, hogy közben találkozunk is, vagyis közben egy közösség teremtődik, gazdagodik és megerősödik.

Május első szombatján a csaknem ötszáz nevező futott át a rajvonalon, családi örömfutás, korcsoportonkénti (egyéni és csoportos) egy, kettő, hét és huszonegy kilométeren elindulva, az őket kísérők szurkoltak, a legkisebbek pedig ugrálóváraztak a kegytemplom előtti téren.

A szervezést és lebonyolítást Szabó Tamás atya, a Nyíregyházi Egyházmegye pasztorális helynöke, Kocsis Dániel atya, a Nyíregyházi Egyházmegye ifjúságpasztorációs referense, Zadubenszki Norbert és munkatársai, Orosz Beáta, Sütőné Görgényi Mónika, Markos Kitti, valamint lelkes önkéntesek vállalták, akik ugyan nem professzionális futóverseny-szervező csapatként végezték szolgálatukat ezen a szombaton, de hála igyekezetüknek, és Tóth Tamás időmérő chipes csapatának is, hiteles időt kaphattak azok is, akik komoly versenyszándékkal érkeztek.

Az esemény jótékonysági célt is szolgált: regisztrációs díjat nem kértek a szervezők, de aki mégis hozzájárult anyagilag ehhez a naphoz, azzal a Damján-tábor megszervezését támogatták. Ez a fajta segítségnyújtás a kezdetektől sajátja a rendezvénynek: az enyhe és középsúlyos fogyatékossággal élő személyeket táboroztató papnövendékek negyedszázada szervezik adományokból az egyhetes Damján-tábort, melyre a Pray&Run a helyszínen befolyt adományokat teljes egészében felajánlja.

A hosszabb távokra benevezők lelki bemelegítésképp egy-egy gondolatindító bibliai idézetet is kaptak, hogy 7, 14 vagy 21 kilométeren keresztül forgathassa magában, ha szeretné Isten igéjét:

„Futok a kitűzött cél felé, az égi hivatás jutalmáért, amelyre Isten meghívott Krisztusban.” Fil3,14

A minden befutó nyakába akasztott érmeken pedig a „Te vagy az út” felirat volt látható. A mezőnyöket a speaker, Palánki István nem visszaszámlálással, hanem egy keresztvetést lezáró Ámennel indította el.

Többek között ezekkel a részletekkel együtt válhatott a Pray&Run futózarándoklat azzá, aminek a mottója hirdeti: futás a testnek, imádság a léleknek.

Az eredményeket megtekinthetik az alábbi linkre kattintva: http://results.sporthive.com/events/6928427473189787648