A kántorok görögkatolikus egyházunk imádságait nem csak énekelték, hanem értelmezték is. Ha jobban belegondolunk, beláthatjuk, hogy ez kimeríthetetlen téma, hiszen sztichiráink telis-tele vannak szimbólumokkal, egy-egy ünnep előesti vecsernyéje felér egy hittan órával, azokból megismerhetjük az ünnepek tartalmát.
Fülöp atya elmélkedései, a beszélgetések, a közös imádkozás, egy-egy nagy nevetés, és nem utolsó sorban a hasonló szolgálat közösséget formált ebből a néhány emberből. És itt szándékosan nem kántorokat írok.
Egyik résztvevő felhívta a figyelmemet: korábban kántorok és énekelni szeretők számára volt meghirdetve ez a lelkigyakorlat. Most is ez lenne helytálló, ugyanis profi kántortól a kíváncsiskodóig, főállású egyházközségi alkalmazottól pici településen élő, szertartást szerető érdeklődőig nagyon különböző motivációval érkeztek a lelkigyakorlatozók.
Ám egy dolog biztos (mert a kívülállóknak is feltűnt): mindannyian feltöltődtek, sokat nyertek ezzel a hétvégével.