Hálával tekintünk vissza a 2026-os Szent Damján Táborra

Hónapok előkészítő munkája, számtalan egyeztetés, szervezési feladat, önkéntes szolgálat és sok-sok háttérben végzett munka előzte meg ezt az öt napot. A tábor azonban ismét bebizonyította, hogy minden fáradozásnak megvan a maga gyümölcse. A sok munka mögött végig ott álltak azok az emberek, akik idejüket, erejüket és szeretetüket áldozták azért, hogy a gyermekek és fiatalok felejthetetlen élményekkel, új barátságokkal és megerősödött hittel térhessenek haza.

Táborunk névadójához, Szent Damjánhoz méltó módon idén is arra törekedtünk, hogy a játék, a tanulás, a közösségi élmények és a lelki élet egységet alkossanak. Napjainkat közös imádságok, beszélgetések és liturgikus alkalmak keretezték. A közös imádságok újra és újra emlékeztettek bennünket arra, hogy minden örömünk, minden találkozásunk és minden sikerünk végső forrása maga az Isten.

A nyitó vecsernyét Jármi Zoltán atya vezette, aki már a tábor kezdetén arra buzdított bennünket, hogy nyitott szívvel fogadjuk mindazt, amit az Úr ezekben a napokban készített számunkra. A hét folyamán különleges megtiszteltetés érte közösségünket, hiszen ellátogatott hozzánk Ábel püspök atya, Kocsis Fülöp érsek-metropolita, valamint Orosz Atanáz püspök atya is. Mindannyian együtt imádkoztak velünk a vecsernyéken, személyes jelenlétükkel, tanításaikkal és bátorító szavaikkal gazdagították táborunkat. A záró Szent Liturgiát Takács Gusztáv atya vezette, amely méltó lezárása volt ennek az áldásokban gazdag hétnek.

A lelki programok mellett idén is rendkívül színes és változatos élmények várták a résztvevőket. Vendégül láthattuk a rendőrség munkatársait, akik bemutatták szolgálatukat és felszerelésüket, valamint a bodajki önkéntes tűzoltókat is, akik látványos bemutatóval készültek. Nagy örömet szerzett a gyermekeknek a MeseSzó Egyesület mesemondóinak látogatása, akik történeteikkel nemcsak szórakoztattak, hanem értékeket is közvetítettek.

A sport sem maradhatott el: közös sportdélelőttön próbálhatták ki magukat a táborozók, amelyet egy látványos freestyle futballbemutató tett még emlékezetesebbé.

A görögkatolikus motorosok látogatása szintén különleges élményt jelentett, hiszen jelenlétük egyszerre sugárzott erőt, összetartozást és hitet.

A hét egyik legizgalmasabb programját a Magyar Honvédség katonáinak látogatása jelentette. A résztvevők testközelből ismerkedhettek meg a honvédség munkájával, és megtekinthették a legújabb Gidrán harcjárművet is, amely óriási érdeklődést váltott ki a gyermekek és a felnőttek körében egyaránt.

A közösségi életet gazdagította a hagyományos Ki Mit Tud? is, ahol a táborozók bátran megmutathatták tehetségüket, legyen szó énekről, zenéről, versmondásról vagy humoros előadásokról. A záró estét a Tordasi Szivárvány Együttes tette ünnepivé, akik zenéjükkel méltó lezárását adták a hétnek, és még egyszer utoljára együtt ünnepelhetett a tábor teljes közössége.

A Szent Damján Tábor azonban soha nem csupán a programokról szól. A legnagyobb ajándékot azok a mosolyok, ölelések, beszélgetések, új barátságok és közösen átélt pillanatok jelentik, amelyek talán észrevétlenül, mégis maradandó nyomot hagynak minden résztvevő szívében. Jó volt látni, ahogyan a különböző korosztályok egyetlen nagy családdá formálódtak; ahogyan a csoportvezetők szeretettel fordultak a rájuk bízott gyermekek felé; ahogyan az önkéntesek fáradhatatlanul szolgáltak; és ahogyan napról napra egyre inkább megmutatkozott közöttünk a keresztény testvériség öröme.

Természetesen egy ekkora tábor megszervezése rengeteg feladattal és felelősséggel jár. Voltak váratlan helyzetek, hosszú napok és fárasztó órák, mégis újra megtapasztalhattuk, hogy ahol sokan egy szívvel és egy lélekkel dolgoznak, ott Isten kegyelme csodálatos módon egészíti ki emberi erőfeszítéseinket. Amit emberileg talán lehetetlennek láttunk, arra végül mindig megérkezett a megoldás.

Ezért szívünk legmélyéből szeretnénk köszönetet mondani minden önkéntesnek, szervezőnek, csoportvezetőnek, előadónak, vendégeknek, támogatóknak és mindazoknak, akik bármilyen módon hozzájárultak ahhoz, hogy a 2026-os Szent Damján Tábor megvalósulhasson. Hálásak vagyunk minden kézért, amely segített, minden jó szóért, minden felajánlásért és minden imádságért.

Mindenekelőtt pedig hálát adunk a jóságos és emberszerető Istennek, aki végig velünk volt ezekben a napokban. Hisszük, hogy Ő vezette lépteinket, megőrzött bennünket, megáldotta munkánkat, és közösségünket ismét megerősítette a hitben, a szeretetben és az egymás iránti szolgálatban.

Kívánjuk, hogy mindaz, amit a 2026-os Szent Damján Táborban átéltünk, ne csupán szép emlék maradjon, hanem olyan lelki útravaló, amely egész évben elkísér bennünket. Találkozzunk újra jövőre – ugyanazzal a nyitott szívvel, ugyanazzal a testvéri szeretettel, és ugyanazzal a bizalommal, hogy Isten ismét nagy dolgokat készít számunkra.

Szeretettel köszönjük a tábor megszervezését Nagy Tamás papnövendéknek és szervezőtársainak, Szemerszki Máriának és Pipoly Patriknak! Isten áldjon meg bőségesen mindenkit, aki segített egy felejthetetlen héttel megajándékozni a táborozókat!