Ebben az évben június 23-án, vasárnap várták az érdeklődőket a Nemzeti Kegyhelyen. A Szent Liturgiát Kocsis Fülöp metropolita vezette, a vendég pedig dr. Bábel Balázs érsek volt. A metropolita bevezetőjében emlékeztetett: „ezzel a búcsúval szeretnénk minden évben a pedagógusok felé a hálánkat kifejezni, és egyúttal egy kis megerősítést adni nekik. Közösen szeretnénk hálát adni az elmúlt esztendők minden kegyelméért, küzdelméért, nehézségeiért, ajándékaiért és bízunk benne, hogy itt erőt merítve folytatják majd ősszel a pedagógusi munkát. Hiszen ne feledjük: van hová jönnünk, van kihez fordulnunk Máriapócson, így nem veszíthetjük el az erőnket, hitünket.”
Bábel Balázs: a zarándok
„Zarándokként jöttem, ugyanúgy hálát adok, mint a pedagógusok” – kezdte dr. Bábel Balázs érsek. „Hiszen velük együtt én is végigküzdöttem az évet. 31 tagiskolánk van, így az összes intézmény adminisztrációs gondja az én vállamat is nyomja. Így hát nem csoda, hogy örülök, hogy véget ért a tanév” – jegyezte meg érsek atya, nem kis derültséget okozva a jelenlévők között.
Majd folytatta: „tudjuk azt is, nem könnyű a pedagógus pálya, annak idején azt mondták a klasszikus görögök, hogy akit megátkoznak az istenek, azt pedagógussá teszik (a hallgatóság ismét jót derült mondatán). A mai, laza erkölcsű világban viszont felmerül a kérdés, hogy mi, akik egyházi iskolában tanítunk, mi az a többlet, amit adni tudunk, hiszen vannak más, jó iskolák is. Miért érdemes nekünk egyházi iskolában tanítani? Fila Béla professzor úr, plébános mondta azt a pártállam idején: mi már most felkészítjük a gyerekeket olyan válaszokra, amiket még nem igazán értenek meg. De, amikor felnőttként szembe találkoznak az Isten-kérdéssel, vagy szeretnék tudni, hogy mi az értelme az életüknek - akkor a választ nem kell keresniük, mert adva van. Nekünk a tanításban van egy abszolút mércénk: Jézus Krisztus, mert Ő is tanító. Szent Pál mondja, egy a ti tanítótok: Jézus Krisztus. Minden szempontból kiváló oktató volt, mert tudott tömegeknek beszélni, úgyhogy elfelejtkeztek az éhségükről, de tudott az értelmiségiekkel is beszélni. Minden életszituációban jó szava volt” – erősítette meg Bábel Balázs érsek.
Mégis, miben másabb egy egyházi iskola?
„Nemcsak erre a földi életre akarunk eligazítást adni a gyerekeknek, hiszen nyitottak vagyunk transzcendens dolgok irányába is. Emellett követelményeket is támasztunk. Ma már sok helyen az a fontos, hogy a gyerek jól érezze magát az iskolában. Persze, érezze jól magát! De ha kikerül az iskolából, és mi a gyermek megfelelő szintjéhez képest nem támasztottunk megfelelő követelményeket – így nem hozza a várt eredményeket másokkal szemben - akkor bizony el lesz keseredve az a diák” – figyelmeztetett Bábel érsek.
Szilárd ismeretrendszer
„Mindezek mellett van egy szilárd ismeretrendszerünk is, amin nem változtathatunk! A tankönyveket évről évre változtatni kell, de a mi ismeretrendszerünk az szilárd. Olyan dolgokat tanítunk, ami 2000 éve is igaz volt, meg 2000 év múlva is igaz lesz. Illetve vannak speciális eszközeink, ami más iskolában nincsen: imádság, bűnbánat, lelkiismeretvizsgálat, vagy éppen önmegtagadás a böjti időben. Mi ezt merjük használni és nyíltan beszélhetünk Jézus Krisztusról. Mi nem vagyunk semlegesek. Ezek azok a szempontok, amelyek bennünket segíthetnek a pályán, és ne legyen kisebbségi érzésünk, hogy egyházi iskolában tanítunk. Mert kell, hogy valami olyasmit adjunk a gyerekeknek, amit esetleg mások nem tudnak megadni. A katolikus iskolák legfőbb védőszentjéről, Kalazanci Szent Józsefről így ír versében Sík Sándor, hogy mire is akar minket tanítani:
Szentje és atyja Kegyes Iskoláknak,
Nagyra törekvő nemes ifjúságnak
Hitre, tudásra, szép életre, jóra
Példaadója!
Zárásként azt kívánta, hogy a pedagógusok pihenjék ki a tanév fáradalmait, küzdelmeit, ősszel pedig újult erővel, az említett szempontok alapján igyekezzenek egy új évet kezdeni. És ne feledjék: a munkájuk nem csak jó, hanem pótolhatatlan.