Hagyjuk, hogy Nagypéntek csendje hozzánk is szóljon, ebben a titokban tárul fel az Isten akarata

Nagypéntek az egyházi év legcsendesebb napja, mégis szólni akar Isten hozzánk ezen az ünnepen – kezdte elmélkedését Seszták István főhelynök atya. 

„Nagypéntek csendje szavak nélkül is szól, beszél hozzád, üzen neked, az Isten szól általa. Mindenekelőtt azt mutatja meg milyen is valójában az Atyaisten, az a Teremtő, akinek mindent köszönhetünk, aki úgy szerette a világot, hogy egyszülött fiát adta oda érte, hogy aki hisz Ő benne, örökké éljen. A fiú eljövetele üdvösséget hoz a világnak. Ebben a csendben azt kell megérteni, hogy Jézus üdvösséghozó életadó világa számunkra az Isten szeretete. A fiú halála a bűneink vállalása és talán eltörlése utat nyit az Atyához. Így találhatunk rá igazán az Isten, az irgalmas Atya visszafogadó szeretetére.” – fogalmazott főhelynök atya, majd azzal folytatta, hogy a beszédes csend Jézusról is szól, az Ő küldetéséről, felfoghatatlan titkáról és kinyilatkoztatásáról, ami nem akar mást mondani, mint feltárni az Atyát, aki az Ő Atyja is.

Jézus szavai a kereszten, kevesek, de mégis lényegre törőek, kétszer is az Istent Atyának nevezi: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek!” illetve „Atyám, kezedbe ajánlom lelkem”. Jézus kevés szava, csendes jelenléte bizony imádság az Atyához, az Istenhez, akivel kapcsolatban a Megváltó is néha úgy érez, mintha elhagyná őt. Emberi gyengeségünk minket is gyakran, talán az Isten félő elvesztésének érzetét táplálja bennünk, de a Nagypéntek csendjében, hogyha az Istent Atyának nevezhetjük, akkor az Ő szeretete vár minket.

Nagypéntek csendes beszéde azt jelenti, hogy az Isten Jézusban teljesíti akaratát. Beteljesedett mind az, amit az Isten elgondolt, beteljesedett Jézus útja és beteljesedik a mi életünk is, ha át – és megéljük nagypéntek titkát. – zárta gondolatait Seszták atya.

A prédikációt követően Kocsis Fülöp érsek-metropolita atya háromszor megtömjénezte az oltárra terített, Krisztus testét ábrázoló plascsenyicát (sírlepel), amit aztán a magasba emelve vittek körbe a főszékesegyház körül. A körmenet végén a hívek a sírlepel alatt fejet hajtva léphettek be ismét a templomba.

A szertartás végén a liturgikus kendőt elhelyezték a virágokkal díszítette szentsíron, ahonnan húsvét éjjel, a feltámadási szertartás első mozzanataként ismét az oltárra helyezik, és ott marad egészen a mennybemenetel ünnepét megelőző napig.